vissza a főoldalra

 2010.11.19. 

Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival

Mikszáth írásaiban legtöbbször elnéző mosollyal, némi fájdalmas nosztalgiával szemlélte a dzsentrik úri hóbortjait, ártalmatlan nagyzási mániájukat. Élete utolsó éveiben alkotott műveiben sokkal keményebben ítéli meg dzsentri szereplőinek üres, kártékony, élősködő életét, emberi hitványságukat, felelőtlenségüket. Ebben a tekintetben a legmesszebbre élete utolsó nagy társadalmi regényében, A Noszty fiú esete Tóth Marival című művében jutott el. Itt már nincs megbocsátó, cinkos összekacsintás: kedélye elsötétült, kiábrándultsága annyira keserűvé vált, hogy lesújtó kritikája olykor már túlzásokba is átcsap. Az önmagát túlélt vármegyei nemességet állítja pellengérre, a dzsentrit valósággal szégyenpadra ülteti. Dzsentrihősei kivétel nélkül gerinctelen emberek, tudatos hitványság jellemzi őket: nemcsak vagyonukat, hanem régi becsületüket is elvesztették. A regény témája az a nagy fáradsággal fölépített fondorlat, vagyis annak az agyafúrt „kerítésnek” a története, amiben a hozományvadász Noszty Feri érdekházassága meghiúsul. Művének alaptörténetét Mikszáth az „életből” merítette. Nagy port vert föl 1901-ben, a napisajtóban az ún. „bácskai szenzáció”: egy húszéves bácskai dzsentrifiú megszöktette Ungár Lajos ómoravicai gazdag zsidó földbirtokos lányát. A váratlan végkifejlet tette az ügyet szenzációvá: a kompromittált leány becsületének megmentése érdekében az öreg Ungár belement a házasságba, a kitűzött napon az egész előkelő rokonság megjelent a házában, ahol csak az apa fogadta a násznépet, mert a leány anyjával együtt külföldre utazott.

Mikszáth csak öt év múlva fogott hozzá a regény megírásához, ez az időeltolódás a magyar belpolitikai eseményeknek volt köszönhető. A politikai botrányok által kiváltott megdöbbenés késztette az írót arra, hogy 1906 őszén belekezdjen regénye megírásába. A Noszty fiú esete Tóth Marival először folytatásokban – összesen 63 részben – látott napvilágot a Vasárnapi Újság hasábjain 1906 októbere és 1907 decembere között. Az 1908-ban, három kötetben megjelent mű 727 lapból állt. A regény végén érvényesül ugyan az írói igazságszolgáltatás: az egész Bontó megyére rátelepült dzsentri-klán megszégyenül, és hoppon marad, de szereplői további sorsa felől az író bizonytalanságban hagyja az olvasót. Mikszáth az Utóhangban megígéri ugyan, hogy folytatni fogja hőseinek sorsát, de erre már nem került sor.

Mikszáth széles körű társadalomi korrajzot fest háttérként a hozományvadászat mögé. A „nagy szamár” Kopereczky főispánná történő kinevezése, bontóvári beiktatása, és Noszty Feri szolgabíróvá választása meg a temérdek adoma adja ennek a regénynek savát-borsát. Ezt viszont elég bajos megjeleníteni, mert a színpadon túl hosszadalmas lenne ezt eljátszani, elmagyarázni. Mikszáth fejcsóválva fogadta műveinek dramatizálást. Kételkedett abban, hogy pergő, élvezetes produkciót lehet regényeiből színpadra állítani. Mikszáth nagy író, tudta, a jó regény nem garancia a jó előadásra. Ennek ellenére prózai alkotásainak színpadi változatait egymás után tűzik műsorukra mind a fővárosi és mind a vidéki teátrumok. Keszég László a most kezdődő évad elején, október 15-én Veszprémben mutatta be A Noszty fiú esete Tóth Marival című darabot.

Ha röviden kellene jellemeznünk ezt az előadást, akkor azt mondhatnánk, hogy a rendező mindent beletesz a regényből a színdarabba, amit érdemes, ezért jön létre ez a fantáziadús, pörgő, komikus helyzetekben bővelkedő előadás. Keszég László dicséretet érdemel, mert ragaszkodik a Mikszáth-mű cselekményéhez, nem hamisítja meg szellemét, nem tekergeti ki, és a politikai „áthallások” sem erőltetettek, szájbarágósak. Mikszáth sokszálú regénybonyolítását egy az egyben nem lehet az előadásba átvinni, mert a színpad nem bírja a gyors változásokat, a rendező azonban ragaszkodik a cselekményhez.  Ezért jön át rajta Mikszáth aranyló humora, ezért keletkezik a publikum és az előadás között az a bizonyos áramkör. Nem kell ebbe a produkcióba sok-sok, napjainkban oly divatos látvány-elem, ami „feldobhatná”, mert mindezt a feladatot ellátja a kifogástalan színészi játék, meg ötletes jelenet. Mind közül leghatásosabb az, amikor a művészek kétoldalt lejönnek a színpadról, így adják elő a botrányba fulladó főispán-beiktatási ceremóniát. Ott, lent a nézőtéren kiabálnak egymással a szembenálló politikai tábor szimpatizánsai…

A két fiatal közül a Noszty Ferit alakító Gere Dénes Ákos nagyszerűen megbirkózik ennek snájdig főhadnagynak az életre keltésével. Benne van az sárm, az a kisugárzás, amivel magába bolondítja a lányokat, asszonyokat. Dobra Mária a csinos, érzékeny Tóth Marit kedvesen játssza el, pontosan olyannak amilyennek elképzeljük ezt a helyes, aranyos fruskát. Az egész együttesből külön ki kell emelni Meszléry Juditot az ördögi házasságtervet kifundáló Máli néni megformálásáért. Igazi égetnivaló boszorkánynak mutatja be ezt a csavaros észjárású asszonyságot. Nagy stábbal állítja színpadra A Noszty Feri esete Tóth Marival című darabot a veszprémi színház. Az előadás végén a publikum tagjai úgy állnak föl székünkből, hogy egy emlékezetes, sziporkázó előadásnak lehettek tanúi.

Dr. Petővári Ágnes