vissza a főoldalra

 2010.11.05. 

Bűnbandák és a „folyékony arany”

Csaknem kétezer méhész tüntetett szeptember 29-én Tatabányán a méhlopások ellen. Ekkor kezdődött egy per a városi bíróságon, amelyben a károsult méhész rendőrségi engedéllyel visszaszállította egy éve ellopott méheit, majd őt perelte be az a személy, akinél a méheket megtalálták, arra hivatkozva, hogy kaptárakat igen, de a méheket nem lehet azonosítani és azokat ő telepítette. Az állítólagos szervezett lopásokról és a magyarországi méhészek gondjairól Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke nyilatkozott.

 – Aki egy pillanatra is hitetlenkedett volna a méhlopások ügyében, azt bizonnyal meggyőzte az az október 8-ai hír, miszerint a Tiszavasvári Rendőrkapitányság méhszállítás igazoltatásakor gyanús körülményekre lett figyelmes. A rendőrség a szállítmányt lefoglalta, és várta azon méhészek jelentkezését, akiknek a közelmúltban tűnt el a méhállományából 16 darab NB18-as kaptár, méhcsaládokkal. Milyen gyakran történnek ilyen jellegű lopások?

 – Sajnos az elmúlt két-három év óta egyre gyakrabban. Ez is volt az oka a tatabányai megmozdulásunknak. Mi méhészek idővel azt vettük észre, hogy szervezett bűnözés áldozatai lettünk. Ez azt jelenti, hogy méhekhez nem értő bűnbandák lopják a kaptárokat, méhcsaládokat. A tiszavasvári példa is mutatja a szervezettséget. Felajánlanak olcsón méhcsaládokat a méhészeknek, s ők kapnak az alkalmon. A bűnözők – mivel minden méhésznek feltűnnek a hozzá nem értők – azt mondják, meghaltak a szülők, és ők nem tudják tovább vinni a méhészetet. Általában az átadás időpontja előtti éjszakán szokták ellopni a már kiszemelt méhesből azt a méhcsaládot, amit megbeszéltek a szerencsétlen vevővel. Azért használom ezt a jelzőt, mert esetünkben nem orvgazdáról beszélünk. Kiderült: a Tiszavasvárinál lefoglalt szállítmánynál a lopott méhek egy Győr melletti településről származnak. A vásárló méhész gyanút fogott, értesítette a rendőrséget, a rendőrség pedig a méhésztársadalmat. Egyesületünk pedig egy riadólánc alkalmazásával hamar kiderítette, kitől lopták el a méheket. Sajnos nem egy ilyen bűnbanda működik az országban. A demonstrációnknak is az volt a célja, hogy felhívjuk a lakosság és a hatóság figyelmét is erre a súlyos problémára.

 – Beszéljünk a közvetlen és a közvetett károkról.

 – A tatabányai per esetében egy háromgyermekes főállású méhész-házaspártól lopták el a méheket, mintegy 60 családot. Ez a fele állományt jelentette, aminek a terméséből iskoláztatták volna a gyerekeket. Egy méhcsalád kaptárostul kb. 40 ezer forintot ér. Ki lehet számolni, hogy ez így mekkora kár. A tavalyi lopások 250 milliós kárt okoztak a méhésztársadalomnak. A közvetett kár viszont ennél sokkal magasabb.

 – A statisztikák szerint mikortól szaporodtak el a méhlopások?

 – A gazdasági válság hatására sokan munka nélkül maradtak, vagy felhagytak egy adott zöldség, vagy gyümölcs termesztésével, arról pedig hallottak, hogy méhészkedni még megéri, így a keresleti piac szereplői lettek a méhcsaládok. A másik ok: világviszonylatban pusztulnak a méhcsaládok, tehát a méznek is egyre nagyobb a keresleti piaca. Most nálunk megéri méhészkedni, mézet termelni, s ezért jöttek létre a tolvajbandák.

 – Mi az esély arra, hogy sikerül valakinek bizonyítani azt, hogy az ő kaptára az ő méheivel vannak másnál?

 – A méhlopás azért is különbözik nagyban pl. a színesfémlopástól, mert a méhészet egy külön szakma. Tehát szakértelmet kíván. A tatabányai ügynél egy nagyon idős néni perelte be a méhészházaspárt. Mi viszont tudjuk azt, hogy egy méhésznek több mázsa mézet kell megemelni, s erre az a néni bizonnyal képtelen volt. Mi arra kérjük a bíróságokat, a bizonyítást végző szakembereket, hogy vonják be a méhészszakembereket ezekbe az ügyekbe.

 – Tehát az említett bűnbandák a kaptárokat nem viszik ki külföldre?

 – Nem, de arról már hallottunk, hogy egy szlovákiai határmenti településről loptak méheket, sőt Erdélyben erre szakosodtak egyesek.

 – Nyugat-Európában mennyire elterjedt a méhlopás?

 – Nem, mert ott magasabbak a bérek, a méz ára viszont ugyanakkora, mint nálunk. Nem éri meg kint méhészkedni, mert egy magyar méhésznek akkora a jövedelme, mint egy nyugati munkanélkülinek a segélye. Az USA-ban sincs kereslet a méhekre.

 – A háttérben állhat-e a magyar méz jó hírének direktre megtépázása?

 – Ezt nem tartom valószínűnek, bizonnyal a könnyű pénzszerzési lehetőség áll a háttérben. Könnyű méheket lopni, és nehéz bizonyítani azt, hogy kitől származnak a méhek.

 – Igaz, hogy a méhészek alapot hoznának létre a méhlopásokkal foglalkozó rendőrök megjutalmazása érdekében?  

– Már létezik ez az alap, s a közeljövőben tárgyalja egyesületünk vezetősége azt, hogy a tiszavasvári-esetben közreműködő rendőrök is kapjanak-e belőle. Arra szeretnénk ezzel az alappal ösztökélni a rendőröket, hogy komolyan foglalkozzanak az ügyünkkel. Ha ezt teszik, jutalomban részesítjük őket az Országos Rendőr-főkapitányságon keresztül.

 – Azért ne csak a rossz hírekről beszéljünk. A következő három évben 20 százalékkal több pénz jut a méhészeknek. Ez gondolom nagy segítség önöknek.

 – Ez nem jelentős segítség a számunkra, viszont gesztusértékű intézkedés az EU illetékes bizottságától. Tudják, hogy bajban vannak az EU méhészei, és segíteni próbálnak rajtunk. Ez a támogatásnövelés méhcsaládokként mindössze 140 forint közvetett támogatást jelent. Tehát a méhésznek ezt az összeget számlával igazoltan kell elköltenie.

 – Tehát abban nem reménykedhetünk, hogy emiatt csökken, vagy legalábbis nem emelkedik drasztikusan a méz ára?

 – Nem, mert ennek a támogatásnak semmi köze a mézárakhoz. Az időjárás már jobban befolyásoló tényező. Tudjuk, hogy májusban, az akác virágzása idején hatalmas esőzések voltak, és a hőmérséklet is alatta volt az átlagosnál. Az utóbbi 50 év leggyengébb akácméztermése lett hazánkban és a szomszédos országokban.

 – Azt olvastam, ma 1500 Ft-tól 2000 Ft-ig kerül egy kiló méz. Ez nem vesz viszsza a forgalomból?

 – Nagyon érdekes, hogy ennek ellenére nem csökken a forgalom, tudomásul veszik a vásárlók, hogy mindez a virágzás alatti időjárás függvénye.

 – Egy-két évvel ezelőtt hírértéke volt a mézhamisításnak. Mennyire tisztult a magyar piac?

 – Nagyon sokat, s ez öt év munkájának következménye. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy ma minden boltokba került méz eredeti, és természetes, de sokkal jobb a helyzet, mint öt évvel ezelőtt.

 – A mézpiaci szereplők tudják, kik nem tesznek eleget a jogszabályok és a fogyasztók elvárásainak – mondta Süth Miklós volt országos főállatorvos – de nem képesek, vagy talán nem is akarják maguk közül kizárni azokat, akik a többség tisztességes munkáját károsítják. Mi erről a véleménye?

 – Ha ez az állítás igaz lenne, akkor az adófizetők pénzén nem kellene több milliárd forintért fenntartani olyan hatóságot, mint amilyent pl. Süth Miklós vezetett. Ha minden élelmiszeripari ágazatban a résztvevők maguk közül kitaszítanák azokat, akik nem tartják be a szabályokat, akkor nem lenne szükség ellenőrző szervezetekre. Ezek az ellenőrző szervek éppen azért jöttek létre, mert már igen régóta, 100-200 éve vannak olyanok, akik nem tartják be a tisztességes piaci magatartás elvét.

 – Ön szerint a magyar méznek van-e, lesz-e esélye a nemzetközi piacon? Mennyire jók az adottságaink ezen a téren?

 – Óriási a mézhiány a világban, így ha tisztességes a termelő és a feldolgozó, akkor könnyen eladható a méz, hiszen most a keresleti piac az erős. Amikor a kínálati piac az erős, akkor fokozott a figyelem a magyar mézre, a Kárpát-medencei méhész szaktudására. Ekkor a magyar méz a világpiaci árnál 10-20%-kal magasabban eladható. Most viszont nem ezt az időszakot éljük.

Medveczky Attila