vissza a főoldalra

 2010.10.22. 

Shlomo Sand Budapesten

Jelentős szellemi eseményben lehetett része annak a körülbelül harminc érdeklődőnek, aki a múlt héten részt vett Shlomo Sand professzor előadásán a Fókusz Könyváruházban. Valójában könyvbemutató volt, mivel a Kairosz Kiadó jóvoltából mostantól magyarul is olvasható az eddig 19 nyelvre lefordított – Hogyan alkották meg a zsidó népet? című – vaskos tanulmánykötet, amely 2008-as megjelenése óta a legnagyobb szálka a zsidó politika hivatalosainak szemében. Eredetileg héber nyelven íródott, mivel a 64 éves, zsidó Shlomo Sand a Tel-Avivi Egyetem történész professzora. Az eseménynek külön ízt adott, hogy a magyar kiadással egy napon, egy időben Ramallahban mutatták be a mű arab fordítását is. A zsidó mítosz lerombolását tartalmazó könyv hatalmas nemzetközi durranást okozott.

Franciaországban a legjobb történelmi szakkönyvnek kijáró „Prix Aujourd’hui – 2009” díjat kapta, az angol sajtó az év legbátrabb művének nevezte. (Tudni érdemes a szerzőről, hogy Linz mellett született 1946-ban egy menekülttáborban. Izraelben nevelkedett, a hatnapos háborúban katonaként szolgált. Történészi nagydoktoriját Párizsban szerezte, azóta részben ott és más francia egyetemi városokban tanít, részben Tel-Avivban, illetve – még könyvének megjelenése előtt! – meghívott előadó volt a kaliforniai Berkeley Egyetemen. Gyanítható, hogy nem fogják többet hívni. Nős, két leánya van.)

Könyve megírására az inspirálta a professzort, hogy elszakadt nála a cérna azon rendszerré épített történelmi, kulturális és politikai hazugságözönt látva, amellyel Izrael Állam a maga létét, identitását és jogosultságát magyarázni véli. Számára nem kétséges: ügyes és okos cionisták találták ki azt a – nem létező és sosem létezett– zsidó népet, amelyre hivatkozással Izrael Állam meghozza törvényeit. Ezt írja a bevezetőben: „Én azonban e könyv megírása nélkül nem lettem volna képes továbbra is Izraelben élni. Nem hiszem, hogy a világot könyvek változtatják meg, de amikor a változás elkezdődik, az emberek új könyvek után kutatnak. Talán jóhiszemű a feltételezés, de azt remélem, hogy a jelen mű ezek közé tartozik.”

Nincs okunk kételkedni abban, hogy ez a könyv a változás könyve lesz, a tisztánlátási igénnyel fellépő XXI. század könyve. Ezt annál inkább is hihetjük, mert valójában nem előzmények nélküli hang ez, gondoljunk csak Fred Leuchter, David Irving, David Cole, Dr. David Duke tényfeltáró leleplezéseire, vagy éppen Roger Garaudy másfél évtizede világot látott, híres munkájára,  Az izraeli politikát megalapozó mítoszokra. Persze valójában és mindenki előtt a példátlan intellektuális bátorságú Arthur Koestlerre, a magyar zsidóra kellett volna hivatkoznom, akit Sand profeszszor példaképének és elődjének tart – könyvét rá való hivatkozással kezdi –, főként A tizenharmadik törzs tényfeltáró, tudományos, logikus következtetései miatt. (Koestler e mű által lett „áruló” a cionisták szemében. Amikor Magyarországon 1990-ben végre megjelent, rejtélyes körök felvásárolták és eltüntették: alig került belőle kereskedelmi forgalomba.)

Shlomo Sand könyve tudományos igényességgel és alapossággal van megszerkesztve, a zsidósággal kapcsolatos összes alapvető, leginkább identitásproblémát (nép?, nemzet?, vallás?, etnikum?), származási kérdést (askenázi, kazár, spanyol, jemeni, berber, görög, szláv, német zsidótípusok), történelmi meséket és realitásokat (Mózes, Dávid alakja, kivonulás Egyiptomból) szembesít egymással, hogy végül rámutasson: a szekularizálódott, vallását nem folytató, héberül nem tudó, a zsidó hagyományokat nem követő zsidó – vagyis Izrael Állam lakóinak cirka 80 százaléka! –  valójában nem tekinthető zsidónak. Mi által lenne az?  Ugyanis a legfőbb összekötő kapocs a zsidó vallás volt, de az a szekularizálódott világban elgyengült. A magyar akkor is magyar, ha ateista, hiszen Magyarországon él, magyarul beszél, magyar ételeket eszik, magyar hagyományok szerint viselkedik, magyar dallamokat dúdol. De mitől zsidó egy jemeni arab, egy ateista szovjet menekült vagy egy, az USA-ból Izraelbe „hazatelepült”, szekularizálódott pénzember? Mi közös bennük? „A zsidóság mindig is jelentős vallási kultúra volt, amely azonban sokfélesége miatt nem tekinthető különös vándorló népnek” – nyomatékosítja Sand, aki – kérdésemre - önmagát is második generációs vallástalannak nevezte. Izrael Államban már az olyan vallástalan zsidók vannak túlsúlyban, akik nem hisznek Istenben, de hisznek abban, hogy Isten nekik adta Izraelt! Ilyen égbekiáltó hazugságokra van építve, a velejéig erőszakos, despotikus, rasszista izraeli politika, ahol a mai napig nem köthet törvényes házasságot egy zsidó egy nem zsidóval! Finoman szólva is anakronisztikus a zsidó külpolitika, mivel „az Ószövetség, valamint ‚a zsidó nép száműzetésének’ emlékezete nélkül nem lett volna jogalapja az arab Jeruzsálem bekebelezéséhez”.

Végezetül a professzor egy nagyon érdekes, groteszk ellentmondásra is felhívta a figyelmet: száz éve, de még tíz éve is az volt „antiszemita”, rasszista, aki a zsidókat, mint külön fajt merte felfogni. Napjainkban Izraelben és az USA-ban már az számít antiszemitának, aki kételkedik a zsidó genetikusok új – (némileg a sztalinista Liszenkót idéző) – eredményeiben: a zsidógén létezésében, vagyis abban, hogy a zsidók igenis külön faj! Erre a mítoszra azért van szüksége Izrael Államnak, hogy az elszekularizálódott vallás helyett legyen valami olyan egyetemes, kétségbe nem vonható összekötő kapocs a hihetetlenül tarka, soknyelvű, elütő kultúrájú és múltú „zsidó nemzet” tagjai között, amire, mint közös nemzeti sajátságra hivatkozni lehet.

Shlomo Sand meg van győződve arról, hogy ez megint csak egy zsidó kitaláció, trükk, tudományos blöff, amelyet Izrael Állam érdekében felkaroltak az Amerikában élő zsidók: az ottani sajtó már szinte naponta emlegeti, mint tényt. „Természetesen zsidógének nincsenek, de ha mértékadó genetikai körök mégis bebizonyítanák, hogy vannak, akkor nyilvánosan visszavonom és elégetem ezt a könyvet. Ezt megígérhetem.” – fejezte be a professzor.

(Shlomo Sand: Hogyan alkották meg a zsidó népet?. Kairosz Kiadó, 2010., 467 old. Ára: 3990.-Ft.)