|
 2010.09.03.
Németh
László: Bodnárné
(Újpest
Színház)
Németh László társadalmi
drámái között a Bodnárné nem foglal el kiemelkedő helyet,
pedig első alkotása ebben a műnemben: 1931-ben vetette papírra.
Az író ez év húsvétján megszabadult a lelkét nyomó óriási
tehertől, visszaadta a neki megítélt Baumgarten-díjat,
és pihenni, gondolatait rendezni, műveket alkotni vonult el Felsőgödre.
Termékeny időszak volt ez életében, mert neki tetsző módon
oszthatta be napjait, kedvére sétálgathatott a Duna-parton,
befejezte regényét, a Gyászt, és néhány nap leforgása alatt
készítette el a négy felvonásból álló Bodnárnét. Ezután
olyan színpadi műveket írt, amelyek szerencsésebbnek
bizonyultak elsőszülöttjénél. A Bodnárné ősbemutatójára
negyven évet kellett várni, 1971. január 28-án adta elő a
budapesti Madách Színház Ádám Ottó rendezésében. Bodnárnét
Sulyok Mária, ifjabb Bodnár Jánost Huszti Péter alakította. Könyv
alakban első ízben 1958-ban jelent meg a Szépirodalmi Kiadónál
a Társadalmi drámák cím alatt közzétett kötetében a Villámfénynél,
a Papucshős, a Cseresnyés és az Erzsébet-nap társaságában.
A
Bodnárné témája olyan ősi és időtlen, hogy az emberiséggel
együtt született. Az mindig beláthatatlan következményekkel jár,
és borzalmas tragédiákhoz vezet, ha bármelyik anya vagy apa
egyik gyermekét jobban szereti, mint a másikat, ha szíve csücskének
többet enged meg, és elhanyagolja azt, aki „csak” a lánya
vagy a fia. Óhatatlanul féltékenység, bosszúvágy ébred a háttérbe
szorított testvérben. Ez a túlcsorduló, az imádatig fokozott
érzés általában az anyákban alakul ki. Németh László ezt
az örökzöld témát írta meg a Bodnárnéban.
Persze, az 1930-as évek Magyarországába tette a cselekményt,
és saját gondolatait fejtette ki erről a kérdésről. Németh
László maga is gyakorló édesapa volt, ekkor veszítette el
rajongásig szeretett első gyermekét, Pocókát, és ez idő tájt
született meg második lánya, Magda.
Ebben a drámájában magánemberi dilemmái és apai kétségei
is helyet kaptak.
 Bodnárék
módos, a polgárosodás útján megindult parasztok, földjeiken
cselédek, napszámosok hada dolgozik. A nagyobbik fiú, János
egy a béresek közül, megállás nélkül, fáradhatatlanul
robotol, reggeltől estig gürcöl, nehéz fizikai munkát végez,
egymaga viszi a vállán az egész virágzó gazdaságot. Még
sincs becsülete az anyja előtt. A kisebbik fiú, Péter viszont
az édesanya dédelgetett, agyonajnározott gyermeke, akinek
mindent szabad, akit minden földi jóval ellát. Úr, nadrágos
ember, az élet napos oldalán jár. Frissen végzett mérnök,
akinek a diplomája tetemes költségbe került. Feneketlen gyűlölettel
acsarkodik a nagyobbik fiú a fiatalabbra. János szinte könyörög
egy kis megértésért, kétségbeesetten vágyódik az anyai
szeretet után, de ezek helyett csak ledorongolást kap. Péter
magától értetődőnek veszi, hogy körülötte forog a világ,
neki mindent szabad, két kézzel szórhatja a pénzt, mert őt bálványozza
az anyja. Amikor János féltékenységi rohamában megöli öccsét,
akkor már Bodnárné fölöslegesen kapkod fűhöz-fához, hiába
hajtogatja eszelősen, legalább az egyik fia maradjon meg, ha már
a másik meghalt. Odáig jut el, hogy istenített fia holttestét
meggyalázza, mert szeretné megmenteni a másikat, akire idáig
ügyet sem vetett. Túl későn ébred rá, hogy két gyermeke
van, a dráma végén mindkettőt elveszíti.
Újpest
önkormányzatának segítségével jött létre ez a produkció,
és a Városnapok ünnepségsorozat keretén belül mutatták be
az Ady Endre Művelődési Központ színháztermében augusztus
27-én. Dózsa László rendezői koncepciójának érdekessége, hogy nem a magasan lévő
színpadon, hanem ennek háttal állva alakította ki a játékteret,
ezáltal a színészek testközelbe kerülnek a közönséggel.
Eme forradalmi színpadtéri megoldás segíti elő, hogy a Németh
László-i gondolatáram, ez a legmagasabb fokú, semmivel össze
nem mérhető szellemi öröm és emelkedettség, átjárja a közönséget,
és összekapcsolja a fellépő művészeket a nézőkkel. A dráma
sötét színeit, tragikus végkifejletét a színészek játéka
emeli ki. Bodnárnét Kútvölgyi Erzsébet kifogástalanul alakítja.
Hangjának keménységével az erős asszonyt, lágyabb színeivel
pedig a kedvenc gyermekétől elolvasó édesanyát jellemzi. Ettől
a vasakaratú parasztasszonytól mindenki fél és retteg. Idősebb
Bodnár Jánost Harsányi Gábor szólaltatja meg. Neki megvan a
kellő színészi súlya, tekintélye ennek a háttérbe szorított,
nagyobbik fiát szemérmesen szerető férfinak az erőteljes
megmintázásához. Ifjabb Bodnár Jánost Tóth Roland forrongó
indulattal és suta mozdulatokkal személyesíti meg. Az aranyifjú
Bodnár Pétert Beszterczey Attila a figura kívánta sármmal
kelti életre. Magyar Tímea a mindkét Bodnár fiúval kacérkodó
Cicát kedvesen jeleníti meg. Cseke Katinka a kotnyeles, nagyszájú
szomszédasszonyt viszi színre. Zsolnay András az igazságkereső
intézőt, Lippai László a bolondos Dodót, Harmath Albert a tüsténkedő
Lalit, Agárdi László a szigorú csendőrőrmestert, Nyári István
az orvost és Bata A. János a szolgafiút viszi fel a színre.
A
legmagasabb fokú dicséret és elismerés illeti az Újpest Színházat,
Dózsa László főrendezőt és Harsányi Gábor művészeti
vezetőt, hogy szembe mernek szállni a musicales-vígjátékos
kordivattal, és olyan örökbecsű műveket újítanak fel,
amikre a közönség java része olyannyira kiéhezett, mint egy
falat kenyérre. Ezt a Bodnárnét csak a legbanálisabb kifejezésekkel
lehet értékelni: megrendítően szép és csodálatos, felemelő
előadás! (Felső képen – balról jobbra– Nyári István,
Zsolnay András, Magyar Tímea, Lippai László, Harmath Albert,
Harsányi Gábor és Beszterczey Attila. Alsó képen: Beszterczey
Attila, Kútvölgyi Erzsébet és Tóth Roland.)
Dr. Petővári Ágnes
|
