|
 2010.10.06.
Megjelent a Magyar Fórum XXII. évfolyamának
40. száma!
A tartalomból:
Csurka István: Néhány gondolat a nemzeti győzelem
kapcsán (2.oldal)
A megbukott MSZP és
kapcsolt részei, a Jobbik és az LMP most azt követelik, hogy a
nemzeti kormány azonnal adjon: akár vegyen fel új IMF-hitelt,
mindegy, de azonnal emeljen bért, fizetést a kamatos pénzből.
Hát, nem! Ez a győzelem azt is jelenti, hogy elkezdődhet a
hosszú távú gondolkodás. Az állandó hitelfelvétel és az állandó
kamatfizetés mindig csak pillanatnyi megoldás. Ha már egyszer a
kormány bátran kipréselte magát az IMF restrikciós rácsán,
akkor a következő lépést is tegye meg: a munkához szükséges
mennyiségben teremtsen kamatmentes pénzt. Legyen munka és aki
csak teheti, kezdjen, kezdhessen el dolgozni. Az állam adjon
lehetőséget, teremtsen alkalmat. Most nem plázákat kell építeni,
hanem gyárakat és műhelyeket, meg bentlakásos népi kollégiumokat.
A kollégiumokba meg több és korszerűbb felfogású, nemzeti
szellemű tantestületekre van szükség, ehhez pedig az egyetemi,
főiskolai képzést kell kézbe venni. Ki kell söpörni az
egyetemek összes fakultásáról a marxista szellemet, a
besuszterolt pártkádereket, a senkiháziakat. Gyurcsányné még
tanít az egyetemen? Ugyan mit? Gyurcsánizmust?
Radicováék vállalják Fico örökségét
Interjú
Berényi Józseffel, az MKP elnökével (4.oldal)
Mind
a két találkozón napirendre került az államnyelvtörvény módosítására
tett kormányjavaslat és a kettős állampolgárság ügye. Az
első témában elmondtuk: abszolúte nincs szükség nyelvtörvényre.
A mostani módosításban a jelenlegi kormánykoalíció a szankciókat
megtartja. Az MKP számára a legnagyobb problémát pedig továbbra
is a szankciók megléte jelenti. Ez egy megalázó és megfélemlítő
eszköze a szlovák politikának. Ezen kívül – állítólag
egy hibás megfogalmazás miatt, s egy jogi szakasz miatt – kibővül
a büntethető személyek köre. Erről tájékoztattuk mind Lezsák
Sándort, mind a Külügyi Bizottság tagjait. Annak külön örültünk,
hogy a bizottság tagjai úgy nyilatkoztak: a pénzügyi szankciók
eltörlését szorgalmazták a szlovák félnél.
Múzeum Márton Áron emlékére
(5.oldal)
A múzeum létrehozásáról Lázár Csillát,
a Márton Áron Egyesület Csíkszentdomokosért önkéntesét, a
munka projektkoordinátorát kérdezte Medveczky Attila.
Nagyon
sokan támogatták ezt a projektet erkölcsileg és anyagilag is.
Mindez azt bizonyítja, hogy Márton Áron valóban példakép
sokak számára, és ők fontosnak tartják, hogy tanításait és
életútját minél többen megismerjék. Nem szeretnék sorrendet
felállítani, de számunkra nagyon fontos a helyi közösség támogatása.
Először a csíkszentdomokosi közbirtokosság közgyűléséhez
fordultunk, a tagok nagylelkűen segítettek, és azt külön értékeljük,
hogy a gazdasági válság időszakában nem felejtették el:
„nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely
Istentől származik.” Meggyőződésünk, hogy Márton Áron
szavai ilyen fogantatásúak.
Dominus meus et Deus meus! – Én Uram, én
Istenem!
Varga Gabriella–Vencser László: Megalkuvás
nélkül
Száz éve született Jakab Antal c. kötetét
Győri Béla ismerteti (7.oldal)
Márton
Áron akarata érvényesült, utódja az erdélyi pap lehetett,
akit erre a feladatra ő kiszemelt. Az utód pedig dr. Jakab Antal
lett. Aztán a küzdelem a megmaradásért és az életért
folytatódott. Ceausescu és udvartartása, a securitate mindenféle
rafinált módszerrel a magyarok egyházmegyéjének tönkretételén
fáradozott. A teológia és a kántorképző iskola csípte a
legjobban a szemüket. Székely okossággal Antal püspök, dr.
Jakab Antal kivédte a bajokat. Amikor Márton Áronról, illetve
az ő születésének évfordulójáról megemlékezést
szerveztek Erdély-szerte, a securitate eddig nem látott nyomás
alá helyezte a püspököt és az erdélyi egyházmegyét, nem
akartak hallani az ünneplésről. Az ünnepség központja
Kolozsvár lett volna, a Szent Mihály templom. Czirják Árpád
kanonok, Jakab Antal által kiszemelt utód szervezte a munkát,
az ünnepség megtartásának feltételeit, de végül főpapja kérésére,
sugallatára az ünnepséget lemondták, nem akarták bajba
sodorni a papokat. A securitate provokációja nyilvánvalóvá vált.
S hogy Czirják Árpád lemondta az ünnepséget, ez ellenségeskedést
váltott ki Kolozsvár némely papjaiból. Érthető volt az ő állásfoglalásuk
is. Innen eredeztethető, hogy Jakab Antal halála után a hozzá
hűséges kanonokot, plébánost és vezető egyházi személyiséget
egyszerűen az új érsek leváltott, ellehetetlenített.
A hungarikum érték, minőség, összetartó
erő (9.oldal)
2010.
szeptember 25-én Hungarikum Ünnepet tartottak a Parlament Főrendiházi
termében. Köszöntőt mondott és a találkozót vezette Lezsák
Sándor, az Országgyűlés alelnöke és Bartos Mónika országgyűlési
képviselő. Birinyi Józseffel, a Parlamenti Hungarikum Munkacsoport vezetőjével
a készülő hungarikum- kerettörvény kapcsán beszélgettünk.
Dr. Kovács László, a MIÉP elnökhelyettese Hódmezővásárhelyen
67,89%-os eredményt ért el (10.oldal)
A polgármester úgy
döntött, hogy nem csak Fidesz- vagy KDNP-tagokat indít ezen az
önkormányzati választáson, hanem az elmúlt évek során a képviselőtestületben
több cikluson át dolgozó, bizonyítottan nemzeti elkötelezettségű
képviselőket a munkájuk alapján kiválasztja és felkéri,
hogy egy széles szövetség keretében közösen mérettessék
meg magukat a 10 egyéni képviselői helyért. Részben természetesen
a Fidesz- KDNP jelöltjei, a saját csapata, de a volt MDF –
most Tiszta Lap elnevezésű – csoport, és a MIÉP jöhetett szóba.
A MIÉP-es képviselők közül rám esett a választása. Ez a
Fidesz-KDNP, a Tiszta Lap és a Magyar Igazság és Élet Pártja
szövetségét jelentette. Mit tesz Isten, a választópolgárok
ezt megértették és honorálták.
Hol a katarzis mostanában?
Beszélgetés Molnár Zsuzsanna, színésznővel (11.oldal)
Az érvényesül,
akinek csak a színház, egyedül a karrier a fontos. Azt látom,
akinek nem a saját karrierje a legfontosabb, abból nem lehet
elismert, sikeres színész. Én viszont – mint mondtam – csak
arra tudtam gondolni: hogyan lehetek jobb színész, és egyes
alakításaim miként lehetnek még jobbak. Azt is ki kell
jelenteni, hogy vannak jó és sikeres színészek is, remek kollégáim,
és őket nem szeretném megsérteni. Azt is tudtam, hogy sok
minden „fehér asztal mellett” dől el, ennek ellenére a
premier utáni banketten inkább a barátaimmal beszélgettem,
mint az ún. színházcsinálókkal. Fiatalon öntelt voltam, azt
hittem elég, ha a színpadon jó leszek…
Szőcs Zoltán: Kun Béla könnyei (15.oldal)
Csak Kun Béla drámaian
gyors – bár egyáltalán nem váratlan – halála után,
1939-ben veti papírra Illyés a vele való utolsó moszkvai találkozás
emlékeit, Szónok az éjben címmel. Érdemes ebből néhány
sort idéznünk: „Ebédezni hívott. Lementünk a főpostával
szemben levő kis kaukázusi vendéglő pincehelyiségébe.
Sascsikot ettünk. Az ebéd végén, mikor már a kalap is a
kezemben volt, tréfás hangon megkérdeztem: „Mit üzen a
magyar proletariátusnak? Holnapután Pesten vagyok.” Már ő is
felállt a székről a búcsúzásra. Hirtelen visszaült. Kisvártatva
magam is visszaültem, de csak úgy féloldalt, a szék sarkára.
Azt hittem, akadt még valami dolga, mert a pincér felé nézett.
Aztán gyors mozdulattal a fejét a falnak fordította. Embert még
nem láttam úgy sírni. Arca mozdulatlan volt, szeme sem rebbent
meg. Egyenes derékkal, karba tett kézzel sírt, ontotta a könnyet
megállás nélkül, mint a jó tanuló a leckét.”
Adminisztratív rablás (19.oldal)
A mobil- és
internetszolgáltatók, a pénzintézetek és a biztosítók esetében
a legvisszatetszőbb és a legegyértelműbb a kedves ügyfél átverése.
Ezek általában multinacionális nagyvállalatok magyarországi
leányvállalatai, így pontosan tettenérhetőek a mesterségesen
feltornázott díjak. Mert ugye nem valószínű, hogy Németországban,
Angliában, vagy az Egyesült Államokban olcsóbb lenne
fenntartani a mobil-, vagy internethálózatokat, kevesebbet
keresnének a banki alkalmazottak, vagy a biztosítósok. Pedig
ott az említett területek szolgáltatói lényegesen alacsonyabb
díjakkal, kedvezőbb feltételekkel számolnak. A nagy
csinnadrattával liberalizált magyar távközlési piacra
benyomuló cégek között nemhogy verseny nem alakult ki, de éveken
keresztül – a legnagyobb egyetértésben – a nyugati díjak többszörösét
számlázták a magyar fogyasztóknak. A bankok és a biztosítók
ugyanezt tették és annak ellenére, hogy a törvénytelen áregyeztetések,
azaz a kartellezés nyilvánvaló, a hatóságok nem tettek
semmit. Sőt. A bíróságok rendre helyt adtak a szolgáltatóknak
kétes ügyekben. Az egyik leggyakoribb ügytípus, amikor a szolgáltató
számlatartozásra hivatkozva megszünteti a szolgáltatást, de
az alapdíjat még hónapokig kiszámlázza. Sőt, a mobilszolgáltatók
rendszeresen számláznak ki régen megszüntetett szolgáltatásokat
és amennyiben a fogyasztó nem tudta bizonyítani, hogy az amúgy
megszűnt szolgáltatást lemondta, a bíróság megállapítja a
fizetési kötelezettséget.
Keresse a Magyar Fórumot
csütörtöktől az újságosoknál!
Vagy fizessen rá
elő!
info@magyarforum.hu
|
