|
 2010.11.05.
Mozart: Figaro házassága
(Magyar Állami Operaház)
A
Salzburgban, 1756-ban született és 1791-ben, Bécsben elhunyt
Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophillius Mozart - közszájon
forgó nevén - Wolfgang Amadeus Mozart a világ zeneirodalmának
legismertebb komponistája. Hangversenytermekben, operaházakban
gyakran játsszák alkotásait, a mi dalszínházunk jelenleg négy
operáját tartja műsorán. Ezek körül is a legkedveltebb a
Figaro házassága, amit Mozart rekord gyorsasággal: 1785 októbere
és 1786 márciusa között írt. Amikor 1786-ban először láthatták-hallhatták
a Burgtheaterben a bécsiek, körükben csak mérsékelt tetszést
aratott, ugyanis a főúri közönség ímmel-ámmal fogadta csak.
Amikor egy évre rá Monzában bemutatták, az ottani publikum az
egekig magasztalta. Ma
a „sztár” operák között tartják számon. A kezdeti
fanyalgás okát nem Mozart muzsikájában, hanem az opera alapjául
szolgáló, azonos című Beaumarchais-komédiában kell keresni.
Európa színpadairól – még a franciáról is – kitiltották
ezt a vígjátékot, amiben a szolga becsületesebb, mint a gazdája,
és túljár az eszén, a gróf hoppon marad, sőt megszégyenül.
Magyarországon első ízben Budán, 1795-ben, német nyelven adták
elő, majd magyarul a Nemzeti Színházban, 1858-ban. Operaházunk
is folyamatosan műsorán tartja, Békés András rendezésében,
az Erkel Színházban évekig ment, ezt a produkciót újították
fel tavaly szeptember 10-én.
A
Figaro házasságának a cselekménye a 18. századi Andalúziába
viszi el a nézőket. Itt él pazar palotájában Almaviva gróf
és felesége, Rosina. Szolgák hada veszi körül őket, akik közül
furfangosságával kiemelkedik Figaro, a gróf belső inasa és szépségével
Susanna, a grófné komornája. A gróf házassága megkopott már,
és szemet vetett a csinos Susannára, Figaro menyasszonyára.
Figaro és Susanna az esküvőjére készül, amit a gróf
szeretne elodázni. Figaro életét nehezíti az idősecske házvezetőnő,
Marcellina, aki szeretne feleségül menni a jókötésű
komornyikhoz. Tovább bonyolítja a helyzetet a minden - rangos és
rang nélküli - szoknya után futó kis apród, Cherubino, akit
meg a férfiak szeretnének házon kívül tudni. Amikor már
minden a feje tetejére áll, Figaro, Susanna és a grófnő
cselhez folyamodik, Figaro levelet küld a grófnak, amiben elárulja,
este a felesége a kertben randevúzik, ugyanakkor Susanna levélben
találkára hívja a grófot, de erre a komornának öltözött grófné
megy el. A gróf hevesen teszi a szépet álruhás nejének.
Amikor az összes turpisság kiderül, a gróf elszégyelli magát.
Helyreáll a béke, a grófnő megbocsát hűtlenkedő férjének,
Figaro elveheti szíve választottját.
 A
mostani, októberi öt előadás különlegességét az adja, hogy
a grófnőt a világszerte ismert szoprán, Tokody Ilona személyesíti
meg, aki új színekkel gazdagítja ezt a háttérbe tolt, a
megcsaltságban egysíkúvá vált női alakot. Az ő grófnője
nem kesereg a sorsán, nem afféle megbántott feleség, hanem nőiessége
teljében lévő, abban bízó, a férjét visszahódítani képes
asszony. Az operát szeretők népes táborának semmivel össze
nem hasonlítható öröm volt látni és hallani a nagy drámai
Verdi-hősnők után Mozartot éneklő Tokody Ilonát. Harminc évet
kellett neki is és a nőzőknek is várni, hogy megtalálja őt
ez a szerep. Lenyűgöző teljesítményéről csak szuperlatívuszokban
lehet beszélni! Kálmán Péter a csélcsap Almaviva grófnak kölcsönzi
bársonyosan telt baritonját. Méltó partnere Tokody Ilonának.
Az Odüsszeusz leleményességével megáldott Figarót Busa Tamás
(felső képen) simogató bariton hangjával és kifogástalan színészi
játékával viszi fel az Operaház színpadára. A talpraesett
Susannát Váradi Zita ennek a bájos alaknak az ötletességével
jeleníti meg és fényesen csillogó hangjával szólaltatja meg.
A folyton szerelmes és bajba kerülő Cherubino „nadrágszerepét”
Mester Viktória (alsó képen) a fiatal férfiakra jellemző
kedves esetlenséggel és hangjának ezer színével, a Figaro után
nevetségesen sóvárgó Marcellinát Ardó Mária selymes
mezzoszopránjával kelti életre. Kovács János óraműpontossággal
vezényli az Operaház zenekarát, mindvégig kézben tartja az előadást.
A
közönség hálásan tapsolt, és köszönte meg a közreműködő
művészeknek az élményt. Mozart bővérű, olaszos
temperamentumú operáját nem lehet megunni, annak ellenére,
hogy nincsenek benne „operaslágerek”, olyan közismert
dallamok, amiket híres-nevezetes tenorok meg baritonok
koncerteken adnak elő, vagy vesznek fel lemezválogatásukba, habár
Figaro első felvonásbeli „Hogyha tán gróf uram” kezdetű
áriáját szívesen szólaltatják meg az énekesek. De a Figaro
házassága minden egyes alkalommal elbűvöli az embereket, és
ez nem volt másképpen most októberben sem.
Dr. Petővári Ágnes
|
