vissza a főoldalra

 2010.03.26. 

Szeretnék tenni a hazámért

Megyesi Károly, a MIÉP berettyóújfalui országgyűlési képviselőjelöltje

Hajdú-Bihar megye 5-ös számú választókerületében – amelynek Berettyóújfalu a központja – egy hatgyermekes édesapa, Megyesi Károly őstermelő-vállalkozót indítja a MIÉP. Csakúgy, mint a párt többi jelöltjét, Megyesi Károlyt is támogatja a Magyar Megmaradás Közössége is.

– Kérnék szépen egy rövid, de tartalmas bemutatkozást Öntől!

– Megyesi Károlynak hívnak, 1953-ban születtem a „gúnyhatár” túloldalán, a partium- i Kisszántón. A nyomdaipari szakiskola elvégzését követően érettségiztem, majd kereskedelmi boltvezetői és számítógép-kezelői képesítéseket szereztem. A nyolcadik osztály befejezése után minden iskolai végzettségemet munka mellett esti vagy magánúton szereztem. Dolgoztam a mezőgazdaságban, a nyomdaiparban és a vasútnál is. 1996-tól – egyéb elfoglaltságaim mellett – őstermelői tevékenységet folytatok. Hat gyermekem közül kettő dolgozik, egy egyetemista, egy középiskolás, kettő pedig még általános iskolába jár.

– Miért döntött úgy, hogy vállalja a jelöltséget, és versenybe száll a MIÉP színeiben?

– Miért vállalom ezt a felelősséget magamra? Sokat halljuk, hogy a politika aljas, hazug, nem őszinte valami. Tisztázni kellene: nem a politika aljas és hazug, hanem az olyan ember, aki politikusnak álcázza magát azért, hogy gazemberségeit végre tudja hajtani. A görög „polisz” szóból ered a politika szavunk. Mai használatban a politikus a település, az ország, a nemzet, sőt tágabb értelemben akár az emberiség ügyét szolgálja, képviseli. Aki nem ezt teszi képviselőként, az mulasztást követ el. Ebben keresendő az én vállalásom oka is. Szeretnék tenni a hazámért, és közvetlen környezetemért is.

– Beszélgessünk személyes programjáról.

– Kettéválasztanám a programpontokat, tekintettel arra, hogy országos és helyi viszonylatban is lennének elképzeléseim.

– Vegyük akkor sorra előbb az országos tekintetben megvalósítandó ötleteit.

– A politikusok szerepéről már beszéltünk. Úgy gondolom, fontos lenne, hogy cselekedeteikért valódi felelősséggel tartozzanak. Ebbe beletartozik például a mentelmi jog megszüntetése, valamint a képviselők visszahívhatósága abban az esetben, ha valamelyikük nem látja el maradéktalanul vállalt feladatát. Az oktatás területén luxusnak tartom, hogy sok területen a külföld számára képzünk kitűnő szakembereket. Ezt oly módon módosítanám, hogy magát az oktatást minden szinten ingyenessé tenném. A felsőoktatás szintjén is. Ugyanakkor ez a kedvezmény csak annak járna, aki tudását Magyarországon kamatoztatja, vagyis itt dolgozik, és itt fizet adót. Ha külföldre megy dolgozni, akkor az eredendően ingyenes taníttatásának költségeit köteles lenne megtéríteni, feltéve, ha itthon nem jut munkalehetőséghez. Szintén az oktatáshoz kapcsolódóan kezdeményezném az erkölcstan és valláserkölcstan újbóli bevezetését az órarendbe, valamint a világszínvonalú Kodály- módszer alkalmazását az énektanításban. Láthatjuk, hogy milyen nagy a munkanélküliség, amelynek mértéke meghaladja a 10%-ot is. Ennek felszámolása – vagy legalábbis minél nagyobb visszaszorítása – stratégiai fontosságú feladat lesz a következő években. A szellemi- és a fizikai munkaerő aktivizálása sokat javíthatna a jelenlegi aggasztó mutatókon. Az állami vállalatoknál szorgalmazzuk a szakmai munkástanácsok megalapítását. A dolgozók válasszák meg vezetőiket. Az állam ellenőrizze tevékenységüket. A megfelelő infrastruktúra megőrzése, illetve ahol szükséges, ott visszaállítása úgyszintén sarkalatos kérdés véleményem szerint.

– Itt azon vasúti szárnyvonalakra gondol például, amelyeket az elmúlt években gazdasági indokkal megszüntettek?

– Elsősorban erre gondolok, igen, hiszen a közlekedés az ország gazdasági életében olyan fontos, mint testnek a vérkeringés. A közúti-, vasúti-, légi- és vízi szállítási árakat sajnos nem nagyon lehet csökkenteni. A tömegszállítást mégis olyanná kell tenni, hogy a dolgozó embernek – aki sok esetben csak minimálbért kap – ne kelljen fizetésének jelentős részét utazásra költve elveszítenie. A személyszállítási vállalatoknak minden körülmények között állami tulajdonban kell maradniuk. Így lehetővé válhatna például az, hogy a szolgáltató nyereségének egy részét utazásra való ösztönzés címén visszaadja az utasnak. Az utas minden menetjegyváltáskor regisztráltatná magát, és az általa utazásra kifizetett összeget. A szolgáltató – MÁV, VOLÁN, stb. – pedig a regisztrálás sorrendjében, bizonyos időközönként visszafizetne az utasnak pénzt, vagy biztosítana számára egy ingyenes utazást.

– A saját térségében mit tart a legfajsúlyosabb, legégetőbb kérdésnek, amelyen változtatni kellene?

– Kistermelőként látom és sokszor saját bőrömön is tapasztalom, milyen sok nehézséggel kell szembenézniük a mezőgazdaságban dolgozóknak. A mezőgazdasági termékek helyi feldolgozását kellene szorgalmazni. Kis malmok üzembe helyezésével növelni, ugyanakkor egyszerűsíteni lehetne a gabonanövények, azok közül is főként a búza feldolgozását. A mostani nagy malmok többnyire nem vállalják kis mennyiség őrlését, mert félnek a búza fertőzöttségétől. A napraforgó esetében szintén helyi olajütők felállítása lehetne a megoldás, ahol a kistermelő feldolgoztatja a megtermelt terményt. A kitűnő minőségben megtermelt gyümölcs esetében például léüzemek létrehozásával lehetne segíteni a kistermelőket. Biztosra veszem, hogy ezáltal a parlagon maradt földek döntő hányada ismételten művelés alá kerülne. Olcsó és hatékony lenne ez a megoldás, mert nem kell nagy távolságokra szállítani.

Kovács Attila