vissza a főoldalra

 

 

 2010.11.19. 

Van-e értelme cigányozni a politikában?

A cigányság – ahol jelentős számban képviseltetik magukat – a világ minden pontján indulatokat vált ki. A cigány, nem cigány együttélés, vagy éppen együtt nem élés évezredes és meglehetősen sokágú, feszültségekkel terhes viszonyrendszert alakított ki. Bár egységes cigányságról egyáltalán nem lehet beszélni, mégis a középkortól kezdve – elsősorban Nyugat-Európában az ál-egyiptomi néven emlegetett cigányokat kétségkívül üldözték. A modern demokrácia őshazájában, Angliában odáig juttattak, hogy pusztán cigányságuk miatt toloncoltak ki, vagy öltek meg cigányokat, meglehetős gyakorisággal és törvényesen. Bármily meglepő, éppen a Kárpát-medencében, a Magyar Királyság területén viselkedett az államhatalom példaértékűen a cigányokkal szemben. Királyi szabadságlevelek bizonyítják, hogy a cigányság bizonyos csoportjai megbecsült tagjai voltak a társadalomnak. A vándor cigányok semmilyen tekintetben sem estek egy megítélés alá a letelepedett és valamilyen mesterséget űző, megbecsült cigány közösségekkel.

Az európai cigányság túlnyomó többsége az Alpoktól kelet, dél-keleti irányban található. Spanyolországot leszámítva, csak ezen a területen, tehát a balkánon, Magyarország és a Felvidék területén él az összlakosság egy százalékánál népesebb cigány kisebbség.

Ennek megfelelően ezeken a területeken gyakoribbak a konfliktusok is.

A cigányság túlnyomó többsége a társadalom alján, a mély rétegekben helyezkedik el. Mind anyagi lehetőség, mind iskolázottság, mind szakismeret tekintetében. A cigány közösségek tradicionálisan tömbösödnek. A zárt közösségekben egy sajátos, a többségi társadalom értékrendjével részben ellentétes értékrend jön létre. A nyomorban természetesen kialakulnak a kiskirályok, az elismert minta az antiszociális viselkedés lesz.

A legégetőbb probléma természetesen a tulajdonhoz való viszony, magyarul a folyamatos és ismétlődő életvitelszerű lopás. Bár, ezt a valóban társadalomellenes életformát a cigány közösség elenyésző százaléka folytatja, mégis a teljes cigányságra rávetül. És ez teljesen érthető, hiszen a meglopott gazda, a kisemmizett nyugdíjas, vagy a megkéselt férj elsősorban azt látja, hogy a tolvaj, a rabló, az erőszakoskodó, a szemetelő, káromkodó köpködő horda tagjai cigányok. Nem érdekli, hogy ez adott esetben csak a cigányság elenyésző része.

Megoldást találni erre a helyzetre szinte lehetetlen. Az államhatalom egyrészt erősítheti a közbiztonságot, másrészt támogatási, oktatási rendszereken keresztül megpróbálhatja integrálni a cigányokat a többségi társadalomba, harmadrészt a többségi társadalmat megpróbálhatja „lebeszélni” az általánosításról. Az utóbbi a legkilátástalanabb és bizonyos értelemben a legkárosabb is. Hiszen a megalázott, kirabolt, vagy csak megfenyegetett többségi társadalomhoz tartozó honpolgár részben jogosan kéri ki magának, hogy ugyan már miért neki kéne megváltoznia. Nem ő lop, nem ő rabol, nem ő erőszakoskodik. Ehhez hozzáadódik, hogy az amúgy is rossz körülmények között élő társadalom szociális újraelosztó rendszerében jelentős tétel a cigányság támogatása, éppen a tomboló munkanélküliség, az alacsony iskolázottság, a mélyszegénység okán.

A meglévő indulatok talaján könnyű élősködni. A politikai paraziták két oldalról is megélhetést találnak a cigánytémán. Egyrészt a „másság szép” márkanév alatt jogvédők, hivatásos liberálisok, és támogatás-elosztók harapnak jó nagyokat a cigánykoncból, másrészt a vulgárjobb lépjünk fel a cigányok ellen, majd mi megmutatjuk nekik, gárdát szervezünk, odavágunk, lózungokat ordítozó senkijei próbálnak képviselői fizetéseket szerezni szimpla cigányozással. Lássuk be, némi sikerrel.

Az ország nagyobbik felében ezekkel a technikákkal persze csak átmeneti sikereket lehet elérni, de néhány területen, elsősorban Borsodban, Hevesben az elkeseredett amúgy is sanyarú sorsú lakosságot könnyen lehet heccelni. Persze a nagy keménykedők egyáltalán nem tudnak megoldással szolgálni, azon túl, hogy cigányállatoznak, tetveznek, illetve sajtónyilvánosság előtt csak cigánybűnözőznek. Mert mi is lehetne a Jobbik megoldása? Irtsuk ki a cigányokat? Nem, nem, mi nem mondtunk ilyet. Akkor mit mondtatok? – vetődik fel a kérdés. Természetesen semmit. Semmi értelmeset, kizárólagosan hangulatot keltenek, egyetlen céllal. Minél több képviselői fizetéshez, támogatáshoz, pénzhez akarnak jutni.

  Ahogy egyszer már megállapítottuk: A cigányság túlnyomó többsége a társadalom alján, a mély rétegekben helyezkedik el. Semmi sem múlik rajtuk, semmilyen jelentős pénzügyi, gazdasági, vagy politikai hatalommal sem bírnak. Ilyen értelemben kiszolgáltatottak. Egy jól szervezett, nem hőbörgő, de cselekvő, egységes többségi társadalom képes lehet a cigányság helyzetét normalizálni, képes bevonni, felemelni a mélyszegénységben élőket, cigányokat, nem cigányokat egyaránt. A politikai paraziták csak a koncon tudnak marakodni.

 

Csorja Gergely