vissza a főoldalra

 2010.10.02. 

CSURKA ISTVÁN VEZÉRCIKKE

A

MAGYAR FÓRUM

MISKOLCI MELLÉKLETÉBEN

 A vagyont igen, a múltat nem?

Sztalin parancsára 1940-ben huszonkétezer lengyel katonatisztet és értelmiségit, professzorokat, papokat, tanárokat mészárolt le a Katyin- i erdőben a GPU. Óriási tömegsírokba dózerolták őket. Később az előrenyomuló németek felfedezték és részben feltárták a tömegsírokat és nemzetközi tudományos részvétellel a világ elé tárták a Katyin-i borzalmat. A feltárásban magyar tudós is résztvett, akit a háború után meghurcoltak és kizártak az akadémiáról. Churchill és Roosevelt tudták az igazságot, mégis elfogadták Sztalin hazugságát. Kellett a szövetséges a maga pazarló véráldozatával, nem számítottak saját népe, népei ellen elkövetett gazságai sem. A Nürnbergi perben nem volt szabad Katyinról beszélni. Az igazság beismerésére először Gorbacsov kerített sort s a bocsánatkérés csak a Szovjetunió megszűnésével történt meg. A szovjet bocsánatkérés, ezt mi magyarok igazán jól tudjuk, olyan szerény mint a hóvirág. A magyar kommunisták és szociál-liberálisok bocsánatkérése, amely most volna esedékes, nem tud kibújni a hó alól. A világra hetven év óta hamis történelmet erőszakolnak rá, ez hatalmuk alapja. A magyarság a rendszerváltáskor még nem tudott nemet mondani erre a hamis történelemre. Ez most kezdődik el, nehéz küzdelemben.

Hogyan illeszkedik és mit mond ez a példa a ma emberének, s mi az üzenete a választópolgárnak? Milyen tanulságot vonhatunk le egy történelmi tény be nem ismeréséből és hazug előadásából, és különösen az a kérdés, hogy milyen felelősség hárul az urnák elé járuló állampolgárra, aki pártok között választ. Milyen eligazítás ez mai kérdéseink és gondjaink között? Menjünk sorjában. A katyini igazságot minden szovjet vezető tudta. A teljes GPU, később NKVD apparátus tudta. Szerov marsall és a Mikojan elvtárs is tudta, amikor 1956-ban idejöttek Budapestre tűzszünetet hirdetni és csapdába ejteni Maléter Pált. De Nagy Imre is tudta, a mártír miniszterelnök. A Szovjetunióban legfeljebb a középkáderek rétegében lehetett olyan bezápult, ostoba, már szovjet nevelésű csinovnyik, akinek kétsége sem volt a hivatalos verzió igazsága iránt. A hatalmas birodalom irdatlan távolságaiban, ahol egyes helyekre odaszületni és élni maga is száműzetés, nyilván voltak milliók, akiknek fogalmuk sem volt Katyinról. A borzalmas szovjet rendszer hosszú fennmaradása nyilván ennek is köszönhető.

De van ez tovább is. A nyugati vezetők, a kormányok és pártvezérek egymást váltó rétegei is tudták, különösen 1956 után a magyar forradalom és a magyar tragédia felvilágosító ereje következtében a katyini igazságot. Nyugaton volt irodalma is a kérdésnek, mindenki számára elérhető források álltak rendelkezésre, ennek ellenére hatalmas kommunista és félkommunista szocialista pártok álltak a hatalom közelében, vagy léptek kormányra a Katyinról való hallgatás jegyében. Sok politikusnak, írónak és bértollnoknak kényelmesebb volt a németek bűnösségét hirdetni, mert felfogásuk szerint ez is előmozdította fő ügyük, a holocauszt - mítosz terjedését – és az ő hatalomban maradásukat. A hazugság megfertőzte az egész világot.

Magyarországon a Moszkvából hazatérő moszkoviták, Rákosiék pontosan ismerték az igazságot, de annyi mentségük talán mégis volt, hogy mindenkinél jobban látták, (moszkvai emlékeik fényénél) hogy Sztalin nekik is bármikor küldhet egy ólomgolyót a tarkójukba. Az egész Kádár rendszer során a magas állásúak, a Munkásőrség vezetői, a pénzemberek mind pontosan voltak értesülve. A sajtó irányítói, a főszerkesztők, a tévésztárok és a rendszerváltó szürke állomány, az SZDSZ kemény magja úgyszintén. Csak ez a lap, 1989 óta és csak az MDF-ből kivert, s később Magyar Utassá és MIÉP-essé lett emberek és a börtönviseltek, a Magyar Gulágosok csoportjai merték az igazságot és a színvallást követelni. A hangjukat azonban elnyomta a sivár közöny. Így maradt fenn ennyire hosszú ideig, önmagát túlélve az a rendszer, amelyik, akármennyire tagadja is, sztalini gyökerű. Sztalin nélkül nincs MSZP. Sztalin nélkül nincs SZDSZ. A hazugsághoz való ragaszkodás ezekben a pártokban belépési követelmény és a karrier feltétele. A mai helyzetben, a választás előtt akár tetszik, akár nem, van valami hasonló. Ma is egy nagy bűnt, egy szinte végzetes gaztettet kell elnézni, szemet hunyni fölötte és ha kell letagadni, ahhoz, hogy valaki az MSZP egyénileg akármennyire elfogadható képviselőjére vagy polgármesterére szavazzon. Ha valaki látja annak a pártnak múltját, a gyökereit, amelyhez az egyénileg mégoly szimpatikus jelölt tartozik, nem adhatja rá a voksát. Nem lehet a mai egyént elvonatkoztatni a pártja gyökereitől. Aki ezekbe a pártokba belép, élhet bár példás családi életet, hányhatja magára keresztet a templomban, hirdetheti magáról, hogy demokrata, ezt a múltat is vállalta. Itt nincs mese. Mert ugyan a mai ember nem felelős a hetven évvel ezelőtt történtekért, de a pártban, amelyhez tartozik minden vedlés ellenére ott terjeng a tömegsírok hullabűze. Nem azt állítjuk ezzel, hogy Gyurcsányék mészároltak. Erre módjuk sem volt. De közvetlen elődjük, és elődeik, Kádár és Aczél mészároltak, vérbíráik több mint négyszáz munkást, parasztot, értelmiségit ítéltek halálra. Láthattuk a 301-es parcella exhumálásának dokumentumfilmjét. Arccal a földnek, drótba csavarva. Rákosinak, a távolabbi elődnek haláltáborai voltak, közülük Recsk volt a leghírhedtebb. Nincs mese: a mai szocialistáknak és a velük szövetséges liberálisoknak, hiába szűntek ők meg, hiába bújnak most el ezt az örökséget nem lehet letagadniok.

Gyurcsány Ferenc családilag is kötődik ehhez, hiszen Apró Antal unokája a felesége, Apró- Klein Antal pedig olyan véreskezű moszkvai feljelentő volt, hogy még Rákosi is tartott tőle. Abban a villában lakik ma is, amelyet Aprónak utaltak ki a Szemlőhegy utcában. Nincs mese! Aki ma a szocialistákra szavaz erre a múltra is szavaz és szemet huny az igazság felett. Árt a nemzetnek. Ma nem lehet azzal takarózni, hogy az MSZP nem ásott tömegsírt és nem száradnak a lelkén olyan bűnök, mint Kádárén vagy társaién. Ma már kevesen emlékeznek arra az ádáz trükkre, amelyet az MSZP 1989-es megalakulásakor alkalmaztak. Ennek a lényege az volt, hogy az MSZP az MSZMP jogutódja, már ami a hatalmas pártvagyont illeti, de múltjának nem örököse, azt ráhagyja Thürmer Gyulára és társaira, akik nem vállalták az átalakulást. A vagyont vitte Nyers, Horn és a fiatal KISZ-es társaság, amelybe Gyurcsány is tartozott, a piszkos múlt, Kádárral együtt pedig Thürmeréké. Az eredményt láttuk. Mesés vagyonok, milliárdok az egyik oldalon, egy százalék körüli tengődés a másikon. S közben a választókat a megtartott sajtóval, a tévékkel a Kádár kor visszahozatalának ígéretével tartották meg. A nyugat ehhez a trükkhöz is segédkezett nekik. Az IMF-et beleértve. Az MSZP-SZDSZ kormány egyszer négy és utána kétszer négy évig háborút viselt a nemzet ellen és háborús méretű károkat okozott a magyarságnak és egy olyan igazságtalan, a népet mindig kizsákmányoló rendszert teremtett meg – kapitalizmus ürügyén – amely még afrikai viszonylatban is páratlan. Létrehozott egy példátlanul gazdag, nem a munkájából, hanem a hatalmából és a kivételezettségéből élő vékony réteget, amelynek egyedei havi nyolc milliót sem átallnak zsebre tenni, és azt adóparadicsomokba kihelyezni. Miközben a napi megélhetés, a betévő falat milliónyi magyar ember mindennapi nyomorúsága. „Háború a nemzet ellen” – volt a címe a tavaly bemutatott robusztus erejű dokumentum filmnek, amely ezt a háborút, a privatizációjával együtt elénk tárta. A Fidesz elsöprő tavaszi választási győzelmét az okozta, minden más okoskodás és félremagyarázási kísérlettel szemben, hogy a társadalom többsége már felismerte a szociál-liberálisok hazugságait, végeredményben katyini, tömegsíros mivoltát. Ez történelmi tény.

 Most már azzal sem lehet takarózni ma, hogy az MSZP megújult. Szekeres, Lendvai Ildikó, Gyurcsány, Szanyi és a többiek tanúsítják, hogy megújulásról szó sincs. Mindössze ma többet lopnak, mint korábban, amikor a pártfegyelem kissé korlátozta őket. Minden a volt ávósok, pártfunkcionáriusok, KISZ fiúk és a klientúrájuk birtokába került, az MSZP mindennek a jogutódja lett csak piszkos múltjának nem? S az emberei játszottak át magánkezekbe vagy a saját kezükbe minden mozdíthatót, minden értékesíthetőt. A pártelit megtartotta irányító befolyását a bankokban és a médiumokban. Több színlelt átalakulást hajtottak végre és mindig döngették a mellüket, hogy ők már modern szociáldemokraták. Közben csak átalakultak milliárdossá. Nincs még vége a hatalmuknak! Külföldi elvbarátaik és fajtársaik segítségével az újságok és tévék többségében és különösen a két kereskedelmi tévében irányító befolyásuk van ma is. Az SZDSZ nem szűnt meg: bent van a tévékben és a bankokban. Akkor, amikor kádereik jelentős része a rendőrség vagy a büntetésvégrehajtás marasztalását élvezi. Furcsa helyzet ez, de nem lehet nem tudni róla. Aki azt mondja, hogy ő nem látja, nem tudja, az nem mond igazat. Ma már szándékosan vakká kell tegye magát az, aki nem ismeri el, mekkora kárt okozott, mennyit rabolt és mennyit csempészett külföldre a két koalíciós párt és különösen a mai MSZP vezetősége. Ezt ma nem lehet nem tudni. Gyurcsányék háborús károkat okoztak a nemzetnek. Ez tény, ezt a szavazat leadásakor nem tudni legalábbis vétek. Minden választónak azt is látnia kell, hogy a jó nevű helyi jelölteket azért indítják, hogy ezek mentsék meg a bűnösöket, a főkolomposokat. Lendvai, Gyurcsány, Szekeres listán beevezett a parlamentbe és egyelőre még élvezi annak védőhálóját. De a továbbéléshez szükségük van bázisokra. Miskolc az egyik legfontosabb bázisuk. Ezt a várost már Rákosi kinézte magának. Itt most szinte minden romokban hever, de lám, milyen a jó kommunista: ők most ezekbe a romokba akarják befészkelni magukat és a nyomorúságba és nyomorúság keltette keserű indulatokba kapaszkodnak. Nagy tehát a miskolci választópolgár felelőssége. Hozzásegítheti az elmúlt nyolc év tolvaj, megszorításban verhetetlen urait, hogy egy túlélő tábort csináljanak ebből a szebb napokat látott városból. S ezzel tovább odázzák el azt, ami sok-sok igazi baloldali ember kívánsága, méltányos igénye, hogy legyen végre egy igazi, tiszta magyar baloldali párt. S az valóban baloldali legyen.