vissza a főoldalra

 2010.03.26. 

Jószolgálati nagykövet

„Ajándékot küldtek a kanadai magyarok a székelyföldi árva gyerekeknek. Az adományt székelyföldi jószolgálati nagykövetként Pomázi Zoltán, az Új Bojtorján Együttes énekese juttatta el a csíksomlyói Csibész Alapítványhoz.” – olvasható az erdely.ma honlapon. Erről a jótékonysági akcióról Pomázi Zoltánt kérdeztem.

– Zoli, beszéljünk a pénzről, ami nem egy bűnös dolog, ha jóra használják fel. A kanadai magyarok ajánlották fel a segítséget, vagy te kilincseltél náluk?

–Szó sincs kilincselésről. A Bethlen Történeti Társaság ajánlotta fel azt a 100 kanadai dollárt a székelyföldi árvagyerekek javára. Engem külföldön mindenhol felkeresnek a székelyek, nagyon jó kapcsolatot ápolok velük. Egyszer egy kanadai fellépésemen beszéltem székelyföldi útjaimról, s a hallgatóság közt erdélyi származásúak is voltak. Akkor döntötték el, hogy támogatják a székelyföldi árvákat.

–Mit kell tudni a Bethlen Történeti Társaságról?

–A társaság Calgary-i Magyar Református Egyház Férfiköréből nőtt ki jótékonysági szervezetté. A helyi református templom támogatása mellett a Bethlen Történeti Társaság magyar iskolát működtet, testvérszervezetekkel közösen kulturális eseményeket szervez, és lehetőségeihez mérten segít rászoruló magyar közösségeken. A társaság célja a magyar nemzeti identitástudat megőrzése és ápolása a Nyugat-Kanadában élő szórványgyülekezetben. Hitük szerint nyelvében él a nemzet, és a nemzet jövője a gyermek. Ennek értelmében tevékenykedik tehát a társaság.

–Régóta ismeritek egymást Gergely István atyával, a Csibész Alapítvány elnökével?

–Jó barátom, Szederjesi Ferenc úr, a csíkszeredai Szakszervezeti Művelődési Ház igazgatója. Ő jól ismeri azt a csíksomlyói Fodor házat, ahol Gergely István atya tevékenykedik. Az atya onnan irányítja árvaházait. Az Alapítványt 1992-ben jegyezték be a csíkszeredai törvényszéken. Célja az, hogy befogadja, nevelje, szakmára tanítsa és így gondoskodjon az árva fiatalokról fajra, nemre, nemzeti és felekezeti hovatartozásuktól függetlenül. A fő cél szakmát adni a kezükbe, keresztény nevelésben részesíteni és segíteni a társadalomba való beilleszkedésüket, hogy képesek legyenek önálló életet élni. Többször mentem el már autóval a Fodor ház előtt, de eddig nem gondoltam, hogy valamikor közöm lesz ehhez az épülethez.

–Nem csak pénzt, hanem hat zsák ruhát is vittél Székelyföldre. Akkor ez egy gyűjtőakció volt?

–Hat nagy zsákot kell magunk elé képzelni, akkorákat, hogy azokat nem is tudtam magammal vinni, hanem előre küldtem a bálákat. A ruhákat vállalkozóktól, magánszemélyektől kaptam. Eredeti célom az volt, hogy a pénzt adom át a rászorulóknak, s ebben segítségemre volt Szederjesi úr, aki nagyon jól ismeri a helyi viszonyokat. Amikor itthon megemlítettem a baráti körömben a pénzbeli adományt, akkor elhatározták, ruhákat és mesekönyveket fognak gyűjteni a gyerekeknek. Természetesen folytatom ezt az akciót, mert megint összegyűlt ugyanennyi mennyiségű ruhanemű.

–Ahogy ismerlek, te nem egy ún. mellveregető adománygyűjtő embertípus vagy. Tehát nem médiaszereplésért és az éves jócselekedet kipipálásáért teszed a dolgod. Hiszen nem vagy ismeretlen Székelyföldön, s láttam egy kis filmbejátszásban, hogy éneklik a határon túli gyermekek dalaidat. Jól látom, hogy neked az a célod, hogy ne csak anyagilag, de lelkileg is segítséget adj a székely gyerekeknek?

–Így van. Az ilyen találkozók nem csak nekik, hanem számomra is lelki segítséget jelentenek. Mindenféle médiaszereplés és haszonszerzés nélkül ez akkora élmény számomra, ahonnan hosszú távon tovább tudok lépni zenei pályámon.

–Lehet, hogy rosszmájú leszek: de lassan Kanadában és Erdélyben ismertebb leszel, mint Magyarországon. Na igen, de nem is vacsorázol nyilvánosan…

–Ez így is van, s az is megfelel a valóságnak, hogy minden celebdologtól irtózom. Erdélyben úgy számítok „megasztár”-nak, hogy nem szerepelek sűrűn sem a hazai, sem az ottani médiában. Ha valaki hosszú időn át tevékenykedik ezen a pályán, akkor egy idő múlva átlépi az ország határait. Most jutottam el arra a pontra, hogy kiépítettem erdélyi kapcsolatrendszeremet. Így újabb és újabb meghívások érkeznek számomra. A székelyföldiek miatt hívtak meg a kanadai magyarok is, akik közt vannak székelyek is. Néhány évvel ezelőtt a volt miniszterelnök azt mondta, hogy akinek nem tetszik, annak el lehet távozni az országból. Így virtuálisan én nem élek Magyarországon. Külföldön lépek fel igen sokat, a román államnak fizetek adót, s jól érzem magam. Várom az áprilisi választásokat, s remélem nem csak kormány- hanem rendszerváltás is lesz Magyarországon.

–Olvastam egy mesekönyv-gyűjtő akciódról is.

–Április 24-én délután négy órakor a sárvári vár lovagtermében lépek fel egy önálló koncerten. Gyerekeknek fogok muzsikálni. A belépődíj pedig fejenként legalább egy használt mesekönyv lesz. Abban reménykedem, hogy 100-200 kötetet tudok nagy örömmel kivinni a Csibész Alapítványhoz.

Medveczky Attila