|
 2010.11.19.
Duray Miklós: Eltelt húsz
év fölöttünk és közben a társadalmaink szétestek
– Duray Miklós a Magyar Állandó Értekezlet
(MÁÉRT) IX. ülésén részt vett, pedig már nem a Magyar Koalíció
Pártja tisztségviselője.
– Igen, Semjén Zsolt meghívására vehettem részt mint
a MÁÉRT egyik alapítója. Köszönöm neki, hogy részese
lehettem az ünnepi újrakezdésnek.
– Emlékszem, a Magyar Koalíció Pártjának
sikertelensége milyen keserűséggel töltötte el.
– Valóban, mert az elmúlt másfél évtized sajnos nem járult
hozzá sem a felvidéki magyar közösség, de akár azt is
mondhatnám, hogy sem a Kárpát-medencei magyarság helyzetének
továbbfejlődéséhez. Én ezt nehezen élem meg, mert mikor a
rendszerváltozás kezdetén úgy döntöttem, hogy pártpolitikus
leszek – nagyon nehéz elhatározás volt –, megfogalmaztam,
nemcsak a saját magam számára, hanem annak a szervezetnek és többé-kevésbé
az egész felvidéki magyarságnak szánva egy olyan programot,
amelynek az újjáépítés, az önkormányzatiság megszilárdítása,
a belső önrendelkezési jog megteremtése és a magyar-magyar
kapcsolatok elmélyítése állt a középpontjában. Tény, hogy
értünk el eredményeket, de ezek csak részeredmények voltak. A
Kárpát-medencei magyar-magyar kapcsolatoknak kialakult egy
szerkezeti rendszere. Ennek egyik része a MÁÉRT, majd később
a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma volt. Viszont a MÁÉRT-et
2004. november 11-én, a második Gyurcsány-kormány idején
lefejezték. Pontosabban tetszhalottá tették. A magyar-magyar
kapcsolatok rendszere megbénult. Helyébe lépett egy
paternalisztikus kliensi rendszer, amelynek a felügyelője a
magyarországi kormányzati körök voltak. Az egyes területeken,
tehát a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyar közösségek
keretében sehol sem sikerült előbbre lépnünk a belső önrendelkezés
elmélyítésében. Szlovákiában egyáltalán nem, pedig ott
tettük meg a legtöbbet annak érdekében, hogy elérhessük, de
az 1994. január 8-i komáromi nagygyűlést saját magyar köreinken
belül akadályozták, az ott elfogadott elképzeléseket vakvágányra
vitték. Legmesszebbre a Délvidéken sikerült eljutni, a
valamikori Titói önigazgatási rendszer modernebb formájának
megteremtésével, a Magyar Nemzeti Tanáccsal. De még ez sem az
autonómia megnyilvánulása, hanem annak előszobája. Elmúlt a
rendszerváltozás óta húsz év, és egyhelyben topogunk.
Nyelvhasználati ügyekben nem sikerült továbblépni. Iskoláink
szilárdságának megteremtésében sem sikerült előrelépni.
Említettem, a belső önrendelkezés ügyében egy kivétellel
inkább visszaléptünk mindenütt. Eltelt húsz év fölöttünk
és közben a társadalmaink szétestek. A magyar képviselet
Szlovákiában kiesett a parlamentből, Kárpátalján egymással
szembefeszül két magyar párt, és egymás kárára rombolják a
kárpátaljai magyar közösséget. Erdélyben egymással
szembefeszülnek politika érdekek, az egyik oldalon az RMDSZ, a másikon
a Magyar Polgári Párt, a harmadik oldalon az Erdélyi Magyar
Nemzeti Tanács. Délvidéken már ’94-ben elkezdett szétesni a
kisebbségi magyar egypártrendszer. Egy kezünkön megszámolhatjuk,
hogy hány csoportosulás van a Délvidéken, abból kettőnek van
képviselete, a VMSZ-nek és a VMDP-nek. Egyiknek országos, másiknak
helyi képviselete van. Azt tapasztalhatjuk, hogy a politikai és
közösségi érdekérvényesítés eszközei is meggyengültek,
nem csak az egyhelyben topogás gyengíti a Kárpát-medencei
magyarságot. Magyarország elgyengülése az elmúlt 20 évben
– mert rosszabb a helyzet, mint a rendszerváltás idején volt
–, csak fokozza a bajt, amibe belekerültünk. Ezért a MÁÉRT
összeülése önmagában is pozitívum.
– Számos intézmény és szervezet bábáskodott a Kárpát-medencei
magyarság ügyénél. Elsőként talán a rossz útra tért
Magyarok Világszövetsége.
– A Magyarok Világszövetsége elvesztette küldetését,
amelyért létrejött. Nem időzíteném ezt a 2000. évben
lezajlott tisztújításhoz, ennek már korábban is mutatkoztak
jelei. 1990-ben, mikor megújult, láthattuk, hogy a teljesen egymással
szembenálló ellentétek nem tudják megtartani eredeti funkciójában
a Magyarok Világszövetségét. Jelen voltam azon a közgyűlésen,
amelyen Csoóri Sándort megválasztották elnöknek. Az a közgyűlés
olyan volt, mint egy vásári verekedés. Rám rossz benyomást
tett, és már akkor éreztem, hogy nem lesz elegendő az az erőfeszítés,
amit kifejtenek azok, akik úgy gondolták, hogy a rendszerváltozással
a Magyarok Világszövetségének is új feladatokat kell majd
megoldania. Nem sikerült. 2000-ben ez végleg elbukott. Nincs a
világ magyarságának szervezete. Egyébként is abban a jogi
formában, amelyben létezik a Magyarok Világszövetsége, nem is
alkalmas a világ magyarságának összefogására. Egy köztestületet
kell létrehozni a törvény által. Nem társulási törvény
alapján kell a világ magyarságának a szervezetét létrehozni,
hanem egy törvénnyel.
– Gyurcsány felszámolta a Magyar Állandó
Értekezletet. Majd Szili Katalin tett egy kísérletet a Kárpát-medencei
magyar képviselők fórumának létrehozására.
– A MÁÉRT parlamenti változata megfogalmazódott már
korábban, még az első Orbán-kormány idején, csak a 2002-es
országgyűlési választás átalakította a körülményeket.
Nagyra becsülöm Szili Katalin kezdeményezését, hogy a Kárpát-medencei
Képviselők Fórumát létrehozta, nemcsak azért, mert ezzel a
szüneteltetett MÁÉRT hiányát pótolta, hanem azért is, mert
egy olyan lehetőséget teremtett, ahol nagyon komoly, jó minőségű
szakmai munka folyt. Az ott elkészített javaslatokat a jövőben
– remélem – használni fogjuk.
– Az első Orbán-kormányhoz fűződik két
lényeges döntés: a státusztörvény és a magyarigazolványok
rendszere.
– A státusztörvény nagyon jó szándékkal és céllal
lett létrehozva, fontos megállapítások is meg lettek
fogalmazva benne, például a magyarság összetartozása, amit
aztán később a Medgyessy-kormány idején kihúztak a törvényből,
fontos volt a magyarigazolványok rendszerének megteremtése,
ezzel gyakorlatilag a nemzetpolgárság intézményét hoztuk létre,
és fontos volt az oktatási-nevelési támogatás bevezetése. Ez
utóbbiról azonban az elmúlt években kiderült, hogy célt tévesztett.
– A mostani, budapesti MÁÉRT-ülés hogyan
fejeződött be?
– Zárónyilatkozatot fogadtunk el, amelyben nem célokat
fogalmaztunk meg, hanem megállapításokat. Remélem, ha elindul
a bizottsági munka, új erőre kap a Magyar Állandó Értekezlet
és ismét nagyon fontos intézménye lesz a határon átívelő
nemzetpolitikának.
Győri Béla
|
