vissza a főoldalra

 2010.10.01. 

Tisztesség és akarat
Dr. Kriza Ákos munkahelyteremtésről, biztonságról élhető Miskolcról

– Dr. Kriza Ákos, Miskolc város polgármesterjelöltje a miskolci MÁV Rendelőintézet orvos-igazgatója. 1999-ben meglehetősen „romos állapotban” vette át a MÁV Rendelőintézetet, majd szervezettség tekintetében is jól működő intézményt hozott létre.

 – Gazdasági szempontból az intézmény tényleg rossz állapotban volt, de szerencsére nagyon összetartó, jó szándékú dolgozókkal voltam körülvéve, akik ugyanazt szerették volna, amit én – egy prosperáló intézményt létrehozni. Kiválóan együtt tudtunk működni, és az új orvos-asszisztensek és orvosok belépésével egy olyan csapat alakult ki, amellyel néhány év alatt fejleszteni, modernizálni tudtuk a rendelőt.

 – Ez a mai világban nagy siker, talán ennek is köszönhető, hogy már nem kizárólag csak a MÁV- dolgozók számára érhetők el a szolgáltatások.

 – Én is úgy érzem, Miskolcon és környékén egyre többen bíznak bennünk, viszik jó hírünket, hiszen a rendelőintézet betegforgalma több mint tízszeresére nőtt, és a gazdasági lehetőségeink is javultak. Olyan új szakmai tevékenységeket tudtunk indítani, amelyek a városlakók számára korábban kevésbé voltak elérhetőek. Ami a betegkör kiterjesztését illeti, abban a jogszabályi változtatásoknak is jelentős szerepe volt. Lehetővé vált, hogy a MÁV-rendelők ne csak MÁV-dolgozók előtt legyenek nyitva. Ez számunkra nagy lehetőséget és kihívást jelentett: így tudtuk kihasználni a rendelkezésünkre álló szakmai kapacitást, és ezáltal nyílt lehetőségünk egyre több területen jó minőségű szolgáltatást biztosítani.

 – A lényeg az, hogy nagymértékben javult a helyzet, és nem tragédia, hogy a jogi környezet változása mellett azért inkább az ön számlájára írják ezt a változást a miskolciak, akik között sajnos sok a mozgásszervi, keringési rendszerrel kapcsolatos betegségben szenvedő, rájuk fért, hogy számukra is elérhető legyen a minőségi gyógyítás.

 – Valóban. Azt tapasztaltuk, hogy az idősödő emberek, valamint a nehéziparból nyugdíjba vonultak jellemzően ebben a két betegségben szenvednek. Szakmai munkánkat ezért két pillérre helyeztük: egyrészt, hogy a mozgásszervi betegeknek megfelelő gyógyítási hátteret biztosítsunk, másrészt, hogy a kardiovaszkuláris, tehát a szív- és érrendszeri betegségekben szenvedők gyógyításában is nagyot lépjünk előre. Ennek a két betegségcsoportnak a kezelése szakmailag is kiegészíti egymást. A szakmai háttér fejlesztése jelentős előrelépés volt a betegek minél jobb ellátása érdekében.

 – Ha már a nehézipart említette, én még jól emlékszem arra az időre, amikor Miskolcról hétköznap reggel több tízezer ember indult dolgozni a Vasgyárba, a gépgyárba, a kohászati művekbe, a drótművekbe.

 – Csakhogy az elmúlt 20 évben Miskolcon a nehézipar lényegében megszűnt. A kohászat újraindításával többször próbálkoztak ugyan, de ezek a kísérletek kudarcba fulladtak. Több mint százmilliárd forintot költött a magyar állam, illetve Miskolc a kohászat életben tartására, mindhiába. Jelenleg több mint húszezer regisztrált munkanélküli van Miskolcon. Egyértelmű, hogy az itt élő emberek boldogulása érdekében új stratégiát, új lehetőségeket kell felmutatni. Miskolc gazdaságának a jövőben át kell ugrani néhány fejlődési lépcsőfokot. Ha ezt nem tudja megtenni, ha nem tudja a tudomány és a technika legújabb vívmányait az ipari termelésben meghonosítani, akkor végképp lemarad. Más szakmák, más technológiák bevezetése, illetve az ezekre való felkészítés, a szakoktatás megújítása eredményezheti azt, hogy Miskolcon a munkahelyteremtés folyamata újra beindul.

– A kormányzat segítségével lát erre esélyt?

 – Természetesen. Miskolc lehetőségei nagyon jók, csak eddig nem tudtak élni vele. Mondanék rá egy példát. A múlt héten a Miskolci Egyetem rektorának, Patkó Gyulának a vendége voltam, aki elvitt az egyik laborba, és egy olyan megoldással ismertetett meg, amelynek segítségével például az intézmények energiaszükségletét 30%-kal lehetne csökkenteni. Az ilyesféle tevékenységre máshol egész iparágak települnek. Egyértelmű, hogy az egyetem jelentheti Miskolc számára a tudományos technika és innováció gyökerét, a lehetőséget, ahonnan elindulhatunk. Ha megvannak a kiindulási pontok, ha megteremtjük a lehetőségeket, akkor munkát tudunk adni annak a sok dolgos kéznek, amelyek jelenleg munka nélkül vannak. A miskolciak tudnak, a legtöbben akarnak is dolgozni, csak lehetőséget kell számukra biztosítani.

De beszélhetünk akár Miskolc földrajzi adottságairól is. A város közlekedési csomópont Kelet-Európa határán, ami nagyszerű lehetőségeket kínál, ám az elmúlt években ezt sem tudta kihasználni Miskolc város vezetése. Ha a lehetőségeinket csokorba kötjük, ha határozott elképzeléseinkkel megismertetjük a kormányt, biztos vagyok benne, hogy mellénk állnak, hiszen helyben születő, támogatható terveket várnak. Orbán Viktor miniszterelnök a választások után azt mondta: nem Budapest akarja megmondani Észak-Magyarországnak, mit tegyen, hanem az ott élők, az ottani politikusok mondják meg, mit kívánnak tenni a jövő érdekében. Ha terveinkhez ráadásul társakat keresünk hazánkban és a szomszédos országokban, akkor egyre többen leszünk érdekeltek abban, hogy a lehetőségeket kihasználva fejlődő pályára állítsuk Miskolcot. És ez nemcsak a város, hanem az egész ország érdeke is.

 – Az eltelt nyolc év nem sokat hozott Miskolc számára, az biztos. Ha bekerült a nyilvánosságba, akkor is a bűnügyi krónikákban lehetett a legtöbbet hallani felőle, nem a gazdasági rovatban.

 – Azt látjuk, hogy Miskolcon az elmúlt években jelentősen romlott a közbiztonság. Ez egyébként nagyrészt a gazdasági kilátástalanságnak is köszönhető. Ehhez sajnos hozzájárult a város jelenlegi vezetése is: amellett, hogy nem tudott újabb munkahelyeket létrehozni, a meglévőket megtartani, a Szondi-telep felszámolásával még ahhoz is hozzájárult, hogy a mélyszegénységben élőket a Fészekrakó-program segítségével az Avasra, illetve Diósgyőrbe telepítsék. A társadalmi együttélés szabályait figyelembe sem vevő lakosok az új lakókörnyezetüket gyakorlatilag tönkretették. A lakásárak ezeken a területeken a korábbi töredékére csökkentek. A régi lakók félelemben élnek a garázdák szomszédságban és környezetében. Ez nem maradhat így! A helyzet megoldásához a kormányzaton kívül az önkormányzatnak is hozzá kell járulnia. Foglalkozni kell azonban azzal is, hogy megakadályozzuk a környező településekről, illetve a megye különböző részeiről a szociálisan hátrányos helyzetű népesség beáramlását a városba. Ebben együttműködést kell keresnünk a város környéki településekkel, hogy helyben teremtsünk munkalehetőséget akár a mezőgazdaságban, akár a feldolgozóiparban. Helyben kell megerősíteni a közbiztonságot is. A miskolci szocialista városvezetésnek az a próbálkozása, hogy őrző-védő vállalkozásokkal próbálja megoldani a közbiztonság tarthatatlan helyzetét, láthatóan kudarcba fulladt. A megoldást csak a hatósági hatáskörrel rendelkező szervek megerősítése jelentheti. Ebbe a körbe tartozik a közterület-felügyelet megerősítése, az erdőőri, mezőőri szolgálat kiteljesítése, amely jelentősen csökkenthetné akár a falopások, a különböző terménylopásoknak a számát is. A jegyző feladatkörét külön ki kell emelnem. A jegyző, amennyiben szigorúan értelmezi a jogszabályokat, a bíróságinál gyorsabb eljárás lefolytatására képes, ami visszaszoríthatja a bűnözést. A következetesen kirótt büntetések lehetnek igazán visszatartó erejűek. Azt gondolom, hogy mindezeket a lehetőségeket figyelembe véve, a problémát egységesen kezelve rövid idő alatt elérhetjük a közbiztonság jelentős javulását.

 – Miskolc valamikor az ország második legnagyobb városa volt. Hány lélek lakik most a megyeszékhelyen?

 – Jelenleg 170 ezer alatti a lakosság száma, fénykorában 210 ezer is volt. Azt látjuk, hogy az emberek nagy része elhagyja a várost, leginkább a fiatalok, az egyetemet végzettek és a szakemberek. Azt gondolom, ha ezt a folyamatot nem állítjuk meg, azaz a magasan képzett miskolciak nem kapnak helyben munkát, és nem maradnak itt Miskolc értékeit növelni, akkor ez a város végképp lemarad a nagyvárosok versenyében.

 – Főorvos úr, nagyralátó, szép tervekkel ismertetett meg bennünket. Méltó módon a torockói történelmi családnév viselőjéhez. Gyógyítani kell az embereket a városokban és a hazában.

Győri Béla