vissza a főoldalra

 2010.03.24. 

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 12. száma!

Csurka István: A tudatlanság (2.oldal)

A mostani választási kampány abszolút sztárja azonban Morvai Krisztina. Ő született sztártehetség, anyja Fekete-Schwart Katalin, a Rothschild ruhaszalon egykori nagyon szép manökenje, s a szerepjátszási tehetséget valószínűleg tőle örökölte. Morvai Krisztina nem azzal hat, amit mond, hanem ahogyan mondja. Sztárként mondja. Morvai Krisztina nagyon nagy tudással, gondosan lett kiválasztva sztárpolitikusnak, vagy politikus sztárnak. A kiválasztásban azonban a legfontosabb tényező a megfelelő, az évek óta tartó előkészítő munka, a sztárkultusz hatásának beérése volt. A magyar tömegember ma már a sztárkultusz rabja. Észre sem veszi. Ami nem sztárosan, hatásosan, kicsit fellengzősen, nagyképűen és egyszerű panelekből építkezve van neki előadva, attól már viszolyog egy kicsit. Kell neki az a kicsit fiús, kissé hetyke, de kacér mosoly, amelyyel ő kivágja: „Adjon az Isten!” és közben talán Jehovára, héberül Jáhvére, vagy Adonajra gondol, meg arra sok hülye, buta gojra, aki ott ujjong előtte. Mindegy. Jól csinálja, jól húzza maga után a tömeget, amelyet azonban egy egész szomorú korszak dolgozott meg előtte. Morvai Krisztina előző életében, a Baló Györggyel töltött évek alatt valószínűleg nem is gondolt arra, hogy valaha politikai sztár lesz, vagy sztárpolitikus és egy magyar radikális párt sztárja, de valakik, akik a dolgokat és a zsidó megszállást intézik, 2006 táján hirtelen észrevették. Nem volt nehéz, hiszen ott forgott a köreikben Baló Györggyel együtt, aki riporter és szerkesztő sztár tudott lenni, képernyős és mikrofonos azzal a beszédhibával, amije van neki. Ez egy sötét, de nagyon erős kiválasztó és alkalmazó gépezet működését mutatja. Ehhez nem kell összeesküvés-elmélet, ezek tények. A Jobbikos tömegnek már mindegy mit mond az ő Krisztinájuk. A sztár hangjától, furcsa, kissé ferde mosolyától tűzbe jönnek. Mást nem is hallanak a világból. Személyisége a jogvédelmi gyakorlatoktól és a magánélet ellentmondásaitól kezdve fel van építve, ki van találva. Élete sztárélet. Zsidó származását eltagadja, az a csúf, aki ezt firtatja, az ő élete egy nagy szolgálat és egy örök „adjon az isten”. És látjuk, hogy neki már adott. Ő pedig szétosztja magát a tudatlan tömeg között. Egy hollywoodi nő se csinálná különbül.

 Egy jegyzőkönyv margójára (5.oldal)

Sipos Brigitta Karnok Attila felesége. A Jobbik tagjai voltak, sőt Karnok Attila a domoszlói szervezet elnöke. Egy tavaly decemberi hatvani Jobbik-gyűlésen Laczik Attilával és Czeglédi Ágnessel, a gyöngyösi szervezet elnökével felháborodottan vették tudomásul, hogy a pártban meghatározó szerepet tölt be Faragó Tamás, aki a környéken csak Vezér Tomi néven, mint a félkarú rabló nevű játékautomaták üzemeltetője vált közismertté. Hogy mit sérelmeztek ezen, csak az értheti meg, aki látott már tönkrement családokat, mert a játékfüggő családfő vagy gyermek elhordta az utolsó fillért is a félkarú rablóba. Azután sérelmezték még azt a szintén mindenki által köztudott tényt, hogy Magda Sándor MSZP-s országgyűlési képviselő fia, Magda Robi a Szerencsejáték Zrt. Felügyelő Bizottságának tagja közbenjárása nélkülözhetetlen a megyében a játékgép üzemeltetési engedély megszerzéséhez, s úgy vélték, hogy az MSZP-vel való együttműködés gyanújához ez már több mint elég. Valamint az is felháborította őket, hogy Sneider Tamás, a Heves megyei Jobbik elnöke az országos elnökség meghatározó tagja kijelentette: a maffiával is jóban kell lenni. Vezér Tominak van pénze, van ideje, pénz nélkül semmit nem lehet csinálni, és ha netalántán azért háborognának – például Czeglédi Ágnes –, mert nincs elég pénze, akkor szóljon, menjen be az elnökségbe, majd kap, mert van ott elég. Ekkor ezek az emberek rádöbbentek, hogy ez a párt, a Jobbik, egyáltalán nem az, aminek kívülről mutatja magát. Véleményüket nem rejtették véka alá, megpróbálták rávenni a párt vezetését, hogy távolítsák el ezeket a kétes elemeket, de ők repültek a pártból. Így aztán Sipos Brigitta és Karnok Attila visszatértek a MIÉP-be. A Jobbik lelepleződése, valamint az a tény, hogy Sipos Brigitta Füzesabonyban képviselőjelöltként elindulhat, megmozgatta a most már bizonyítottan maffiaszerűen működő elemeket, s még mielőtt a jelölt bármiről tudomást szerezhetett volna, egy Tóth István nevű jobbikos elnök körlevelet küldött, amelyben azon méltatlankodik, hogy őszerinte Füzesabonyban a MIÉP-nek sem tagja, sem szimpatizánsa, akkor hogy mer elindulni ott, ahol a Jobbik is és az MSZP is jelölt. A MIÉP egyedül van ezzel az aljas hatalommal szemben, kiszolgáltatott helyzetben. Az ellene fenekedők a jelenlegi hatalom támogatását élvezik. Hogy honnan vesszük ezt? A fellebbezés alatt álló üggyel már az ATV, a 168 óra, a Népszabadság is foglalkozik – anélkül, hogy a MIÉP-et vagy a jelöltet megkérdezné. Ilyen közjogi körülmények között várjuk a területi választási bizottság döntését.

 Ünneprontás Kolozsvárott (5.oldal)

„Szükségtelen és eltúlzott rendőri fellépés zavarta meg a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) kezdeményezésére és társszervezésében zajló március 15-ei ünnepi rendezvénysorozatot: kora délután a kulturális rendezvénysorozat három szervezőjét az őrsre vitték.” – írta az erdely.com. Minderről Talpas Botondot, a Kolozsvári Magyar Diákszövetség elnökét kérdezte Medveczky Attila.

 Sztalin élvezettel olvasta

Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita regényét Győri Béla ismerteti (7.oldal)

Sztalin úr Mihail Bulgakov világhírű regényét, A Mester és Margaritát kéziratban olvasta, és egyesek szerint hahotázott a könyv részletein, tetszett neki. Ennek ellenére Bulgakov életében ez a regény a Szovjetunióban nem jelent meg. A regény születése után még eltelt majdnem 30 év, amikor A Mester és Margarita megjelenhetett. A szovjet irodalom óriás alkotásának tartják a szakértők a könyvet. Én szerényebben fogalmazok: Mihail Bulgakov A Mester és Margaritája a világirodalom szinte egyedülálló alkotása. A könyv végső formáját háromszori nekikezdés után 1940-ben nyerte el. Ekkor már Bulgakov halálosan beteg volt, és az év március 10-én elhunyt. A könyv tehát az író halála után negyedszázaddal később jelent meg, és rögtön a nemzetközi érdeklődés középpontjába került. Bulgakovot Kafkával és Joycé-val egy sorban emlegetik. Elöljáróban elmondom, hogy a regényben három egymással szoros logikai kapcsolatban álló síkon bonyolódik a cselekmény: a fantasztikum, a valóság és az elvont filozófia síkján. Mindhárom jelen van, ahogyan a sátán, Jézus, és a szimbolikus értelmezésű Mester és a 30-as évek Moszkvájának Gogol-i torzítású furcsa figurái is jelen vannak. A „filozófiai mondanivalót” az önmagában is lenyűgöző betétregény summázza: Bulgakov sajátos adaptációjában Jézus magányos idealista, szemben az embertelen, számító hatalmat képviselő okos Poncius Pilátussal. Ebben az időszakban Moszkvában és az egész nagy Szovjetunióban nem volt kívánatos személyiség Poncius Pilátus és Jézus Krisztus. Róla írni szinte szentségtörés volt. A feketemágiát, bár dívott ebben a nagy országban, de nem túlzottan kedvelték. Na már most a regény egyik főhőse, Woland a feketemágia mestere, mindenféle gonoszságra képes. Kísérőtársa egy színész formájú ember, meg egy nagy fekete kandúrmacska. Főszereplője még a regénynek Berlioz, aki találkozik egy moszkvai parkban Wolanddal. Berlioz kísérője egy költő. Berlioz megtudja, és a kísérő költő is, Hontalan, hogy Woland jelen volt Pilátus és Jézus találkozóján, amikor Jézust a zsidók bevádolták. Sőt egy más alkalommal Kanttal, a filozófussal társalgott személyesen. A képtelenségek hallatán Berlioz őrültnek, kémnek, mindenesetre gyanús embernek minősítette ezt a Wolandot. Berlioz egyenesen kinevette az illuzionistát, hogy ő Kanttal egy villásreggelinél találkozott.

 Perre mentek a kézbesítők (9.oldal)

Turóczi Tibor és Katona László veszprémi kézbesítőket 17 év szolgálat után január 7-én bocsátották el azonnali hatállyal a Magyar Postától, mert állítólag mint szakszervezeti ügyvivők szervezőként is részt vettek a cég szerint törvényellenes sztrájkban, még tavaly decemberben. Azóta több százan mozdultak meg a városban a kézbesítők érdekében. A veszprémiek aláírásokat gyűjtöttek, majd utcai demonstráción követelték, hogy a posta vegye vissza kirúgott dolgozóit. Ügyüket március 10-én tárgyalta a Veszprémi Munkaügyi Bíróság. Az ominózus decemberi eseményről és a perről Turóczi Tibort, a Kézbesítők Szakszervezetének veszprémi, területi ügyvivőjét kérdezte Medveczky Attila.

 Törvénysértő Magyar Rádió? (12.oldal)

Nógrádi Tóth István, Magyar Nótaszerzők és Énekesek Országos Egyesületének elnöke: Such Györgynek, mielőtt beadta a pályázatát a kuratóriumnak, volt egy olyan elképzelése, hogy struktúrát változtat. Neki az a rögeszméje, hogy a világ tánczenéjét kell behozni Magyarországra. Halljuk az eredményét: az amerikai zene szól legtöbbször a rádióból. Az a kevés magyar zene, amire az elnök színvonalként hivatkozik, viszont silány minőségű. Az elnök hozzá nem értését bizonyítja, hogy elvette a nyugdíjasoktól a déli muzsikát, az operettet, a népdalt, arra hivatkozva: a fiataloknak ad helyette tánczenét. Vajon mennyi fiatal hallgatja délben a rádiót? A fiatalok délben vagy dolgoznak, vagy tanulnak. Szociológiai végzettséggel is rendelkezem a tanári és közgazdászi mellett, így rendszeresen olvastam az ide vágó jelentéseket és ismerem Ferge Zsuzsa zeneszociológiai könyvét, amiben a magyar nótát az első helyre tette a szerző az érdeklődési indexben. Ha ez igaz, akkor a közszolgálati rádiónak kötelessége ezt a műfajt megtartani. mondani. Ezért, ha nem történik változás, akkor az ügyet Strassburgba viszem. Ez pedig kellemetlen lesz a magyar államnak.

 Szőcs Zoltán: Egy célországi bennszülött jegyzete (15.oldal)

Természetesen fogalmam sincsen afelől, hogy a múlt hét szerdáján hazánk fölött órákon át „gyakorlatozó” két izraeli kémrepülő mit csinálhatott légterünkben, miért közelítette meg kétszer is Ferihegy betonját, hogy aztán leszállás nélkül átstartolva tovább repüljön. Miképpen fogalmam sincsen arról sem, hogy mi a különbség a kémgépek és a fölöttünk grasszáló, katonai felderítő feladatokra kialakított, minden elképzelhető elektromos lehallgatásra képes, interkontinentális hatótávolságú, szigorúan titkos bevetésű izraeli Nahson Sávit becenevű repülők között. Állítólag mindösszesen három van belőlük, ebből kettő éppen minket vizitált. Micsoda kivételezettség ez nekünk! Nézhetem, mondhatom, ízlelgethetem bárhogy is, de bizony múlt szerdán mi voltunk a célország az izraeli hírszerzés számára. Én pedig, értelemszerűen – és anélkül, hogy ezt akkor tudtam volna –, célországi bennszülött lettem.

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!