|
 2010.11.26.
Fájó lelkek, könnybe lábadt szemek a
gencsi fórumon
„A
gonoszok útja elvész" és „Az igazság megőriz"
(Zsolt. 1,6; Péld. 13,6) bibliai gondolatok jegyében tartottak
istentiszteletet és közéleti fórumot november 20-án délután
a gencsi református templomban az érmindszenti zarándoklat
folytatásaképpen. A fórum központi tárgyköreit a múlt és a
jelen vétkeinek feltárása, a kiútkeresés, valamint a határon
túli egyház-, támogatás-, valamint nemzetpolitika képezték.
Gencsen a budapesti Erdélyi Gyülekezet lelkipásztora,
egyben Tőkés László EP-alelnök budapesti irodavezetője és a
magyar vallásügyi államtitkár politikai főtanácsadója,
Nemes Csaba hirdette az igét. A hálaadó istentiszteleten a
hitben való megmaradás fontosságára hívta fel a figyelmet.
Ezután kezdődött a lakossági fórum. A gencsi református
egyházközségnek jelenleg nincs lelkésze, ezért Tukacs József,
Nagykárolyból beszolgáló tiszteletes köszöntötte a gyülekezetet
és a meghívottakat. A bizakodó hangulat megalapozásaképpen a
jelenlévők félhangosan „hiányolták” a Gencsen többször
is erődemonstrációt tartó erőszakszervezetek képviselőit
(korábban az innen elcsapott lelkipásztor védelmében többször
is látványos, néha a 60 főt is meghaladó készültséggel
vonultak ki a rendőrség és a csendőrség egységei, de a békés
református gyülekezetet nem sikerült megfélemlíteniük). Szászfalvi
László, az Egyházi, Nemzetiségi és Civil Kapcsolatokért
felelős magyar államtitkár felvezetőjében leszögezte: a
Nemzeti Együttműködés Kormányának végre van nemzetpolitikája,
a „nemzetpolitikai rendszerváltozás” folyamatában pedig az
új kormány stratégiai partnerként tekint a magyar történelmi
egyházakra. „Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk” – idézte
Bethlen Gábor szavait.
Ulicsák Szilárd miniszteri biztos a jövőépítés hívószava
köré építette fel beszédét. Kijelentette: érdemi változtatásokat
terveznek a határon túli támogatáspolitika terén, mert eddig
klientúraépítésre használ(hat)ták fel az adóforintokat, de
ezután szigorú szakmai alapokra helyezik a támogatáspolitikát.
Ennek jegyében átvilágítják az eddigi rendszert is, bár
ennek több akadálya van: egyebek mellett az is nehezíti az elszámoltatást,
hogy az elmúlt nyolc év kormányzata „áttolta” a felelősséget
a határon túli szervezetekre, még csak rendesen le sem
adminisztrálták a pályázatokat, az irattárakban nagy a káosz.
Ulicsák hangsúlyozta: a megbocsátás keresztényi követelménye
csak a bocsánatkérést követően gyakorolható. A stratégiaváltást
érzékeltetve a miniszteri biztos többek között a teljes körű
anyanyelvi oktatás segítését, az érdemi szórványsratégia
életbeléptetését és a kulturális, identitáserősítő
programok előtérbe helyezését nevezte meg alappillérekként.
Ulicsák jelezte: a szakállamtitkárságok képviselőivel közösen
dolgoznak olyan programokon, amelyek a szülőföldön való
boldogulást tehetik eredményessé. A szemléletváltást nagyban
elősegítheti, hogy a Kárpát-medencei magyarság Kassától
Brassóig az egységesülő Európában található, de ebből következően
nagyobb figyelmet kell fordítani az Európai Unióból egyelőre
kiszorult kárpátaljai és délvidéki magyarságra.
Tőkés László, az Európai Parlament erdélyi alelnöke vázolta
a közismert gencsi helyzetet, amely lényegében egyházi
tulajdonban lévő földek, illetve pénzek jogtalan, azonban mégis
jogi útra terelt elidegenítéséről és eltulajdonításáról
szól. „A hallgatás többet árthat az egyháznak, mint az
ateista propaganda” – magyarázta a volt püspök. Majd Nagy Sándor
nagykárolyi esperesről beszélt, akiről a Szekuritáté Irattárát
Vizsgáló Országos Tanács és az egyházkerületi bizottság is
megállapította, hogy együttműködött a kommunista titkosszolgálattal.
A továbbiakban azokra a perekre tért ki, amelyeket Bátori Gyula
korábbi gencsi lelkész ellen folytatódnak. A palástjától
megfosztott pap már ott tart a bűnben és hatalommal való
cinkosságban, hogy maga kezdeményezett Tőkés László ellen bűnvádi
eljárást a román legfelsőbb bíróságon, mert még a Királyhágómelléki
Református Egyházkerület püspökeként megakadályozta az ő
hivatalba való visszahelyezését, amit az egyházkerület ellen
indított per egyik szakaszában sikerült elérnie az egyházi elöljárók
és a hívek akarata ellenére.
A gyülekezet jelenlévő tagjai is véleményezhették a
helyzetet a fórumon. Kolozsi Árpád ügyvéd is beszélt, majd
felajánlotta a segítségét, a gencsi alpolgármester, Csomay
Antal is kitért arra, hogy őseink földjeinek eltűnése-elkótyavetyélése
még mindig folytatódik, és nem látják a szomorú helyzetből
a kiutat. Több civil személy, illetve presbiter is megszólalt,
egyikük könnybe lábadt szemekkel mondta el, hogy éjjel
fel-felriadnak, mert fáj a lelkük, hogy miként vész el az, ami
valaha az övéké volt. Antal János külügyi előadó-tanácsos
Csűry István püspöknek az üzenetét hozta magával: „Ne
csak akkor szóljunk, amikor már rég leégett a házunk, hanem
akkor, amikor fel akarják gyújtani azt” – utalt a jelenlegi
elfajult helyzetre. Egyes gyülekezeti tagok nem hagyták szó nélkül
Csűry üzenetét, és megjegyezték, hogy hiába szólnak, ha nem
foglalkozik a problémáikkal senki. Rácz Kálmán, a gencsi gyülekezet
gondnoka a presbitérium összetartását emelte ki, illetve azt,
hogy a gencsiek nagyon vallásosak, mégsincs jelenleg lelkészük:
„Vagy a rossz hír miatt van ez, vagy valaki szándékosan
megakadályozza azt, hogy betöltsék ezt a posztot” – vélte.
Arról is szó esett, hogy Bátori Gyula bár ki lett zárva a
lelkészi testületből, mégis temetési szertartásokat végez,
nyilván nem ingyen. Egyesek csalódottan, elkeseredetten vették
tudomásul, hogy nincs mit tenni, amíg a jog bugyraiban
eligazodva-eligazítva hivatalos úton járhatja az ördögi útjait.
„Ő csak egy bábjátékos. Egy erős háttérhatalom nélkül
ezt nem tehetné meg” – hangoztatta Tőkés László.
A gencsi fórum a Himnusz eléneklésével zárult.
Balla Sándor
(Forrás: Reggeli
Újság)
|
