|
 2010.10.29.
A kultúra közvetítése közszolgálat
Eperjesi Erika
operaénekesnő Miskolcon született. 1981-től a miskolci
Egressy Béni Zeneiskola növendéke, eleinte csak zongora főtárgyasként,
majd 1987-től magánénekesként is. A középiskolát a Zrínyi
Ilona Gimnáziumban énektagozatosként végezte Miskolcon,
1987-1991-ig. A gimnázium 4. évében már felvételt nyert a
miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola magánének
szakának szakmai tagozatára, és 1994-ben középfokú zenész képesítést
szerzett. Még ebben az évben sikeres felvételit tett a Liszt
Ferenc Zeneművészeti Főiskolára, ahol 1998-ben dicséretes
jeles diplomával végzett. 1998 őszétől tagja a Miskolci
Nemzeti Színháznak. Alapító tagja a Miskolci Operabarátok
Egyesületének és az egyesületen belül alakult Déryné Társulat
művészeti vezetője. Az első nagy szerepét 2000-ben kapta,
Verdi: Rigoletto című operájának Gildáját. Az elmúlt 12 évben
több opera és operett főszerepét játszotta el „anyaszínházában”,
valamint a debreceni Csokonai és a békéscsabai Jókai Mór Színházban.
Több rangos koncerten vett részt a Filharmónia szervezésében
– többek között Lehotka Gábor orgonaművész mellett -, a
Miskolci Szimfonikus Zenekar újévi koncertjén, a Keszthelyi és
Gödöllői Kastélyban Operett Gálákon, az egri Gárdonyi Géza
Színházban, valamint a Váci és Kecskeméti Szabadtéri Játékokon.
A miskolci Bartók+… Nemzetközi Operafesztivál programjainak
állandó résztvevője, szereplője. Vendégszerepelt a Kijevi
Nemzeti Operett Színházban, valamint Svédország, Ausztria és
Németország nagyvárosainak közönsége előtt Operett Gálák
és operett előadások primadonnájaként. 2002-ben az Év Operaénekese
díjat kapta a Miskolci Operabarát Egyesülettől. 2010-ben az Év
Hangja díjat vehette át a Miskolci Nemzeti Színházban.
Főbb szerepei:
Puccini: Bohémélet - Musette (1999), Verdi: Rigoletto - Gilda
(2000), Kunze-Lévay: Elisabeth - Eszterházy grófnő (2000),
Donizetti: Szerelmi bájital - Adina (2001), Mozart: Varázsfuvola
– Pamina, 2. Dáma (2001), Lehár: Cigányszerelem - Zórika
(2002), Kacsóh: János Vitéz - Iluska (2002), Donizetti: Don
Pasquale - Norina (2003), Kodály: Székelyfonó - Leány (2003),
Kálmán: Marica grófnő - Marica (2003), Mozart: Figaró házassága
- Cherubino (2004), Lajtai-Békeffy: A régi nyár - Zsuzsi
(2004), Csajkovszkij: Anyegin - Tatjána (2005), Kálmán: Csárdáskirálynő
- Szilvia (2005), Bizet: Carmen - Michaela (2006), Kálmán: Bajadér
- Odette (2006), Offenbach: Hoffmann meséi - Olympia (2006),
Eisemann-Nóti: Hippolyt, a lakály - Terka (2007), Lindsay: A
muzsika hangja - Zárdafőnökasszony (2009), Mozart: Cosi fan
tutte - Despina (2009), Lehár: A mosoly országa - Liza (2010) ,
Erkel: Bánk bán – Melinda (2010).
–Művészinterjúnkat rendhagyó módon politikával
kezdjük, hiszen Eperjesi Erika a Fidesz-KDNP színeiben egyéni
mandátumhoz jutott az önkormányzati választásokon Miskolc
belvárosában. Engedje meg, hogy szerkesztőségünk nevében
gratuláljak eredményéhez! Miért érezte fontosnak a Miskolci
Nemzeti Színház fiatal énekesnője, hogy közéleti tevékenységet
vállaljon?
–Köszönöm szépen a gratulációt! Operaénekesnőként
is közéleti tevékenységet látok el, hiszen a nézők felé próbálom
közvetíteni a kultúrát, és mindezt oktató-nevelő szándékkal
is teszem. A Fidesz miskolci alapszervezetének vezetői, a város
országgyűlési képviselői kerestek fel, hogy vállaljam el a képviselőjelöltséget.
Azt gondolták, hogy a megyeszékhely jelentős szerepet betöltő
és ismert művésze sikerrel indulna el az önkormányzati választásokon.
Rövid gondolkodási idő után igent mondtam a megtisztelő felkérésre,
hiszen mindenkinek tehetsége és tudása függvényében részt
kell vállalnia az ország újjáépítésében. Az elmúlt évtizedben
mindent megtettem annak érdekében, hogy tehetségemmel a város
kulturális életét szolgáljam. Koncertjeim, hazai és külföldi
vendégszerepléseim során igyekeztem szülővárosom hírnevét
öregbíteni. Hiszem, hogy a kultúrán keresztül az emberek közelebb
kerülnek egymáshoz, és így a kitűzött célok közösen könnyebben
megvalósíthatók. Nem feltétlen csak a politikusi létet látom
a képviselői munkában, mert a feladatom elsősorban az, hogy az
adott körzetben a problémákra megoldást találjak.
–Nem tartott attól, hogyha újra a szocialisták győznek,
akkor önt a színházban mellőzni fogják?
–Nagy baj, ha mindig a félelem igazgatja tetteinket. Bátran
fel kell vállalnunk eszmei, politikai hovatartozásunkat, és ki
kell állnunk az értékrendünk mellett. Soha nem titkoltam azt,
hogy melyik párttal szimpatizálok, de mindeddig nyíltan nem
politizáltam. Igaz, tavaly részt vettem a Komlóska és Pálháza
polgármestere által kezdeményezett Nemzeti Zarándoklat
miskolci állomásán tartott rendezvényen. Szerencsére a színházban
nem politizálunk, hanem dolgozunk, próbálunk, játszunk. Egyértelmű
és természetes, hogy nem mindegyik kollegámmal tartozom egy
politikai táborhoz, de a színház és az előadások sikere érdekében
félre kell tenni a nézetkülönbségeket. Az a jó színház,
ahol a színészt tehetsége alapján ítélik meg és
foglalkozatják, s nem pártideológiai alapon. Remélem, hogy ez
a szellem fog mindenütt uralkodni a jövőben is!
–Ha jól tudom ,több cikluson keresztül a szocialisták
irányították a várost. Most is eléggé kétesélyes volt a
politikai mérkőzés. Szerkesztőségünk is különszámot
jelentett meg a miskolci nemzeti erők győzelme érdekében. Ezt
a különszám minden egyes lakásba eljutott.
–Operaénekesnő, képviselő és egy kislány édesanyja.
Férje nem próbálta lebeszélni a képviselőjelöltségről?
–Ő is tudja,
hogy ez sok elfoglaltsággal jár, de mellettem áll és a kampány
során is sokat segített nekem még a plakátok kihelyezésében
és a szórólapozásban is. Többször figyelmeztetett arra, hogy
aki komolyan veszi a képviselőséget, nap mint nap foglalkozik a
választók ügyes-bajos dolgaival, ami sok időt és energiát emészt
fel. Bízom benne, hogy ez a tevékenység nem megy a család és
a színház rovására, mert nekem továbbra is fontos a művészi
karrierem.
–Senki sem vetette fel önnek rosszindulatúan: ugyan,
mit is akar egy művész a politikai színpadán?
–A másik oldalról hallottam olyan hangokat: mit akar a
miskolci képviselőtestületben egy énekesnő. Ezzel nem értek
egyet, mert szerintem egy önkormányzati testületben a társadalom
minden rétegéből szükség van képviseletre.
–Konkrétan mit szeretne elérni Eperjesi Erika operaénekesnő,
mint képviselő? Azt hallottam, hogy utcafórumok, konzultációk
során gyűjtötte össze a belvárosban élők gondjait, kívánságait.
–Az én körzetem a Belváros, a Népkert és környéke,
amihez most hozzácsatolták a Kisavas egy részét. Ez főleg egy
kertes házas övezet, Miskolc polgári része, ami nem küzd
olyan hatalmas gondokkal, mint a város peremkerületei. Ez nem
jelenti azt, hogy a választókerületemben problémamentes lenne
az élet. Lényeges a közbiztonság kérdése, mert a szomszédos
Avasról többen nem tiszta szándékkal jönnek le a kertes házas
övezetbe. Megnőtt a lopások, a betörések száma. A legnagyobb
problémát a munkanélküliség jelenti, ami minden bajnak az
okozója, gyökere, így a bűnözésnek is. Munkát kell adni az
embereknek, mert akkor a közbiztonság is javulni fog. Ha az
embereknek munkájuk van, akkor jobban meg tudják fizetni a kultúrát
is. Ez természetesen nem megy egyik napról a másikra és a munkát
alulról kell kezdeni. Nem mindegy, hogyan neveljük a gyerekeket,
milyen értékek mentén.
–Az interneten megtekintettem bemutatkozó filmjét.
Ebben elmondta, hogy magasabb értékrendet kell állítani a jövő
nemzedéke felé. Ez az oktatás feladata?
–Az oktatásé és a szülőké. Kisgyermekes édesanyaként
tudom, hogy a magasabb értékrend onnan indul, hogy a következő
generáció tagjaként kell gondolnom már piciny korában a
gyermekre, s ezért korán sem mindegy, milyen példát mutatok
neki. Egy személyes példa: ahogy a kislányom játszik a játékaival
pontosan azt tükrözi, miként szólok hozzá, illetve a nevelési
módszereimet. Ha egy piciny gyermek durva szavakat hall, erkölcstelen
cselekedeteket lát, akkor ezek tudatosulnak benne.
–Ez mind igaz, de önkormányzati szinten olyan jogszabályokat
azért nem lehet hozni, miként neveljük otthon a gyerekeket.
–De családvédelmi
intézkedéseket igen. Ha a gyermek a követendő pozitív példát
nem látja otthonában, akkor az óvodának, az iskolának a
feladata a helyes út megmutatatása. Az oktatáson kívül fontos
a kultúra, amit művészként elsősorban képviselek, el kell érni,
hogy a gyerek eljárjon színházba, hangversenyre, kiállításokra,
mert ezek is közvetve nevelnek. Tudatosítani kell a gyermekben,
hogy ezek az igazi értékhordozók, és nem a kereskedelmi média,
a plázákba-járás és az internet.
–Ha már az
oktatást említette: bizonyára sokkal jobban tudnának teljesíteni
a pedagógusok is, ha nem azon kéne gondolkodniuk, hogy mennyi
magánórát adjanak ahhoz iskola után, hogy meg tudjanak élni.
–Jól ismerem ezt a problémát, mert én is a közalkalmazotti
bértáblába vagyok besorolva, s ezt a módszert nem tartom jónak.
Azt még nem tudom megmondani, hogy helyi szinten tudunk-e több pénzt
nyújtani a pedagógusoknak. Sokan azt mondják: milyen irigylésre
méltó a helyzete a pedagógusnak, mert az egész nyara szabad
– ez egy rosszindulatú, vagy a tudatlanságból fakadó
kijelentés. Testvérem is pedagógus, én is tanítottam
zeneiskolában, és tudom, hogy ez igen nehéz és felelősségteljes
munka, amit anyagilag és társadalmilag is jobban meg kell becsülni.
Régebben nagyobb tekintélye volt egy tanárnak, mint manapság,
amikor úgy tűnik a tanulónak több a joga, mint a pedagógusnak.
–Kinek van tekintélye? Mert a politikusoknak sincs.
–Azért, mert sokan lejáratták ezt a hivatást. Ma csupán
annak van tekintélye, akinek sok a pénze. A pénz és a
kapcsolatok határoznak meg mindent. Nem számít a végzettség
és a tudás.
–Ezeket a problémákat nem lehet azonnal orvosolni.
–Ez így van, és én is mindenkit türelemre
intettem. Sokan abban a hitben élnek, hogy néhány hónap múlva
beköszön a Kánaán, de erre nincs esély, hiszen az elmúlt évtizedek
romjait el kell takarítani, és csak utána tudunk a fellelhető
forrásokból építkezni. Úgy hiszem, hogy sok feladat megoldása
nem csak pénz, hanem odafigyelés kérdése is. Tehát már a
szemléletváltás is sokat jelent.
–Tudjuk már, hogy mikor és miért akart politikai
szerepet vállalni. Mikor döntötte el, hogy a zene, az ének határozza
meg életét?
–Egészen kislánykorom óta a zene határozza meg az életem.
Hat éves koromban kezdtem el zongorázni tanulni, ének-zene
tagozatos általános iskolába jártam és közben zeneiskolába.
A Zrínyi Ilona Gimnázium ének-zene tagozatos osztályába jártam
és énekkaros is voltam. Ennek a gimnáziumnak akkor Európa-hírű
énekkara volt, amelyet Engi Zsuzsanna vezetett nagy szakértelemmel.
Zsuzsa néni indított el a pályán, mikor azt mondta: ilyen
hanggal arra vagy predesztinálva, hogy énekelni tanulj. Ő küldött
el egy zeneiskolai énektanárhoz. Magánéneket tanultam,
mellette zongorát és utána felvételt nyertem a miskolci Bartók
Béla Zeneművészeti Szakközépiskola magánének szakának
szakmai tagozatára. Utána felvettek a Liszt Ferenc Zeneművészeti
Főiskolára, ahol 1998-ben dicséretes jeles diplomával végeztem
a magánének szakon. Még abban az évben meghallgatásra
jelentkeztem a Miskolci Nemzeti Színházba, ahová rögtön
felvettek.
–Amikor jelentkezett a főiskolára, színpadi éneklésre
gondolt?
–Igen, szerettem volna színházhoz kerülni. Főiskolásként
tanítottam szolfézst és magánéneket is. A konzervatóriumban
pedig két évig hangképzést is.
–Színészmesterséget viszont nem tanult.
–Kollegáktól lestem el a színpadi mozgást. Sokat
segített nekem Kincses Károly, Seres Ildikó és Kállay Bori. A
rendezőknek is sokat köszönhetek. 1998-ban Hegyi Árpád
Jutocsa volt a színház igazgató-főrendezője, aki konkrétan,
kertelés nélkül megmondta a véleményét alakításaimról. Úgy
gondolom, hogy igazán a színpadon lehet megtanulni ezt a szakmát,
ott tudtam meg, mit is jelent operaénekesnőnek lenni. A főiskolán
tanultam operaáriákat is, de inkább olyan dalokat, amik
hangfajomnak megfeleltek.
–Ami lírai szoprán.
–Így van. Lírai szoprán koloratúr készséggel. Egy
olyan hangfaj, ami egy vidéki színházban nélkülözhetetlen,
ha operetteket és operákat is műsoron tart. Így eddig pályafutásom
alatt nagyoperettek primadonna-szerepeit és operák szoprán hősnőit
alakítottam. Ezek a szerepek párhuzamosan követték egymást. A
Régi nyár c. zenés játék Zsuzsija volt az első szerepem,
ahol a színészet dominált és nem az ének.
–Az
operettekben igen sok a prózai rész is. Kollegája, Kincses Károly
mondta, mennyire fontos, hogy egy színész jól, tisztán beszéljen
magyarul. Kitől tanult beszédtechnikát? Ezt azért is kérdezem,
mert szopránénekesekkel szembeni általános vád, hogy túl
modoros, és érthetetlen a szövegük.
–Jól tudom, hogy egy énekesnek nagyon nehéz a folytonos
hangképzés miatt természetes
módon prózát mondani. Én nem tanultam külön beszédtechnikát,
a színpadon folyamatosan igyekszem ezt elsajátítani.
–Az első nagy főszerepe a Rigoletto Gildája volt.
Ezzel bedobták a mély vízbe?
–Harmadik évadomat töltöttem Miskolcon, mikor
megkaptam ezt a szerepet. Operai karkötelezettséggel vettek fel,
így a karéneklés mellett először kis szerepet énekeltem a
West Side Stroyban. Tehát végigjártam a „ranglétrát”. A
Gilda előtt pedig elénekeltem a Bohémélet Musette-jét, ami
igen nehéz karakter. A következő évadban a Szerelmi bájital
Adinája voltam, s ezt követte az első primadonna szerep, a Cigányszerelem
Zórikája, ami már-már operaénekesi feladat, hiszen Lehár a
szerző. Büszke vagyok rá, hogy tizenkét év alatt az
operairodalom legszebb gyöngyszemeiben léphettem föl, s arra
is, hogy három napos felkészülés után sikerült beállnom az
Anyegin Tatjána szerepébe.
–Ugyanolyan felkészülést igényel egy
Lajtai-operett, mint egy Csajkovszkij-opera?
–Tévesen gondolkodik, aki azt hiszi, hogy egy könnyebb
műfajt könnyebb eljátszani, elénekelni. Egy daljáték más énekstílust
követel, és több benne a próza és a tánc.
–Ön a Déryné Társulat művészeti vezetője. Mit
kell tudni erről a társulatról? A névadóról arra asszociálok,
hogy Járják a megye településeit különböző zenés
darabokkal.
–Tíz évvel ezelőtt, 2000. március 1-jén alakult
meg a Miskolci Operabarátok Egyesülete, ami társadalmi, kulturális,
illetve közhasznú feladatokat is ellátó nonprofit szervezetként
működik. Az egyesület elnöke dr. Emődi Gyula. Alapvető célunk:
az operakultúra népszerűsítése, terjesztése kiemelten a
fiatalok körében. Az egyesületen belül utazó koncerttársulat
működik, ez a Déryné Társulat, melynek ötletgazdája szintén
Emődi úr, s melynek állandó tagjai színházi művészek és művésztanárok,
s akik mellett vendégművészek is szerepelnek immár tíz éve
nagy sikerrel. Nagyon szívesen megyünk a megye, a régió településeire
a kultúrát közvetíteni. Műsorainkban Erkel Ferenc, Verdi,
Mozart, Puccini, Donizetti, Gounod, Csajkovszkij és más
operaszerzők gyönyörű áriái hangzanak el. Ezek mellett helyt
kapnak Kodály Zoltán, Kacsóh Pongrác, Kálmán Imre, Lehár
Ferenc, Huszka Jenő, Johann Strauss csodás operett-részletei és
kiváló költők versei is. Az énekszámok pedig zongorakísérettel
csendülnek fel. Jómagam pedig nem csak közreműködője, hanem
koordinátora is vagyok, sokat segítek a koncertek műsoranyagának
összeállításában.
––Idén,
március 9-én a Miskolci Nemzeti Színház kamaratermében
koncertszerű változatban mutatták be Erkel Ferenc Bánk bán című
operáját, amiben Melindát énekelte. Sőt a zenei anyag egyik
összeállítója is volt. Egy húzott verzióról van szó?
–Az Erkel-évhez kapcsolódik ez a márciusi bemutató.
Mivel az előadás nem teljes opera, kimaradtak belőle a kórusjelenetek,
és Biberach szerepe sem került bele. Az előadásba csak az áriák,
duettek és a dramaturgiailag fontos jelenetek kerültek be. Az átvezető
részeket, amelyek eredetileg nincsenek benne a darabban, Kincses
Károly, Kulcsár Imre és Emődi Gyula írta meg, hogy a darab története
kerek legyen. Kulcsár Imre narrátor szerepe is nagyon fontos
volt a darab megértése érdekében. Ezt a darabot is nagyon szívesen
ajánlom a polgármesterek, kultúrházvezetők figyelmébe.
–Nemcsak Miskolcon lép fel, hanem számos más vidéki városban,
főleg operett-parádékon, sőt nótákat is énekel.
–Az túlzás, hogy nótákat, inkább ún. operett-csárdásokat.
Ezek a Falunapok, a Nőnapi, az Idősek napi rendezvények
elmaradhatatlan részei, hiszen népszerűek, ismertek, s ezekre táncolni
is lehet. Ez egy nagyon közeli kapcsolat a közönséggel, itt érezhetjük
legjobban az emberek szeretetét.
–Külföldön is sokat vendégszerepelt, így Svédországban,
Ausztriában, Németországban és Kijevben is.
–Németországban és Ausztriában a Marica grófnőt és
a Bajadért adtuk elő német nyelven. Svédországban operett-gálákkal
turnéztunk a kint élő magyarok szervezésében. A Kijevi
Operett Színházban pedig egyedüli magyar énekesnőként léptem
föl egy Operett Gálán.
–A magyar fővárosban nem lépett föl?
–Voltam meghallgatáson az Operaházban, de nem vettek
fel. Kapcsolati tőke hiányában nehéz bejutni rangosabb
helyekre. A Budai Várban viszont több alkalommal is felléptem Mozart-esteken
és Operett Gálákon.
Nem is vágyom igazán Budapestre, lokálpatrióta vagyok, nagyon
szeretek Miskolcon élni, és ebben az anyaszínházban dolgozni.
A Miskolci Nemzetiben évadonként két főszerepet kapok, számítanak
rám, s ez nagy örömmel tölt el.
–Ahogy nézem a dátumokat a szerepei mellett, látom,
hogy kislánya megszületését követő évben máris főszerepet
játszott. Ezt sokan „öngyilkos merényletnek” mondanák.
–Fokról-fokra tértem vissza a színház világába. Három
hónapos volt a gyermekem, mikor már
felléptem kisebb rendezvényeken. Ezekkel a fellépésekkel
tartottam formában a hangom, mielőtt nagyobb szerepet vállaltam
el.
–„Szép primadonna csodál a világ”- hangzik el Kálmán
Imre Bajadér c. operettjében. Vannak rajongói Eperjesi Erikának?
–Talán szerénytelenségnek tűnik, de vannak, akik
miattam járnak színházba. Ma mást jelent primadonnának lenni,
mint 20-30 évvel ezelőtt. Hála a technika fejlődésének, ma már
különböző internetes közösségi oldalakon, fórumokon is
kapok visszajelzéseket a közönségtől arról, hogy
tetszettem-e nekik egy adott darabban. Az évente megrendezett
miskolci operabálokról is rajongói visszajelzéseket kapok.
Most már nem csak a művészetemért állítanak meg az utcán,
hanem a választásokon elért győzelmemért is gratulálnak.
Természetesen nem győzöm hangsúlyozni, hogy mind a színházi,
mind a választási siker egy csapatjáték eredménye.
–Mennyire érdekli önt, hogy mit írnak alakításáról
a kritikusok?
–Ha rosszat írnak rólam, akkor azt legtöbbször a
szívemre veszem, mert minden előadásra maximálisan felkészülök,
és igyekszem esténként a legjobb formámat hozni. De jól
tudom, hogy nem lehet mindenkinek megfelelni és a
negatív kritikából is rengeteget lehet tanulni.
–2010. januárjában énekli a Bajazzók Neddáját. A
felkészülés elején DVD-éről megtekint néhány operafilmet?
–Nem akarok másokat utánozni, ezért inkább lemezről
hallgatom meg a zenei anyagot. Ezután magamra szabom a szerepet,
és ha kell csupán néhány énektechnikai megoldást sajátítok
el másoktól. A próbák folyamán egyébként is a rendező utasításait
kell követnünk, és a közös munka eredményeként születik
meg a szerep.
–Van olyan hobbija, amit most fel kell adnia a képviselőség
miatt?
–Nincs, mert a munkám a hobbim. Ez nem jelenti azt, hogy
kikapcsolódásképpen klasszikus zenét, vagy operaáriákat
hallgatnék, mert az nem szórakoztatna. Otthon a kislányommal
foglalkozom, és ha megadatik, akkor közösen kirándulunk, túrázunk.
Számomra a legelső a család, amit semmi más tevékenységem
nem szoríthat háttérbe.
|
