vissza a főoldalra

 2010.10.22. 

Mariazelltől Csíksomlyóig

A folyamatosan kiépülő Mária-útról rendezett konferenciát Csíksomlyón október elsejétől harmadikáig a Mária Út Egyesület, a Gyulafehérvári Caritas és az Erdélyi Kárpát-Egyesület. A konferencián előadást tartott többek közt Orbán Szabolcs, az Erdélyi Ferences Rendtartomány tartományfőnöke és dr. Jakubinyi György, a Gyulafehérvári Főegyházmegye érseke is, aki nemrégiben körlevelet jelentetett meg a zarándokútról. A Mária zarándokútról az erdélyi ötletgazdát, a teológiai tudományok doktorát, a Hotel Salvator és a Jakab Antal Tanulmányi és Felnőttképzési Központ igazgatóját, Szakács Ferenc Sándort kérdeztem.

 – Mi a lényege a Mária- zarándokútnak?

 – A Mária-út terve szervesen beépül a Csíksomlyó-fejlesztés projektébe. Kialakítás alatt áll az a Közép-Európán átívelő zarándok- és turistaút-hálózat, amelynek keleti-nyugati tengelye az ausztriai Mariazelltől Csíksomlyóig vezet. Gyalogos és kerékpáros útjaival hét országot köt össze. Az útvonal alapvetően a Szűzanyához kapcsolódó kegyhelyeket foglalja magában több ezer km hosszúságban, de ehhez kapcsolódva minden történelmi, vallási, kulturális, természeti vagy épített értékekre is ráirányítja az érdeklődők figyelmét. A Mária-út terve a spanyolországi El Camino ötletére épül és létre szeretnénk hozni egy olyan spirituális értékekkel felruházott útvonalat, amely a már említett két település közt húzódik és összeköti a legfontosabb Mária-kegyhelyeket – pl. Máriapócsot, Celldömölköt. Ez az út több mint 1400 kilométernyi hosszú. A lényeg, hogy a mai deszakralizált társadalomban, ami egyre inkább eltávolodik az emberi és isteni értékektől, visszatérítsük az embereket a valós értékekhez. Ezek nélkül nem lehet élhető jelenről és egészséges jövőről beszélni. Korunkra az emberi értékekből való kiavatás a jellemző. Szándékosan használom a kiavatás szót. A beavatás ugyanis, amely számos nagy kultúrának szocializációs eszköze, pozitív folyamat, mely értékekkel vértezi fel a társadalom tagjait. A kiavatás ennek ellentéte: egy önző, értéktelen, hazug, megbízhatatlan minimál-énnek a létrehozásában segédkezik. Olyan ember megalkotásában játszik főszerepet, amely jól tud fogyasztani, megfelelő ütemben el tud adósodni, gyorsan átveszi a fő ideológiát, és jól beleolvad az elbutított tömegekbe. Úgy tűnik, hogy napjainkban minden szocializáló eszköz – család, iskola, egyházak, média, azonos korúak csoportjai – elveszítették erejüket, és megadták magukat a nagy világbutító folyamatoknak. A család, mint a társadalom alapsejtje, tudatos megsemmisítési folyamatnak van kitéve. Elszegényedett és eladósodott családok ezrei sodródnak a társadalom perifériájára. Ilyen körülmények között a zarándokközpontok újra felértékelődnek. Csíksomlyó politikamentes környezete lehetőséget kell adjon a testi, szellemi és lelki megújulásra. Olyan műhellyé kell válnia, ahol a társadalom káoszában elcsigázott, Istent kereső emberek újra megtalálják lelki békéjüket.

 – Ez a több mint 1400 kilométeres út mennyire felel meg a modern zarándoklat követelményeinek?

 – A modern zarándoklat a régebbi korok zarándoklat-felfogásán nyugszik. A Mária-út még csak kiépülőben van, így nem mondhatjuk azt, hogy jelenleg az összes kegyhelyen a zarándokokat egy minden igényt kielégítő fogadóhely várja. Tervünk, hogy 2012-re ezek a zarándokfogadó-központok az út mentén kiépüljenek, és egy olyan nyomvonal álljon a zarándokok rendelkezésére, mely megteremti mind a szállás, mind a felfrissülés lehetőségét. A visszaavatás fő célja, hogy a zarándokokat a szakralitás kiragadja a hétköznapok káoszából és közelítse Isten felé. Így a szakrális térből visszatérve úgy a családjukra, mint a társadalomra is pozitívan tudnak hatni.

 – Miért pont a 2012-es dátum a cél?

 – Az európai Mária-kegyhelyeket egy nagyon erős kapcsolat köti össze. Ennek a rendszernek Lourdes a központja. Minden államból egy Mária-kegyhelyt vettek fel ebbe az intézménybe. Románia területéről Csíksomlyó nyert felvételt. Így elmondhatjuk, hogy két magyar kegyhely Máriapócs és Csíksomlyó – szerepel ebben a fórumban. A Mária-kegyhelyek találkozóját 2012-ben Csíksomlyón rendezik. Mi erre az alkalomra szeretnénk infrastrukturálisan is kiépíteni a Mária-utat.

 – Ahhoz, hogy ez az út olyan bejáratott legyen, mint a Szent Jakab-zarándokút, ahhoz szerintem médiapropagandára is szükségük van. Hiszen néhány zarándokért nem fognak panziókat nyitni az út mellett.

 – Számítunk a média segítségére, hiszen a Mária-út egy nemzeti tervként is értelmezhető. A panziók és a gazdasági szereplők jelenleg másodlagos szerepet játszanak. Tény: az El Caminón 1992-ben kétezer fő zarándokolt végig, de tíz évre rá ez a szám elérte a 200 ezret. Mi nem tervezünk ekkora létszámot, de szeretnénk a társadalom tudomására hozni, hogy létezik ez a lehetőség, ahová vallástól és nemzetiségtől függetlenül várunk zarándokokat.

 – Régebben a zarándokok bottal a kézben, gyalogszerrel vágtak neki az utaknak a búcsú reményében. Ma már buszokkal, vonatokkal mennek zarándokolni. Nem veszik el így a lényeg?

 – A zarándoklat egy olyan utazás, amit gyalog, vagy busszal, vonattal is meg lehet tenni. A lényeg: kiszakadni a hétköznapok világából és megérkezni egy olyan szakrális erőtérbe, ahol lelkileg és szellemileg is fel tudunk töltekezni. Akár busszal, akár gyalogosan vesz részt valaki egy zarándoklaton, ugyanarra a szent helyre érkezik és ugyanaz a lehetősége a lelki feltöltődésre. A társadalomban nagyon erős a Szent, az Isten utáni vágy – szakrális éhségnek is nevezhetjük. Ezt a vágyat komoly lelki irányba terelni hatalmas feladat.

 – Csíksomlyó pünkösdkor a magyarság szakrális találkozóhelye. Ön egyszer azt nyilatkozta, hogy Csíksomlyó egyben szakrális, de szellemi erőtér is.  

– Csíksomlyó régen védelmi stratégiai pont volt, a török és a tatár hordákat próbálták itt megállítani. Jelenleg Csíksomlyónak stratégiailag az is a feladata, hogy megvédje a magyarságot a konzumizmussal szemben. Ahhoz, hogy egy nemzet önmagát újra felvértezze pozitív értékekkel, nem csak vallási, de szellemi, kulturális forrásra is szüksége van. A székelység első nyomdája Csíksomlyón üzemelt, tehát régóta szellemi központ a település. Egy olyan ellentmondásos korban élünk, amiben az emberi értékek háttérbe szorulnak és mindent a profitszerzés mozgat. Ezért is értékelődik majd át Csíksomlyónak, mint szakrális erőtérnek a szerepe. Az én víziómban a lét szakrális. Tehát úgy az ember (Isten teremtménye), mint a tér és az idő, amelyben él, szintén szent. Visszaadni a létnek a szakralitását, napjainknak egyik legfontosabb kihívása. Olyan világban élünk, ahol a lelki felüdülés, az elmélkedés, a kontempláció elengedhetetlenül fontos, hogy az embernek visszaadja egészséges életszemléletét. A kegyhely őrzőivel, a ferences atyákkal együtt, szeretnénk elérni azt, hogy Csíksomlyó ne csak évente három napig fogadja a zarándokok tömegeit, hanem az év minden egyes napján. Minden hónap első hétvégére szervezett zarándok hétvégének immár több ezer látogatója van.  

– Az ön írásaiban többször megjelenik a reszakralizáció fogalma. Erről az jut eszembe, hogy vannak, akik hitbeli meggyőződés nélkül, divatból mennek el pl. a Szent Jakab-útra, no meg az is: elég sok a bóvli, a giccs az árusoknál egy-egy búcsú idején.

 – Vallom: nem létezik teljesen ateista ember. Ha valaki elindul egy zarándokúton, egy bizonyos céllal teszi meg. Ezt a célt pedig minden zarándokban tisztelni kell. Még az ateista is azért vesz részt egy ilyen úton, hogy valahol a lelke nyugalomra találjon. Azt pedig nehéz kiküszöbölni, hogy ne áruljanak giccses figurákat ilyen kegyhelyeken. Nem is ez a lényeg, hiszen az, aki lelki feltöltődést keres, távolról elkerüli a bóvliárusokat.

 – Anyagilag kik támogatják ezt a tervet?  

– Jelenleg kisebb projektek létrejöttével tudjuk mindezt szponzorálni és EU-s pénzeket is elkülönítettek különböző zarándoktervek támogatására. Önkormányzatok már eddig is segítettek, de továbbra is várjuk segítségüket. Jó lenne, ha az önkormányzatok és a politikai mozgalmak, pártok is egyre szélesebb körben felkarolnák ügyünket.  

– Az október elejei csíksomlyói konferencián elfogadtak egy ún. zárónyilatkozatot is?

 – Konkrét zárónyilatkozat nem volt. Viszont a jelenlevők világosan megfogalmazták, hogy a Mária-út kiépítése közügy, amelyben az egyházi csoportok, az önkormányzatok, a magánszféra, a különböző alapítványok egyaránt ki kell, hogy vegyék részüket. Minél több partnert meg kell nyerni a terv megvalósításához. Vannak helyek a világon, amelyekre a Jóisten jobban odafigyel. Ilyen hely Csíksomlyó is. Bízom benne, hogy számos jóakaratú embernek felkelti figyelmét mindaz, ami Csíksomlyón történik, és lelkesen hozzáad valamit ahhoz, hogy ez a – mindannyiunk számára oly fontos – hely megtalálja méltó helyét az európai nagy zarándokközpontok sorában.

 – A következő Franklin-idézet áll az ön által írt Kettéhasadt lélek c. tanulmány elején: „akik lemondanak a szabadságukról egy pillanatnyi, tovaillanó biztonság érdekében, azok nem érdemlik meg sem a szabadságot, sem a biztonságot.” Úgy vélem, ma a szabadság fogalmát sokan félreértelmezik.

 – A szabadság nélkül – ami a lelkünkben születik – elképzelhetetlen mind az egyén, mind a társadalom élete. Krisztus szerint csakis az igazság ismerete tesz bennünket szabaddá. Az igazságot pedig csak akkor tudjuk értékelni, ha képesek vagyunk meghatározni azokat a folyamatokat, amelyek az egyénre és a társadalomra hatnak. Elemezni a társadalmi folyamatokat, és megérteni az összefüggéseket – a keresztény ember egyik legfontosabb feladata. Ezért az egyén és a társadalom szabadsága szorosan összefügg egymással.

Medveczky Attila