|
 2010.11.05.
A
célok változhatnak, az eszme nem
Az Európai Nők
Szövetségének 4. Kongresszusára október 7 – 9-én került
sor Hágában, témája a „Nők a konfliktusos zónákban és
helyzetekben“ volt. Ezen a kongresszuson részt vett a Magyar
Koalíció Pártja képviseletében Papp
Adrianna, a párt országos elnökségének tagja, Debrőd
polgármestere.
– Személyesen önt, vagy pedig a pártot hívták meg erre a
kongresszusra?
– A Magyar Koalíció Pártjához érkezett a meghívó és
ők engem delegáltak.
– Ha valakinek azt mondják, Európai Nők Szövetsége, akkor könnyen
egy feminista grémiumra gondol.
– Tévesen, mert itt jóval fontosabb témákat érintettünk,
mint a nők egyenjogúsága. Az Európai Nők Szövetségének
kongresszusain nagyon specifikus témák szerepelnek.
– Mennyi magyar volt kint ezen a kongresszuson?
– Az összmagyarságot ketten képviseltük: Mészáros
Diana, a Vajdasági Magyarok Szövetségének delegáltja és jómagam.
Szlovákiából egyedül én mentem ki a kongresszusra.
– Október 7-én már előadásokat is tartottak?
– A kongresszus közös vacsorával kezdődött a Carlton
Beach hotel melletti Oscars étteremben, ahol lehetőség nyílott
megismerkedni a résztvevőkkel. Így jobban tudtuk másnap értelmezni
a felszólalók véleményét.
– Arról hallottam, hogy Doris Pack, az Európa Parlamenti
Nőszövetség igazgatója is beszélt a rendezvényen. Mi volt a
mondandója témája?
– Október 8-án Doris Pack röviden összefoglalta az
eddigi törekvéseket, sikereket, beszámolt a szervezet munkájáról
és felvázolta a rendezvény témáját. Mi, résztvevők, előzőleg
egy olyan munkaanyagot kaptunk tőle e-mailen, amit egy
munkacsoport állított össze. Ez a csoport dolgozta ki a témát,
amihez a hozzászólási szándékot előre el kellett küldeni.
Ezeket a hozzászólásokat lehetett a rendezvényen kibővíteni.
A kongresszus azzal foglalkozott, milyen a nők bevonása a béketárgyalásokba
és döntéshozatalba a háborús és háború utáni területeken
és egyéb, politikailag konfliktusos helyeken, melyet az Egyesült
Nemzetek 1325. számú határozata 2000. október 31-én a
fogalmazott meg.
– A témával kapcsolatban, ha csak a kontinensünkre figyelünk,
akkor a Balkánra, Koszovóra gondolhatunk.
– Így van, de beszéltünk az iraki és más háborús zónában
élők helyzetéről is. Megállapítottuk, hogy semmilyen szinten
sincsenek a nők bevonva a konfliktusok rendezésébe.
A koszovói témára térve: október 8-án, délelőtt hiányoltam
is, hogy nem foglalkoznak ezzel a témával. Délelőtt jó
hangulatban folyt az eszmecsere, mindenki bemutatkozhatott: honnan
jött, s milyen ott a nők helyzete a politikában. Jómagam
elmondtam, hogy Szlovákiából a Magyar Koalíció Pártjának képviseletében
veszek részt a tanácskozáson. Hozzátettem, hogy a nők bevonása
a döntéshozatalba nálunk igen erős, hiszen a kormányfő nő,
én is polgármester vagyok, e mellett a párt országos vezetőségének
tagja – az elnökségben három nő van – , és az MKP-nak
Bauer Edit az EU-s képviselője. A délelőtti programból kitűnt,
hogy Doris Pack igen jól informált a különböző országok
problémáival kapcsolatban. Majd kiderült, hogy Szerbiából nem
csak a VMSZ-es lány volt jelen, hanem egy fontos kormánytényező
is, akinek a neve nem szerepelt előre a listán. Ez meghatározta
a délutáni gyűlés hangulatát. Délután muzulmán hölgyek is
felszólaltak, Koszovóból és Törökországból is. A szerb hölgy
pedig akkor szólalt fel, amikor a koszovói muzulmán asszonyok küldötte
kritikusnak nevezte az ottani viszonyokat és nehezményezte: az
ottani nők nincsenek bevéve a háború utáni tárgyalásokba.
Kifejezetten a koszovói albánok ügyében nem fogadtunk el
nyilatkozatot, mivel nem volt teljes egyetértés az ügyben.
Mivel a muzulmánok mentalitását és vallását nagyon jól
ismerem, én is felszólaltam, ami megosztotta a közönséget. Több
mint 10 évet éltem Angliában, sok muzulmán ismerősöm, barátom
volt, elmondtam: az ő vallásuk, életformájuk különbözik másokétól.
Tehát meg kell ismernünk a kultúrájukat, mielőtt ítélkeznénk
róluk. Arra is kíváncsi voltam: ha megadatna nekik a lehetőség
arra, hogy részt vegyenek a tárgyalásokban, akkor jelentkeznének-e
a koszovói hölgyek erre a munkára. Felszólalásom a muzulmánok
körében tetszést aratott, de Doris Pack láthatóan nem örült
neki, és azzal tette helyre a dolgokat, hogy Koszovóban mindenki
sanyarog, mert nincs pénz, és nem a vallástól függ, hogy ki
mennyire van háttérbe szorítva.
– Ha már a függetlenségi harcokról beszélünk, szóba került-e a
baszk, vagy az ír nők helyzete?
– A baszkok helyzetét csupán példaként hozták fel.
Belfastból érkezett May Da Silva, a Women Into Politics –Nők
a politikában– igazgatója, aki az ír nők hátrányos helyzetéről
beszélt. Elmondta, hogy családi és egyéb üzleti összeköttetések
nélkül képtelenek a politikai életbe bekapcsolódni. Kifogásolta
ehhez az angolok hozzáállását. Ezt a brit konzervatív hölgyek
nemtetszése követte. May-jel még sokat beszélgettünk az est
folyamán az írek és a határon túli magyarok helyzetéről, és
sok hasonlóságot találtunk e két nép megosztottsága, szétdaraboltsága
között.
– Milyen benyomásokkal távozott a kongresszusról?
– Október 7. előtt nem voltak konkrét elképzeléseim
arról, mennyire fontos kongresszusról van szó. A színvonalat
illetően nem voltam csalódott, mert igen neves meghívottak
vettek részt a rendezvényen. Itt kell megemlítenem, hogy a
kongresszus vendége és felszólalója volt Maxime Verhagen, az
éppen alakulóban lévő holland kormány külügyminisztere, aki
egyben miniszterelnök-helyettes is lett. Ettől függetlenül úgy
gondolom, hogy néha elsiklottunk a részletek felett, ezt mutatja
a már említett koszovói példa.
– Most, mint polgármestert kérdezem: indul a mostani helyhatósági
választásokon?
– Így van, újra indulok az MKP színeiben a polgármesteri
székért. Más politikai párt támogatását nem is kerestem.
– Az országgyűlési választások után ön értékelte pártja
szereplését, s ezt írta: „Mindezt egy olyan falu polgármestereként
mondom, ahol Bugár Bélát a pártszakadásig istenként tisztelték,
és mivel én hű maradtam az MKP-hoz, miattam mégis elsöprő többséggel
az MKP-ra szavaztak.” A Most-Híd is indul ön ellen?
– Nem indul ellenem senki a Most-Híd színeiben. Édesanyám
alapító tagja volt az MKP helyi szervezetének, és előttem húsz
évig Debrőd polgármestere. Édesapám is az MKP tagja, s míg külföldön
éltem, rajtuk keresztül napi kapcsolatban voltam a hazai politikával.
Az MKP egy irányt, célt követ megalakulása óta, de észre
kell venni azt, hogy a világ fejlődik, és ennek tükrében változtatni
kell az eszközöket. Londonban marketinget tanultam, azzal is
foglalkoztam Angliában. Így tudom, hogy figyelni kell az emberek
igényére és arra is: egy kisebbségnek legitim képviseletre
van szüksége Szlovákiában. Erre nálunk a Magyar Koalíció Pártja
hívatott. Az eszközbeni módosulások közben viszont nem szabad
letérni az eredeti útról. Az, hogy a faluban mit gondolnak Bugár
Béláról, jól tükrözi, mennyien szavaztak a pártjára. Én
pedig nem szeretnék csalódást okozni azoknak, akik rám
szavaztak. Azt szeretnénk, hogy a magyarokkal egyenrangú
partnerként bánjanak, és a szlovák pártok ne használják fel
őket belpolitikai sikereik érdekében.
Medveczky Attila
|
