vissza a főoldalra

 2010.09.24. 

Tehetséggondozás a Vajdaságban

A zentai Bolyai Tehetséggondozó Gimnáziumban az újonnan induló sporttagozatnak köszönhetően szeptember elsején immár a tudomány, a művészet és a sport hármassága jegyében indították útjukra a nyolc éve működő intézmény tanulóit. Az új szaknak köszönhetően az iskola idén hatvan új diákkal gazdagodott. A gimnázium küldetéséről, a vajdasági magyar fiatalok tehetséggondozásáról Gajda Attilát, a Bolyai Tehetséggondozó Gimnázium igazgatóját kérdeztem.

 – Olvastam, hogy a matematika tagozatra 37-en jelentkeztek, majdnem kétszer annyian, mint ahányat felvehetnek. Ugyanis a matematika és a képzőművészeti tagozaton is 20–20 diák számára van hely. Nincs elegendő forrás, vagy szakember ahhoz, hogy több gyerekkel foglalkozzanak?

 – Ezt a létszámot nem a forrás határozza meg, hanem a minőségi oktatás követeli meg. A magasabb osztálylétszám nem kedvez a hatásos pedagógiai metódusoknak. Több tanárt pedig nem tudunk alkalmazni. Nemzetközi konferenciákon ajánlottam a magyar szakembereknek a szerbiai oktatási modellt, hiszen léteznek nálunk ún. tehetséggondozó gimnáziumok, melyek éppen azért erősek, mert osztályonként kevesebb diákkal foglalkozunk és a fő tantárgyakat jó módszertannal és minőségi szinten ok-tatjuk. A matematika területén pl. analízist, algebrát, numerikus matematikát, statisztikát, geometriát is tanítunk heti 12-16 óraszámmal, erősített fizikával, biológiával, informatikával. Ez egy hatalmas szám az általános gimnáziumi képzéshez képest. Ehhez még hozzájárul, hogy tanárainknak nem 20, hanem 12 a heti kötelező óraszámuk, így több időt és energiát képesek fordítani a csoportos és egyéni fejlesztésre. Tény és való, hogy matematikára, amivel indultunk, minden reklámozás és sajtókampány nélkül évente kétszeres túljelentkezést tapasztaltunk. Akik matematika tagozatra jelentkeznek hozzánk, már válogatott diákok, s egy féléves előképzésen vesznek részt. A képzőművészeti tagozaton idén indítottuk el a harmadik évfolyamot, ám ezen a téren helyhiánnyal küszködnünk. Kevés a tantermünk, de bízunk benne, hogy hamarosan megoldódnak ezek a problémák. A sporttagozat most indult el, harminc jelentkezőből kellett kiválogatni a húsz alkalmas diákot. Biztos vagyok benne, hogy erre a tagozatra idővel jóval nagyobb lesz a túljelentkezés, hiszen focizni sokkal több diák szeret, mint matematikai műveleteket végezni. Amíg négy évvel ezelőtt összesen hatvan diákunk volt, addig az idei tanévben már hatvan új diákkal bővült iskolánk tanulóinak száma, ebből egyértelműen látszik, hogy óriási ütemben fejlődik az intézményünk.

 – Nem hiszem, hogy lenne olyan pedagógus, aki nem osztaná az óraszámmal és az osztálylétszámmal kapcsolatos érveit, de a több diák után több pénzt kapnak az intézmények a fejkvóta-rendszer miatt.

 – Ezt a rendszert valószínűleg nálunk is bevezetik, de egyelőre ilyen megkötésekkel nem kell számolni a Vajdaságban. Mi, tehetséggondozók, kivételes helyzetben vagyunk, mert a fejkvóta-rendszerben is dolgozhatunk kisebb létszámban, és a kieső támogatást –reméljük – más forrásból pótolni tudjuk.

 –Céljuk a szakmailag jól felkészült, a közösségért tenni akaró magyar értelmiség létrehozása és megerősítése Szerbiában. Erre mennyi forrás áll rendelkezésükre?

 – Anyagi helyzetünk semmivel sem jobb, mint a többi gimnáziumé, hiszen ugyanabból a forrásból „táplálkozunk”. Helyzeti előnyünk, hogy jobban ránk figyel a politikum, a tartomány különleges helyzetű gimnáziumként kezel bennünket, ami egyelőre anyagi dolgokban még nem, de bizonyos pályázatoknál előnyt jelent. A Magyar Köztársaság három éve nemzeti jelentőségű intézményként kezeli gimnáziumunkat, ami éves 15 millió forintos támogatást jelent ez idáig nekünk. A legnagyobb előnyünk pedig az, hogy kollégiumunk van, így egész napos képzést tudunk biztosítani. A ’90-es években a magyar értelmiség jelentős része elvándorolt a Vajdaságból, őket kell pótolni. A képzettség, a továbbtanulás szempontjából a többségi nemzethez viszonyítva igencsak alulreprezentáltak vagyunk. A vajdasági magyar fiatalok számarányukat tekintve majdnem feleannyian íratkoznak egyetemre, mint más honfitársaik.

A cél megvalósítása természetesen nem csak rajtunk áll, ám az sokat elárul képzésünk hatékonyságáról, hogy végzős diákjaink szinte kivétel nélkül felvételt nyertek a felsőoktatásba.

 – S ha már itt tartunk: van-e arra garancia, hogy egy tehetséges vajdasági magyar fiatalember otthon marad, s nem enged a Nyugat és a jobb kereset csábításának?

 – Ez nem vajdasági, hanem kelet-közép-európai probléma. Aki kint kap egy jól fizető állást, biztos elhagyja az országot. Mi azt szeretnénk, hogy ha egy mód van rá, akkor a vajdasági magyarok itthon kamatoztassák tudásukat. Több olyan tanár jelentkezik gimnáziumunkba, akik Nyugatra mentek ki, de mivel látták, hogy itthon is számítunk rájuk, hazajöttek. Már Magyarország sem olyan csábító, mint régebben volt, mert hasonló az életszínvonal, s nem beszélhetünk lényeges kereseti különbségekről.

 – 1990 előtt lehetett-e beszélni tehetséggondozásról?

 – Igaz, uniformizáltak voltak az oktatási intézmények – ezért a válaszom, nem –, de ennek ellenére kialakultak a tradicionális iskolák. Zenta mindig is oktatási központja volt a Tisza-mentének. Ugyanígy megvoltak az erősebb középiskolák Szabadkán vagy akár Topolyán. Nem egy új keletű fogalom a tehetséggondozás; mindig lesznek tehetséges diákok és elhivatott tanárok, akik tudnak velük foglalkozni. A motiváció már más kérdés. Az a lényeges, hogy ma már intézményes keretek közt tudunk tehetséggondozással foglalkozni.

 – A Vajdaság mely területéről érkeznek önökhöz diákok, csak azért mert létezik egy konkurens intézmény Szabadkán is?

 – Nem mondanám, hogy konkurensek, ők „ikertestvér” intézményünk. Idegen nyelvi tehetséggondozással foglalkoznak, más a koncepciójuk és sajnos nem rendelkeznek saját diákotthonnal. Mi szerencsésebbek vagyunk, s diákjaink a tartomány minden magyarlakta részéről érkeznek. 180 diákunk közel 50 településről érkezett.

 – Manapság értelmiségi körökben él egy előítélet, miszerint a sportolók műveletlenek, nem tudnak normálisan viselkedni, stb…Ez ellen egy sporttagozattal is lehet védekezni?

 – Pontosan ez volt az egyik ok, amiért létrehoztuk a sporttagozatot. Nagyon sok a tehetséges magyar sportoló, de nem beszélnek idegen nyelvet, és sokszor semmilyen végzettségük sincs. Nehezebb bizonyítani nekik, többet kell dolgozniuk a sikerért. Hiába tehetséges az illető, ám egy véletlen baleset, és az utcára kerülnek. A másik motiváció: mutassuk meg, hogy a magyar fiúk milyen tehetségesek a sportban! Tehát ezért lényeges, hogy a sportolók kapjanak egy általános gimnáziumi képzést. A felvételi is matematikából és magyar nyelvből történik. Ezen a téren azért szeretnénk majd változtatásokat kiharcolni. A sportot másodlagosan kezeli az oktatási törvény: heti két tornaórával. Mi viszont minél több edzést szeretnénk biztosítani a fiúknak.

 – Elképzelhető, hogy ez a tagozat fogja életre hívni a vajdasági magyar futball-utánpótlást?

 – Ez a tervünk, csak ennek megvalósításához nagy munka szükséges. Még nem készült el a futballpálya, így az edzésekre utaznak a gyerekek. Az első generáció nagyon szerencsésen állt össze, ügyesek a fiúk, eddig a bajnokságban veretlenek vagyunk.

 – A fiúk tehát az Akadémia Labdarúgó Klub csapatának tagjaiként a bajnokságban is részt vesznek. Miért tartják ezt fontosnak?

 – Verseny nélkül a sportban nincs előrehaladás. Hét közben pedig barátságos mérkőzéseket igyekszünk szervezni a fiúknak, hogy küzdőszellemük erősödjön. Úgy hiszem, hogy heti két komoly mérkőzés nélkül nehezen lehet előrejutni, ha komoly szintet akar elérni valaki.

 – Intézményük nyolc év alatt hatalmas és gyors fejlődésen ment keresztül. Ez nem megy a minőség rovására?

 – Ez bennünk is felvetődik néha, de nekünk is élni kell minden kínálkozó jó lehetőséggel. Építkeznünk kell, már csak azért is, mert közel az a pillanat, amikor a „magyar oktatási reform” nálunk is megjelenik. Reform alatt a kisiskolák bezárását értem. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy fejlődésünk egyelőre még nem megy a minőség rovására, sőt, a dolgok inkább kiegészítik egymást… Abban biztos vagyok, hogy annak a minőségi oktatásnak köszönhetően, amit az iskolánk szavatol számukra, a diákjaink az élet számos területén bizonyítanak majd.

Medveczky Attila