|
 2010.09.03.
A kálvária egyháza
A jeruzsálemi
latin pátriárka augusztus végén hazánkba látogatott, és
nyilatkozott a Ferences Sajtóközpont vezetőjének, többek között
a rend szentföldi szerepéről.
– A Szent István-bazilikában celebrált szentmiséjén a
jeruzsálemi egyházat a kálvária egyházának nevezete. Miért?
– Krisztus szavát
kell felidéznünk, aki azt mondta, hogy aki követni akar engem,
vegye fel keresztjét mindennap. Ez a világ valamennyi keresztényére
vonatkoznak, de még inkább azokra, akik Jeruzsálemben élnek.
Az a kereszt, amit nekünk kell hordoznunk a Szentföldön, két
nagy problémából ered. Az első a béke hiánya. A második
pedig a keresztények elvándorlása a megszállás miatt. Nézzük
magát Jeruzsálemet: a városban már csupán tízezer keresztény
él, katolikusok, ortodoxok és protestánsok együttvéve. A
muzulmánok száma 240 ezer, a zsidóké pedig 450 ezer. Arra van
tehát szükség, hogy a Szentföldön élő keresztények
elfogadják a keresztjüket, kálvária egyház létünket.
– Mit tehet a világ és mi, magyarok a Szentföldért?
– Nagyon fontos
nekünk, hogy a világ minden részéről jöjjenek a Szent Városba
a zarándokok, hogy együtt imádkozhassunk, és bátran tudjunk
előre haladni. Krisztusnak azokra a szavaira kell gondolnunk,
hogy „ne féljetek, veletek vagyok mindennap a világ végezetéig,
az én békémet adom nektek”. Ez az a béke, amit a világ nem
tud adni. Még azok a falak sem, amik újabban körülveszik
Jeruzsálemet. A magyaroktól is azt kérem, hogy imádkozzanak
Jeruzsálem békéjéért és zarándokoljanak minél nagyobb számban
hozzánk. S ha a Szentföldre jönnek, a szent helyek mellett látogassák
meg a katolikus plébániákat, iskolákat. Ismerjenek meg minket,
a mai életünket. Találkozzanak az itteni keresztényekkel, és
fejezzék ki ez által is szolidaritásukat.
– A Szentföldön a ferencesek sok évszázada jelen
vannak. Ma is fontos szerepet töltenek be a jeruzsálemi egyház
életében?
– Szent Ferenc
fiainak köszönhető, hogy meg tudtuk őrizni az évszázadok során
a szent helyeket. Nélkülük mindent elvesztettünk volna.
Jelenleg háromszáz ferences szolgál a Szentföldön, nagyon értékes
munkát végeznek. 1847 óta fogja össze a latin patriarkátus a
szentföldi katolikusok tevékenységet, korábban szinte csak a
ferencesek képviselték a latin egyházat. A patriarkátus ma is
szorosan együttműködik a ferencesek szentföldi kusztódiájával,
így nevezik a szentföldi ferences rendtartományt. A szerzetesek
sajátos munkaterülete a szent helyek őrzése, a zarándokok
fogadása, lelkipásztori ellátása, zarándokházak kalauzolása.
Nagyon aktívak a sajtó a könyvkiadás, a szentírástudmány és
az archeológia terén is.
– Említette az 1847-es évszámot. Akkor alakult meg a
latin patriarkátus?
– Nem. Az első
keresztes háború idején, 1099-ben alapították, de miután
1187-ban Jeruzsálemet Saladin vezetésével elfoglalták a
muszlimok, a patriarkátus székhelye átkerült Ciprusra majd Rómába,
és csak hatszáz évvel később, 1847-ben térhetett vissza
Jeruzsálembe.
– Mekkora a patriarkátus területe, és mennyi a hívek
száma?
– Ma a pátriárkai
egyházmegyének hetvenezer híve van négy államban, Israelben,
Palesztinában, Jordániában és Cipruson. Jelentős részük
Jordániában él, én is ott születtem.
– Milyen Szentföldről álmodik?
– Olyan világról
álmodom, ahol minden ember méltóságát tiszteletben tartják,
ahol egyik ember a másikban meglátja Isten képmását. Ahol
mindenkit azonos jogok illetnek meg. Ma az a probléma, hogy hiányzik
a bizalom. Hiányoznak a bátor vezetők. A bátor kezdeményezések,
gesztusok. Izrael most jobban fél a békétől, mint a háborútól.
Abban érdekelt, hogy élessze a konfliktust, és ne megoldja. Az
az álmom, hogy a keresztény, muszlim és izraelita gyermekek, az
arabok és a zsidók együtt játszanak, egymás barátai
legyenek. Meg szoktam kérdezni a politikai vezetőktől, hogy
olyan jövőn munkálkodnak-e, ahol jó szomszédok lehetnek az
emberek. Az a cél, hogy visszaadjuk a Szentföldnek az őt
megillető szentséget. Most inkább a földön van a hangsúly és
nem a szenten. Pedig nincs Szentföld a kettő harmonikus egysége
nélkül. Most csak földet látnak benne a politikusok és a
szentet nem.
------
Fouad Twal 1940. október 23-án született a jordániai
Madabában, katolikus palesztin családban. A patriarkátus Beit
Jala nevű szemináriumában végezte a teológiát, 1966-ban
szentelték pappá. A római Lateráni Egyetemen tanult kánonjogot,
és elvégezte a pápai diplomáciai akadémiát. Szentszéki
diplomataként Hondurasban, Németországban és Peruban szolgált.
1992-től püspök, 1994-től érsek, a korábbi latin pátriárka
koadjutora. XVI. Benedek 2008-ban nevezte ki jeruzsálemi latin pátriárkává.
(Forrás: ofm.hu)
|
