vissza a főoldalra

 2010.09.17. 

Claude Magnier: Oscar
(Pécsi Szabadtéri Játékok)

Az Oscar az a fajta könnyed, francia vígjáték, amit nem lehet megunni, mert kedves, kortalan humorára mindig kíváncsiak lesznek az emberek. Az 1920-ban Párizsban született és ugyanott, 1983-ban elhunyt Claude Magnier első darabja ez a komédia, és mindjárt világhírű lett vele. Párizsban, 1958-ban volt a premierje a Théátre de l’Athénée-ben, a szappangyártásban utazó Barrier urat Pierre Mondy, a simlis Christian Martint pedig Jean Paul Belmondo alakította. Ez az előadást 600-szor láthatta a közönség. Majd ezután, 1971-ben a Palays Royalban ismét színre vitték. A filmes változatok is csak öregbítik az Oscar jó hírét, különösen az, amelyik 1967-ben Louis de Funes főszereplésével készült. Hasonlóan nagy közszeretetnek örvend az 1991-től látható amerikai változata, amiben a szappangyáros karakterét a becsület útjára lépni szándékozó, csupa szív maffiafőnök váltja fel. Ebben a reameke-ban csupa hollywoodi A kategóriás színész: Sylvester Stallone, Ornella Muti, Linda Gray játssza a szerepeket. A most augusztus 3-án a pécsi Káptalan téri Szabadtéri Színpadon bemutatott Oscar nem a filmes adaptációkat eleveníti fel, hanem az eredeti Magnier-darabot.

Az Oscarnak nincs bonyolult mondanivalója, a jól kitaposott francia bohózatok útján halad, semmi különlegesség, vagy nagy durranás nincs benne. Azokkal a jellem- és helyzetkomikum-sémákkal dolgozik, amivel minden valamirevaló gall komédiának kell. A főhős a kissé megfáradt, nyugodt életre vágyó, tehetős Monsieur Barrier, az ő felesége, a Madame, ez a dekoratív, kissé butuska-libuska, és lányuk, Colette, az unatkozó, izgalomra, vágyó, hisztigép. Szegény Barrier úrnak nem csupán elégedetlenkedő családtagjai, hanem a fenekükön megülni nem tudó alkalmazottjai is szép számmal akadnak. Kitűnik közülük Christian Martin, a fess fiatalember, aki beosztásával nem átall visszaélni, és ügyeskedésével tekintélyes summát, amit ékszerekbe fektetett, elrabolni a főnökétől. Új szobalány is munkába áll, mert a régi lecsapta Mademoiselle Colette kezéről a rangos udvarlóját, mindennek a tetejébe egy ismeretlen leányzó az uraság gyermekének adja ki magát. Három, méretes táskának is fontos, dramaturgiai szerep jut: az egyikben az ékszerek, a másikban az eltulajdonított pénz, a harmadikban pedig az egykori cseléd fehérneműi vannak. Az csak magától értetődik, hogy a táskák soha nem annak a kezébe kerülnek, akit illetnének, hanem azéba, akinek éppen nem kéne. Mindenki a kámforrá váló Oscart, a sofőrt hajkurássza, mert Colette tőle vár gyermeket, de ez a link alak eltűnt, és a várandós kisasszonyt ripsz-ropsz főkötő alá kell juttatni. Barrier úr időnként az sem tudja, hol áll a feje, a férjvadászattól kezdve a sikkasztás kiderítésén át a pénz visszaszerzéséig minden az ő nyakába zúdul, nem csoda, hogy majdnem beleőrül az egészbe…De a végén minden jóra fordul, a Monsieur elcsaklizott vagyona visszakerül, megesett lánya nem marad pártában, sőt plusz egy lánya is lesz és ráadásul még két veje. Mindez a szerteágazó cselekmény Tihanyi Ildikó hangulatos, sok-sok ajtóból álló díszletei között és páratlanul ötletes jelmezeiben zajlik.

A zalaegerszegi színház igazgatója, Besenczi Árpád kelti életre Bertrand Barriert. A legnagyobb dicséret is kevésnek hangzik, ha alakítását minősíteni kell. Egyszerre aggódó, majd boldog édesapa, tutyimutyi férj, meglopott üzletember, aki csak csendet akar maga körül, de az sehogyan, még fél perc erejéig sem sikerül neki. A széltoló Christiant Vidákovics Szláven jeleníti meg. Olyan, amilyent ez a minden hájjal megkent karakter elvár tőle, okos, de nem eléggé, dörzsöltnek hiszi magát, de könnyű túljárni az eszén. Colette cseppet sem összetett figuráját Marz Frizsina úgy viszi fel a színre, ahogyan az ilyen elkényeztetett leánykákat szokás, kedves, de agresszív, önző és önfeláldozó is. Oscar eltűnő és agyonra keresett alakját Szőcs Andor link ficsúrnak mintázza meg. Stubendek Katalin a Madame Barriert csak a világot egyféleképpen személő feleségnek és anyának jeleníti meg. Az önmagát Barrier lányának füllentő kisasszonykát Györfi Anna, a nagyságává felkapaszkodó cselédlányt Kovács Mimi, az új szobalányt Füsti Molnár Éva, az orosz sofőrt Rajnai Attila játssza.

Balikó Tamás segít ennek a vígjátéknak, olyan precízen méri ki a komikus jelentek egymáshoz viszonyított arányát, hogy mindig „történik” valami a színpadon. A nézőben ott van a bizsergető izgalom, várja, mi lesz a következő lépés meg poén, annak ellenére teszi mindezt, hogy tisztában van a végkifejlettel, mert Oscar valamelyik formájával találkozott már. (Felső képen: Besenczi Árpád, Vidákovics Szláven, Märcz Fruzsina; alsó képen: Lipics Zsolt, Besenczi Árpád.)

Dr. Petővári Ágnes