vissza a főoldalra

 2010.09.03. 

A sötétség szentje

Száz évvel ezelőtt, 1910. augusztus 27-én született a török birodalomhoz tartozó Szkopjéban Kalkuttai Teréz, eredeti nevén, Gonxha Agnes Bojaxhiu. Ma Boldog Kalkuttai Teréz anya néven ismerjük az egykori Nobel-békedíjas apácát, a Szeretet Misszionáriusai Rend alapítóját. Valójában augusztus 26-án született, ő maga augusztus 27-ét, megkeresztelésének napját tekintette igazi születésnapjának. Ez az albán parasztkislány iszlám környezetben katolikusnak kereszteltetett, és jó szülei ebben a szellemben nevelték. A gyereklány 12 éves korban kapta a belső parancsot, hogy a szenvedők megsegítésére szentelje életét. Így 18 évesen belépett a Loreto Nővérek Rendjébe, s ekkor vette fel a Teréz nevet. 1946-ban egy vonaton utazva hallotta meg a jézusi hívást, ami a legszegényebbek közötti szolgálatra hívta őt, ezért elbocsátását kérte rendjéből. Teréz kitanulta az ápolónői munkát, és az indiai szegények kék csíkkal ellátott fehér száriját viselte, amikor gondozásba vette Kalkutta utcáin a hajléktalanokat, a gyerekeket. Indiai állampolgárként 1953-tól hozta létre otthonait az elhagyott gyermekeknek, kórházat a súlyos betegeknek, menedékhelyet a haldokló nyomorgóknak és nélkülözőknek, otthont a leprásoknak. Elképesztő sors és pálya Kalkuttai Boldog Teréz sorsa és pályája. Ma ezrek és ezrek követik útját. VI. Pál pápa 1965-ben hagyta jóvá a Szeretet Miszszionáriusai kongregációt. E misszió tagjai nem dolgozhatnak a gazdagokért, nem fogadhatnak el fizetséget, minden anyagi bevételük adományból származik. 

Gondoljuk meg, 1929. január 6-án, öt hétig tartó utazás után Teréz nővér megérkezett Kalkuttába. Mindössze 19 éves volt. Egy 19 éves albán parasztlány a világ legsűrűbb városában, ahol ma is utcán hálnak az emberek egyetlen kartonpapíron, semmijük nincs, nem is lesz, és remény végképp nem látogatja meg a szívüket. A 19 éves Teréz meg lehajol hozzájuk és megsimogatja a leprások arcát és fejét. Ölbe veszi az utcán kódorgó gyerekeket. Kenyeret ad az éhezőknek. Ki ez az apáca? Ki ez az albán nő? Szent. Ő maga tudja, hogy arra az útra állt rá, amit életszentségnek neveznek. Meg is fizette az árát. Kínok között élt. A sötétség és a kiüresedés gyötörte. Ezt írja naplójába: „Ha valaha szent lennék, biztosan a „sötétség szentje” lennék. Bizonyára mindig hiányoznék a Mennyből, hogy fényt gyújtsak azoknak, akik a földön sötétben élnek.” Egy kései méltatója később azt írta Kalkuttai Boldog Terézről, hogy hitbéli gyötrelmei miatt – élete bizonyos szakaszaiban – kételkedett Isten és Jézus létezésében. Ez a „méltató” a száraz életrajzi adatokon túl nem sokat tudhatott Terézről, erről a hajlott hátú, öreg hölgyről. Kalkuttai Teréz a Vatikán által Boldoggá emelt szent, misztikus szent volt. Sokat tanult egy másik misztikustól, a költőtől, Keresztes Szent Jánostól. És az a sötétség, ami lelkében lakozott, nem istentagadó sötétség volt, hanem szenvedett Teréz anya az istenhiány miatt. Várta, közelről várta Istent és Jézust. Megint csak személyes irataiban olvashatjuk: „Szomjazom, mondta Jézus a kereszten, amikor minden vigasztalástól megfosztva teljes szegénységben haldokolva egyedül maradt, megvetve testben és lélekben megtörve. Szomorúságáról szólt, de nem vízért, hanem szeretetért, áldozatért.”

Isten, mutass jeleket, sóhajthatott ott, Indiában, a nyomor kellős közepén, ahol megtapasztalta a számkivetettséget, nem a sajátját, hanem az embertársaiért. Megtapasztalta a reménytelenség teljes sötétségét. Megvallja írásában: „Annyi ellentmondás van a lelkemben, olyan mély vágy Isten után, olyan mély, hogy már fáj, állandó szenvedés és Istennek még sincs rám szüksége, visszautasít, üres vagyok, nincs hitem, nincs szeretetem, nincs lelkesedésem, a lelkek nem vonzanak, a Mennyország semmit sem jelent, olyan számomra, mint egy puszta hely, ha rágondolok, semmit sem jelent nekem, és mégis ez a gyötrő vágyakozás Isten után.”

A világ jobban megértette Kalkuttai Teréz anyát, mint gondoljuk. Munkáját a világ minden térségéből segítették. India, az otthont adó hatalmas ország, fejet hajtott munkássága előtt. Amerika segített munkájában, és teljesítette kéréseit. Nobel-békedíjat kapott ez a pici, töpörödött albán parasztnő. Életének legnagyobb öröme volt, amikor II. János Pál pápa meglátogatta Kalkuttában. A szentéletű pápa és a szentéletű Boldog Teréz lélegzetvételükben is egyetértettek. Teréz Isten közelségét, abszolút közelségét kereste. II. János Pál megvallotta jelmondatában: Totus Tuus – egészen a Tied. A nagy misztikusok találkozása itt az utcán, köztünk, Kalkuttában és Budapesten. Az emberek megértették Teréz anyát, mint ahogy megértették II. János Pál pápát. Egyébként hogyan mondhatták volna Teréz atyai barátjának halálhírekor, hogyan követelhette volna több millió ember a Szent Péter téren: Santo Subito – azonnal szentté. Teréz anyának 150 országban vannak rendjei. Szeretetmissziója Budapesten is van 1989 óta. Több ezren követik munkásságát és több tízezren folytatják az ő különös, szeretettel teli munkáját. Teréz anya először Kalkuttában lehajolt egy nyomorult ember fölé, megsimogatta a leprás arcát és egyenként karjába vette az elhagyatott gyerekeket. Követik őt. Élete példájával mutat utat a száz évvel ezelőtt született Boldog Kalkuttai Teréz anya.          Gy. B.