2010.11.17.

Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának 46. száma!

A tartalomból:

Csurka István: A rejtőzködő elit (2.oldal)

Az előzetesben, a házi őrizetben lévők és a közvetlen per előtt állók csak a jéghegy csúcsát jelentik. A liberális hegemónia Magyarországon túlságosan hosszú korszaka sokkal több egzisztenciát, elsősorban értelmiségit és kultúrbugrist kötött magához, mint gondolnánk. Ezek a celeb- jogászok, celeb-színészek, celeb- filozófusok szívták-csalták magukhoz a szegény köznépet és a nyugdíjast, aki ugyan nem kapott tőlük semmi valóságosat, de bőven el volt látva nosztalgia-anyaggal, Kádársóvárgással, vak reménnyel és egy nagy szavazótábort alakított. Most ezek leváltak, mert korgott a gyomruk. De a celeb-banda ottmaradt, már amennyiben nem csupán a képernyőn feltűnő gargarizálót vagy hastáncost tekintjük celebnek, hanem a kisebb vidéki, helyies celebségeket is. A celebnagyságost, a celebelvtársat és a celebsógort is. Sok közép-Hunvald mozgott a terepen, miközben most éppen maga Hunvald leplezi le, akaratlanul az álcázott elit eddig rejtett kiterjedését. Egyik lehallgatott telefonjában még a letartóztatása előtt arra kéri Zoltai Gusztávot tegező módban, hogy szóljon már oda – oda föl –, ne macerálják őt. Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz vezetője megígéri a közbenjárást. Mit jelent ez? Hunvald tudja, bizonyos benne, hogy Zoltainak, a Mazsihisz vezetőjének, mint egy álcázott főembernek van szava odafönt. Ezt Zoltai sem tagadja a tévében közreadott beszélgetésben. Ez tény. Az is vélhető a néhány mondatos korrupció-megbeszélésből, hogy ügyeik közösek lehettek. Legalább néhány ponton. Az áron aluli házeladások az egykori és részben mai zsidónegyedben történtek. Zoltai Mazsihisze is ott székel. A két szomszédos belső kerület felújítása, benne a Broadway-nek nevezett Nagymező utcával, egy komoly izraeli vállalkozás. Az, hogy mindez bizonyítható is, nem tudjuk. Hunvald hosszú előzetesben tartása arra enged következtetni, hogy sok bizonyíték lappang még kint a terepen. De Zoltai képbe kerülése az egész rejtett elitre nézve fenyegető fejlemény. Ennyire messzire, ennyire védett személyek és kapcsolatrendszerek felé is elmerészkedik az új hatalom? A fejszék a Mazsihiszre vettettek? Ez még elszántabbá teszi a rejtett elit középkádereit. Gyorsan beépülni, mindenképpen beépülni – ezt parancsolja nekik. Addig, amíg az alakulóban lévő nemzetállam fel nem nevelte a maga tisztviselőit, titkárait és titkárnőit, katonatisztjeit és ügyintézőit. Ezért a már beépültek feladata: lassítani. Fékezni. Mindig kérdéseket feltenni, lehetőleg zavart kelteni. Jó lesz az, ha felszámoljuk a jogállamot? A jogállam szentség, nemde? Ugyanakkor elterelni a figyelmet arról, hogy jogállam nem is volt, nem is lehetett a rejtett elit uralma alatt, mivel mindent a rejtett elit döntött el, s a jogot úgy facsarta, ahogy érdeke kívánta. Dehogy volt itt jogállam. A jogállam reklámja volt meg csak. Ha nem fogadod el a mi liberális jogállamunkat, amelyben bizonyos liberális alaptételeket érinteni sem szabad, bizonyos szavakat kimondani sem szabad, amelyben politikailag korrektnek kell lenni, akkor mehetsz az utcára. Mekkora hatalmuk volt az álcázottaknak, hogy 1990 valahányban, az MDF-SZDSZ paktum után Tamás Gáspár Miklóst diploma és megfelelő publikációk nélkül kinevezték a Filozófiai Intézet főmunkatársának. Pedig nem ő írta Lukács György „Az esztétikum sajátossága” című művét sem. Ez aztán echte jogállam volt. Ez megtörtént abban az álcázott jogállamban, és most a kinevezők fel vannak háborodva, hogy még nyugdíjaznák is őkelmét, számos cikk és számos tüntetés kezdeményezőjét. Tamás Gáspár Miklós, a filozófus szervezte az emlékezetes antirasszista tüntetést, amikor egy fiatal ős-harcművész suhanc combon szúrt egy másik gyereket a buszon. Az indíték filozófiailag fix volt: őstörténet, tehát rasszizmus, a rendőrség aggályait az álcázott elit félresöpörte. Lezajlott a tüntetés, aztán kiderült, hogy mindkét fiú, az áldozat is, az őstörténeti szurkáló is roma származék. Az álcázott elit azonban nem engedte – jogállamilag –, hogy a filozófusnak hátránya legyen a dologból.

Alkotmányjogi háború (3.oldal)

A magyar közéletben folyó közjogi háború két fronton zajlik. Egyrészt az ellenérdekeltek tábora a Fidesz kétharmados, mindent megváltoztatni képes hatalmát kívánja korlátozni, beszorítani jogias érvekkel, másrészt egy sokkal fontosabb társadalomelméleti, egyben jogelméleti háború is zajlik. És ez bizony már történelmi, ha úgy tetszik, világtörténelmi léptékű. Orbán Viktor szinte minden, a témával kapcsolatos megnyilatkozása említi a jó erkölcsöt, mint hivatkozási alapot. A végkielégítések megadóztatásának kérdése nem csak a nyilvánvaló anyagi és hatalmi érdekek miatt lett központi, politikai és most már jogi kérdés. Ebben a kérdésben az uralkodó dogmatikus formáljogi szemlélet csap össze az etikai iránnyal, a „jó erkölcs” fogalmával. Olvassuk újra Szmodis okfejtését: a jogbiztonság nem csupán anyagi jogi formalizmussal teremthető meg. Amennyiben a jó erkölcs bekerül közjogi gondolkodásunkba, amennyiben a jogszolgáltatás etikai vetülete hangsúlyossá válik, úgy egészen új – ha úgy tetszik –, igazságosabb társadalmat hozunk létre. Amennyiben nem lehet többé hivatkozási alap, hogy tudom én, ez erkölcstelen, de mégis jogszerű, amennyiben nem lehet többet a józan ésszel ellenkező szabályozások erdejét azzal igazolni, hogy de hát ezt mondja a jogszabály, ez van ideírva, nem tehetek mást, akkor egy egészen élhető Magyarország képe sejlik fel.

130 éve született Magyarország sajtóapostola (4.oldal)

Bangha Béla jezsuita szerzetes, hithirdető, teológus, szerkesztő, író 1880. november 16-án született a felvidéki Nyitrán. Legnagyobb műve, a Magyarország újjáépítése és a kereszténység 1920-ban jelent meg a Szent István Társaságnál. A szerző ebben keresi a katasztrófák okait. Vajon mi vezetett Trianonhoz, mi vezetett a véres kommünhöz? „Az alkotmányosságot merő jónak, a szabadság biztosítójának tekintettük s nem vettük észre, hogy az alkotmányosság csak keret, melyben minden jó, de minden rossz is elfér s a közszabadságokat egyre jobban kiterjesztő államnak vigyáznia kell, hogy a sok szabadság közt a maga létét is megtarthassa. A liberális jelszavak, a zsidók recepciója, a latin államok páholyainak irányában mozgó s nálunk azonnal elzsidósodott szabadkőművesség gyors elterjedése és a plutokrataszabadkőműves- pánszemita uralom alá került sajtó Magyarország szellemi ábrázatát úgyszólván egy-két éven belül kicserélték, a nemzet gondolkodását és érzésvilágát a speciálisan szemita ízű logika és morál felé terelték. A nemzet védtelen lett belső árulóival, felforgatóival, a mérges miazmák terjesztőivel szemben. A liberális és plutokrata gazdasági éra fellendülése, mely értette a módját, hogy agrárállam létünkre a kormányzatot nagyipari és merkantil sínekre terelje, végzetes visszahatással volt az ipari proletariátus fejlődésére, melyet aztán ugyanazok szerveztek meg Marx és Lassalle elméletei alapján, akik a plutokrata indusztrializálás érdekében a proletariátust megteremtették. A szociáldemokrata mozgalom sokáig exotikus növény maradt hazánk földjén, minek élénk bizonyítéka, hogy még az utolsó háborúelőtti parlamenti választásokon se tudott egyetlen képviselőt sem behozni az országházba. Félelmetes nagyhatalommá nálunk a szociáldemokrácia szinte máról-holnapra erősödött és sokkal hamarabb nyílt alkalma azt a forradalmi átalakulást és proletárdiktatúrát megvalósítani, amit a szociáldemokrácia egész világirodalma 50 év óta a távol jövő boldog zenéje gyanánt tervezgetett, mint azokban a nyugati országokban, ahol ez a mozgalom évtizedek óta hihetetlen erőfeszítéssel és szívóssággal hódított el sok-sok talpalattnyi földet a polgári pártok elől.”

Az RMDSZ esete Csaba királyfival (5.oldal)

Csíki Sándor, a Magyar Polgári Párt (MPP) nyárádszeredai tanácsosa: Szerintem elfogadhatatlan, hogy a szobrot egy állványra helyezzék és három hónapig közszemlén legyen, továbbá azt is nehezményezzük, hogy a másik fél nem fogadta el az egyezményt, amelynek leglényegesebb pontja az lett volna, hogy amíg közszemlén van a szobor, addig az elöljárók eljárják az engedélyeztetést, hogy a műalkotás a méltó helyére kerülhessen. Tehát az RMDSZ –es polgármester azt szerette volna, hogy a közszemle után kerüljön a szobor a tanácsterembe. Mi minden egyes ülésről filmet készítettünk, s mindezt bizonyítani is tudjuk. Tehát maradt az egyház…A tiszteletes úr meghívta az RMDSZ-es alpolgármestert, az MPP-s tanácsosokat és a presbitereket egy tárgyalásra, és ott megerősítettük azt, hogy református templom mellett lesz a elhelyezve a szobor, s azt is, mi fedezzük az avatási rendezvény költségeit.

Józef Zycinski: Az árulás gépezete (7.oldal)

(Zsille Gábor fordítása)

Az alábbi tanulmányban arra a nehéz és felelősségteljes feladatra vállalkozunk, hogy az egyház szempontjából vizsgáljuk a szellem rabul ejtésének folyamatát, megjelenítve Júdás drámájának jelenkori változatait – Júdásét, aki két kézzel nyúlt az ideológiai kenyéradói által felajánlott harminc ezüstpénz után. Az olvasók egy részében valószínűleg már annak a puszta felvetése is heves ellenkezést ébreszt, hogy foglalkozzunk azokkal a kényes ügyekkel, amelyek összefüggésben állnak a kommunista hatalom által számos országban működtetett, roppant méretű és szervezettségű tervvel. Ugyanis e terv keretében a hatalom arra törekedett, hogy kollaboránsokat találjon a lelkipásztorok között. Igen gyakran találkozunk a következő véleménnyel: „Ne tépjük fel a sebeket!” Az ember nincs abban a helyzetben – szól az indoklás –, hogy tárgyszerűen megítélje egy kiszemelt áldozat szélsőségesen nehéz helyzetben elkövetett árulásának valós indítékait. Szerencsésebb, ha ezt inkább Istenre hagyjuk, és a hallgatás leplével borítjuk történelmünk e fájdalmas fejezetét! Ha az evangéliumok szerzőit is hasonló elvek vezérelték volna, akkor ma a Szentírás lapjain semmiféle említést sem találnánk Júdás árulásáról.

Ahol bűn a magyar himnusz éneklése (9.oldal)

Az érsekújvári képviselőtestület nagyszlovák koalíciójának frakciója, élén Helena Bohátová polgármesterjelölttel, elutasította az Érsekújvári Rockszínpad jelölését a Pro Urbe-díjra azzal az indokkal, hogy mégsem kaphat egy olyan csapat egy ilyen jeles díjat, amely augusztus 20-án a bemutatója után magyarul imádkozott a magyar himnuszt énekelve. Állítólagos szlovákellenességéről az együttes vezetőjét, Stugel Tibort kérdezte Medveczky Attila.

Megújul és bővül a Madách-hagyaték (9.oldal)

A XV. században épült alsósztregovai Madách-kastélyt több forrás is Nógrád vármegye egyik legrégibb épületeként tartja számon. A XVIII. században átépítették ugyan, de erődszerű alaprajza ezután is megmaradt. Madách Imre egész élete szervesen kapcsolódik a kastélyhoz, hiszen itt született, itt írta az Ember tragédiáját, és itt is halt meg. Mára irodalmi emlékhely lett az egykori Madách-otthonból, ahol a közelmúltban felújítási munka vette kezdetét. A renoválás eredményeképpen két év alatt teljesen megújul majd az alsósztregovai Madách-kastély. Ezzel egy időben állandó kiállítás létrehozását is tervbe vették a csesztvei Madách-kúriában. A részletekről a „Szlovák Nemzeti Múzeum – A Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának” igazgatóját, Jarábik Gabriellát kérdezte Kovács Attila.

Hagyományölő globalizmus (10.oldal)

Nemzeti ünnepünk, október 23. alkalmából idősebb Sari József a kárpátaljai magyarság ügyének áldozatos szolgálatáért Budapesten átvehette a Kisebbségekért Díj Külhoni Magyarságért Tagozatát. Schmitt Pál magyar köztársasági elnök a Sándor-palotában tartott ünnepségen mondott beszédében kiemelte: „a Kisebbségekért Díj régi célja, hogy elismerje azoknak az embereknek a munkáját, akik a kisebbségi sorsban felvállalják egy-egy közösség összefogását, szervezik a magyarok életét, ápolják lelküket, munkálkodnak a közösségért – legyen az a munka egy kollégium vezetése, művelődéstörténeti kutatás a szeretett városban, egy kulturális szervezet működtetése vagy egy falu életének szervezése, templomának csinosítása.” A rangos kitüntetéssel kapcsolatban a februárban 90. életévét betöltő id. Sari Józseffel, a KMKSZ megyei szervezetének választmányi tagjával beszélgetett Medveczky Attila.

Interjú Szirmai Lászlóval, az Országos Szórakoztatózenei Központ igazgatójával (10.oldal)

Elpanaszoltuk, hogy Kóka János (a briganti – a szerk. megj.) a kötelező vizsgáztatást egy tollvonással eltörölte. Így az lenne művész, aki annak vallja magát? Szőcs államtitkár úr megoldást adott: ahogy el lehetett törölni egy tollvonással, úgy vissza is lehet állítani. Ezen a tárgyaláson részt vett még dr. Gyimesi László úr is, a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének főtitkára. Azt is felvetettük, hogy nagy problémát okozott az a szakma berkeiben, amikor 1990-ben megszüntették az Országos Rendezői Irodát. Az ORI-ban folytak az ún. pódiumvizsgák. A régi nagy sztárok mind ORI-vizsgát tettek. Az A-kategóriás OSZK-vizsgát pedig többször automatikusan ORI-vizsgának tudták be. Ma sokan minden papír, minden végzettség és vizsga nélkül bátran sztárnak mondhatják magukat. Ha egy mai sztár koncertjére több ezer forintba kerül a belépő, akkor joggal elvárhatjuk azt, hogy ez a zenész, énekes vizsgázzon is. Ne csapja be playback-kel a publikumot.

Szoborrá lett álomképek

Beszélgetés Kutas László szobrászművésszel (11.oldal)

Valóban szükség van a szépre, a humorra, a vágyra, a játékra. Naponta 10-12 órát is dolgozom, de mindez nem igazi munka. Nappal létezem, éjjel viszont élek. Éjjel, ami az álmok birodalma. A művész fantáziája pedig az álmoktól lesz valósággá. „Nyitva marad” bennem az „élet könyve”, lehunyt szemem előtt is pereg a film. Éppen a közelmúltban beszéltem egyik kedves barátomnak, a bronzöntőmnek az ábrándjaimról. „Ne álmodozz, Lacikám, inkább csak dolgozz” - mondta. Annak örülök, hogy legtöbb szobrom a szépet, a szeretetet sugározza. A visszajelzésekből tudom, hogy odamenekülnek az emberek. Jól érzik magukat munkáim mellett. Szeretnek együtt lenni a szobraimmal.

Szőcs Zoltán: A barbárok mindig győznek (15.oldal)

Hogy a barbárok mindig győznek, erre hazánk történelme lehetne az iskolapélda, nevesen az, ami Trianonban történt velünk. A magyar történelem tündérkertjét, a művelt, kulturált, boldog Erdélyt részeg, primitív, bosszúéhes, gyilkos, kegyetlen, fél analfabéta román hordák kapták meg: ami Erdélyben 1920-tól történt, az a barbárság csimborasszója volt az ezeréves kultúra felett. A krumplitárolásra használt zongora, a szemétdombra kiszórt magyar történelmi irattári anyagok sorsa magáért beszél. Délen a szerbek, északon a tótok, észak-keleten az oroszok képviselték ugyanezt a barbár szerepet mindennel szemben, ami magyar. Arról talán most nem is beszélnék, hogy 1945-ben, a felszabadító vörös hadsereg Gulágról toborzott, ázsiai katonái miként viselkedtek Budapesten, a városban, amely tökéletesen érthetetlen volt számukra, miképpen ők nekünk. Aztán a szocializmus építésének eufórikus diadalában csakis a kontraszelekció győzött mindenütt: minél hülyébb, minél szürkébb, önálló véleményre, összefüggő beszédre minél képtelenebb volt valaki, annál több esélye lett, hogy igazgató, tábornok, netán miniszter elvtárssá váljék. (Hogy gondot okozott neki az olvasás, az lényegtelen volt.)

Érinthetetlenek – TGM, a diploma nélküli docens (19.oldal)

Tamás Gáspár Miklós nem valamelyik afrikai országból, hanem Erdélyből származik. Karrierjének legfontosabb katalizátora nem az afrikai elnök apuka, hanem talán az anyai nagyanya, akit Auschwitzban gyilkoltak meg. Vagy esetleg a kicsit maoista, kicsit liberális múlt, esetleg valamely szolgálat támogatása. Ezen az alapon terebélyesedett ki az Erdélyből, a hetvenes évek végén áttelepült áldiplomás filozófus életlehetőségei. TGM érinthetetlen személy volt már 1979- ben is. Akkor is az örök ellenzékit játszotta, csak míg más ellenzékiek életkörülményei ellehetetlenedtek, addig TGM a Yale-en, Párizsban, meg ki tudja hol tanított vendégprofesszorként. Diploma nélkül. Vagy talán akkor még megvolt, akkor még be tudta mutatni? Miközben a felsőoktatás kiváló tehetségeket rostált ki az elmúlt rendszerben származási alapon, miközben az egész felsőoktatás megkövesedett ostoba rendszere kiváló képességű embereket darál be, ostoba formalista előírások tengerével keseríti meg és rabolja el a fiatal tehetségek idejét. Miközben a tanszékeken valódi tudományos munka helyett címhalmozás, és gittrágás folyik, évekig packáznak nagyszerű tehetségekkel, mert nincs meg a kellő pontszámú publikáció, vagy letanított óramennyiség és ezrek nem kapják meg a diplomájukat a megfelelő számú nyelvvizsga hiánya miatt. Miközben a Rigó utcában anyanyelvi szinten beszélő fiatalokat buktattak meg semmihez sem értő, aktatologató senkik, miközben ígéretes karriereket törtek ketté ostoba álkövetelmények kitalálásával, miközben szakképesítés nélkül már portás sem lehet az egyszerű polgár, addig TGM diploma, nyelvvizsga nélkül lehet docens és tudományos főmunkatárs. Ebben az évben november 5-e volt az első és egyetlen nap Boros intézetigazgató szerint, amikor TGM egyáltalán betette a lábát a munkahelyére. Ez az ő világuk. De, még meddig?

Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!

info@magyarforum.hu