vissza a főoldalra

 2010.11.26. 

Lars von Trier: A Főfőnök
(Radnóti Színház)

Lars von Trier Koppenhágában született 1956-ban, diplomáját a Danish Film Schollban 1953-ban kapta meg. Fiatal korától kezdve a filmezés tölti ki teljesen az életét. A Birodalom című, eredetileg tévésorozatként leadott filmjével robbant be nem csak a dánok köztudatába, hanem a nagyvilágéba is, ez az alkotása meghozta számára az ismertséget. A fesztiválok közül leginkább Cannes-ban kedvelik őt és munkáit, 1996-ban a Hullámtörés című filmjéért Arany Pálma-díjat kapott, de más-más években hol zsűri-díjjal, hol nagydíjjal tüntették ki. Thomas Vinterberggel együtt 1995 tavaszán alapította a Dogma95 csoportot, ami a filmművészet forradalmasítását tűzte ki céljául: 10 parancsolatban foglalták össze a filmkészítés alapvető szabályait, ilyeneket például, hogy valódi helyszíneken vegyék fel a jeleneteket, a rendezők ne tolják magukat előre, inkább maradjanak a háttérben, még a nevüket se tüntessék fel, fényeffekteket, trükköket ne alkalmazzanak, mellőzzék a sekélyes és alantas ösztönökre ható cselekményt. Idáig 19 filmet forgatott, aminek ő a rendezője és a forgatókönyvírója is. A 2006-ban a Koppenhágai Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatott Főfőnök eredeti dán címe: Direktoren for det hele, és az az érdekessége, hogy vígjáték, ugyan Lars von Trier összes filmjét áthatja a rá jellemző pikírt humor, de ezeknek sötétebb a mondanivalójuk. A másik különlegessége, hogy Automavision rendszerben, operatőr közreműködése nélkül készült, a kamera fix helyen állt, és számítógép vezérelte a mozgását. Ezzel a legminimálisabbra csökkentette az emberi-rendezői beavatkozást. A Radnóti Színház idei első bemutatója A Főfőnök színpadi változata, aminek október 17-én volt a premierje.

Kovács Krisztina dramaturg és fordító, valamint Anger Zsolt rendező a dráma formanyelvére áttett komédiaként állítja színpadra Lars von Trier filmjét. Anger Zsolt már járatos az adaptálásban, ugyanis az Esőember (Rain Man) nyári, Belvárosi Színház-i és a Dogville tavalyi, Bárka Színház-i adaptációja után ez a harmadik olyan munkája, amit először filmként láthatott a publikum. Anger azt a fajta rajzfilmes játékstílust valósítja meg a színpadon, amiben a nézők pontosan tudják, hogy a következő másodpercben mi következik, ugyanis egy kis lépéssel mindig a szereplők előtt járnak, mert annyira magától értetődő a cselekmény meg a látvány. A Főfőnök amúgy is a színházról, a színjátszásról ad egyfajta képet, de ez nem teszi könnyebbé a rendező dolgát. A történet nem bonyolult, annak ellenére, hogy a vége felé a szerző egyet-kettőt csavar az eseményeken.  Ravn, a joviális, sunyi főnök, szeretné eladni informatikai vállalatát, de hepciáskodó izlandi vevője, Finnur Sigurdson, a szigetország négyszáz éves dán megszállása miatt bizalmatlan vele, ezért kizárólag az amerikai főfőnökkel hajlandó tárgyalni. Csakhogy ilyen főfőnök nincs, Ravn azért találta ki, hogy a nemszeretem intézkedéseiért beosztottjai ne őt, hanem a távoli főfőnököt okolják és szidják. Ravn felfogadja Kristoffert, a talentumok nélküli ripacsot, hogy játssza el a főfőnököt. Ebből aztán jókora kalamajka keveredik, merthogy semmi nem úgy történik, ahogyan azt Ravn kitervelte…

A színészek kifogástalanul, minden dicséretet megérdemelve, igazán elismerésre méltóan alakítják karaktereiket. A minden hájjal megkent, nem éppen egyenes jellemű Ravnt Gazsó György úgy jeleníti meg, hogy a nőzők szimpátiáját fél percre sem nyeri el. A tehetségtelen színészt Csányi Sándor kelti életre, az ő figuráját viszont a publikum fokozatosan megkedveli, sőt szurkol neki. Schneider Zoltán a krakéler izlandi üzletembert viszi fel a színre. A lökött, kifacsart munkavállalókat Kováts Adél, Péter Kata, Petrik Andrea, Klem Viktor, Tamási Zoltán és Adorjáni Bálint formálja meg. A szenvtelen, sima modorú tolmácsot Forman Bálint, a dörzsölt ügyvédnőt, Kristoffer elvált feleségét Szávai Viktória játssza.

A számítógépek működésének alávetett közönség elrévedhet itt, a Radnóti Színházban, hogy ezeknek az ördögi masináknak mennyire vagyunk kiszolgáltatva, mi módon függünk tőlük, elborzadhatunk ettől a félelmetes világtól, amiben megeshet még az is, hogy nem létező egyedeket éveken keresztül élőknek hiszünk. Eszükbe jut, bármit megtehetnek velünk a ki tudja, kiféle, miféle rendszergazdák, és kényükre-kedvükre manipulálhatnak bennünket. Ez a gondolatfelhő azonban nem komor fellegként, hanem csak könnyű árnyként vonul át a tudatunk felett, mert jóval többet nevetünk azon a megszámlálhatatlanul sok helyzetkomikumon, amibe a szereplők keverednek. A függöny legördülése után viszont megnyugodhatunk, ugyanis az ember most is felülkerekedik a gépen, revánsot vesz rajta. Jellemünk sok-sok alaptulajdonsága teremtésünk óta nem változik, a kőkorszaktól kezdve a mai napig ugyanarra vágyunk, mint A Főfőnök szereplői, hogy szeressenek és méltányoljanak minket. (Alsó képen: Péter Kata és Klem Viktor.)

Dr. Petővári Ágnes