|
 2010.11.05.
Hiába áldozták életüket, szabadságukat
mártírjaink?
Ültem a Bogdánffy
Szilárd vértanú Boldoggá avatásának szentmiséjén,
hallgattam a felemelő beszédeket, a kórus csodálatosan szép
énekét, és végig ugyanaz a lüktető gondolat motoszkált a
fejemben: szegény Szilárd püspök úrnak, lehet, hogy rengeteg
szép, jó gondolata, terve volt, de azoknak a kimondására sem
adott esélyt az akkori világ... Jóformán még meg sem száradt
a szentelése után az olaj, és már a börtönben, a vallató, kínzó
kamrákban volt. Ők, a megannyi vértanúval, elítélttel
megszenvedtek azért, hogy most, ma nekünk esélyünk legyen
arra, hogy kimondjuk, megvalósítsuk a jó Istenre figyelő lélekkel
mindazokat az igéket, válaszokat, melyeket a világunk lázasan
keres.
Ott voltam Márton Áron dolgozó szobájában Gyulafehérváron,
és ott is ugyanez a gondolat motoszkált a fejemben... Nekik nem
volt lehetőségük alkotni, teremteni, szép, értékes
gondolataikat megvalósítani, kivitelezni, nekünk ma ellenben
hihetetlen tág teret biztosít az Isteni gondviselés.. Püspököket,
papokat tüntetnek ki a legmagasabb állami elismeréssel, jelezve
ezzel, hogy csak bátran beszélj, szólalj meg, mutass utat,
vezessél bennünket...
Merünk-e megszólalni? Merjük-e kimondani a Márton Áronok,
a Boldog Bogdánffy Szilárdak hitét, álmait, terveit,
gondolatait? Merünk-e a tettek mezejére lépni, és átfogó népneveléssel,
szervezéssel, a Szeretet országát tovább építeni? Merjük-e
felemelni azt a zászlót, melyet szentéletű elődeink kezéből
kivert a kommunizmus, vagy leragadunk a sebeink nyalogatásánál,
a tragikus múlt feletti sopánkodásnál?
Isten akaratát kereső lélekkel Szentatyánk XVI. Benedek
pápa meghirdette keresztény világunk újraevangelizálását, e
célból intézményeket kreált.... Merünk-e szembe nézni ezzel
a nagy feladattal? Élve a megannyi lehetőségünkkel, felvállaljuk-e
a munkát?
Ilyen ez a szekularizált világ mondogatjuk! Ez igaz is, de
a nagy kérdés az, hogy milyennek álmodta a mi Urunk Jézus
Krisztus a világunkat? És milyennek álmodta Boldog Bogdánffy
Szilárd és boldog emlékű Márton Áron püspök atyánk? Ők
nem léphettek a tettek, a kivitelezés mezejére, de ma nekünk
esélyünk van, nemcsak kimondani, hanem bölcs egymásra figyeléssel,
alázattal valóra váltani mindezt amiért ők életüket,
szabadságukat áldozták.
Erdő Péter Bíboros úr, egy „megnemmagyarázható fáradságról"
beszélt mely ránehezedik a ma emberére, a Szilárd püspök
Boldoggá avatásának elmélkedésében Nagyváradon. Biztos,
hogy a gonosz ma a nyílt rabláncok helyett másfajta láncokkal
próbál megállítani, megbénítani bennünket. A célja
ugyanaz, maradjunk veszteg, ne merjük kimondani Istennek életadó
igéit, ne merjünk az élet útján, akár gyöngeségünk tudatával
is tovább menni, építeni a Szeretet Országát. Olyan jó
lenne, ha ezt a láthatatlan láncot is szét mernénk, tudnánk tépni,
és Isten akarata szerint megszólalnánk, cselekednénk!
Kisebb testvéri alázattal én ezért imádkozom, hogy Népem,
Egyházam ne sodródjon, hanem nagy elődeink szellemében éljen
és cselekedjen!
szeretettel, Csaba
t.
(Forrás:
erdely.ma)
|
