vissza a főoldalra

 2010.09.24. 

Újraéledő tradíció

1970-ig a régi, ún. tridenti formában miséztek szerte Magyarországon és a nagyvilágban. A díszes, liturgikus ruhákban miséző pap az oltár felé fordulva végezte szent cselekményeit a hívek éneklő kórusától kísérve. A tradicionális misék most újra terjedőben vannak a világban és Magyarországon is. A hagyományos római rítus reneszánszáról Alácsi Ervin János tábori lelkésszel beszélgettem.

 – Igaz, a tridenti mise a proprium, a saját anyagában megmaradt 1970-ig, de már 1965-ben – közvetlenül a II.vatikáni zsinat után – nagyon komoly változásokat eszközöltek. Már ’65-től kezdve elindult az a folyamat, ami még nem hivatalosan, de végül szinte teljesen univerzálisan az oltárokat szembefordította a hívőkkel, másrészt pedig a népnyelvűsítés is elkezdődött a ’60-as évek végén. Megengedték a népnyelv használatát, bevezették az egyetemes könyörgést, eltörölték az ún. lépcsőimát. Tehát fokozatosan történtek liturgikus átalakítások, de ezek a mise ordót, az állandó részt érintették, a mise propriuma, saját anyaga nem változott. 1970. január 1-jével kötelezővé vált az új misekönyv használata, így gyökeresen más helyzet alakult ki. Akkor egy több mint egy évezredes változatlan proprium-anyag szinte az egyik napról a másikra eltűnt az egyház életéből, s már csak nyomaiban fedezhető föl. Tehát a mise rendjének változásai 1970-től elsősorban nem az állandó részekben érhetők tetten, hanem a misekönyv saját anyagát írták át.

 – 2006-ban azt írta a The Times című angol napilap: a pápa lépéseket tett a második vatikáni zsinaton eltörölt tridenti mise visszaállítása érdekében. Valóban eltörölték a II. vatikáni zsinaton ezt a miseformát, vagy csak háttérbe szorították?

 – A Times-nek ez a mondata enyhén szólva pontatlan. Egy ideig valóban vita tárgyát képezte a miseforma kérdése az egyházjogászok körében. VI.Pál pápa 1970-ben jóváhagyta és előírta az egyház számára az új misekönyvet, de nem tett olyan egyértelmű és jogilag szabatos kijelentést, miszerint a régit eltörli. Erre azért nem került sor, mert ilyen joga még a pápának sincs, azért, mert a régi mise több évszázadon keresztül öröklődött, és az apostoli mély hitletéteménynek, és a tradíciónak részét képezi. Ennek a hitletéteménynek még a pápa sem az ura, hanem az őrzője. Két álláspont volt, az egyik szerint, ha új misekönyv létezik, akkor azt kell mondani és a régit tilos, a másik azt hirdeti: nem törölték el hivatalosan a régi miseformát. Már a ’80-as években felvetődött az igény a Szentszék hivatalaiban is, hogy hivatalos állásfoglalás szülessen a miseformák kérdésében. Akkor II. János Pál pápa összehívott egy bíborosokból álló konzultatív joggal rendelkező testületet, ami egyértelműen azt fogalmazta meg, hogy jogilag a régi misét nem is lehetett eltörölni. Az akkori egyházpolitikai helyzet miatt a Szentatya – valószínűleg saját adminisztrációjának nyomására – ezt az állásfoglalást nem hozta nyilvánosságra. 2007-ben megjelent XVI. Benedek pápa Summorum Pontificum motu proprioja, ebben őszentsége egyértelművé tette, hogy a régi rítus soha nem volt eltörölve. Így jogtalanul akadályozta több püspök és pap a régi rítus ünneplését.

 –Létezik egy olyan vélemény, miszerint a hagyományos liturgia a középkor szellemét idézi meg, s ezért nem toleráns sem a protestánsokkal, sem az izraelitákkal. A Magyar Rádió szerint 2008-ban az olasz rabbik felfüggesztették a katolikus egyházzal való párbeszédet. A vita oka a hagyományos miseszöveg megváltoztatása pápai jóváhagyással. Az olasz zsidók faji előítéletek újjáéledését emlegetik. Ugyanis a katolikus hívők arra kérik Istent, világítsa meg a zsidók szívét, ismerjék el megváltóként Jézus Krisztust.  

– A szentmise hagyományos formájában nem középkori produktum. A mise liturgiai lényegét főleg a saját anyaga, a proprium jelenti. Ez pedig kialakult már a VI-VII. századra. Innentől kezdve lényeges változások nem történtek. Ezért is ostobaság azzal vádolni a régi rítust, hogy a protestánsokkal nem eléggé toleráns, hiszen ez a hagyományos liturgiai anyag megelőzi a protestantizmust. Az más kérdés, hogy szövegében sokkal keményebben fogalmaz, mint az új rítus. Hiszen nem jellemző rá az a felekezeti békülékenység, ami a 20. században vált divatossá. Ami a zsidók megtérésére vonatkozó szöveget illeti: ez az ima az ún. nagypénteki nagykönyörgésekben hangzik el. Arra kéri Istent, világosítsa meg a zsidók szívét. Nem is ezért háborognak az izraeliták, hanem a szövegben lévő latin szó, a perfidius miatt – ,ami hitetlent jelent, illetve azt, akik elveszítették hitüket. A zsidók a hitetlen kitételre sértődtek meg, ezért ezt a kifejezést még a II. vatikáni zsinat előtt XXIII. János pápa kitörölte az ima szövegéből. Azt pedig, hogy a katolikus egyház Krisztust Messiásnak tartja, s azért imádkozik, hogy mindenki felismerje Jézusban Isten fölkentjét, azt senki nem teheti szóvá! Aki ezt nehezményezi, az bármelyik vallás hitéletét kritizálhatja.

 – Ön hozta létre azt a Szent György Vértanú Alapítványt, aminek célja a  hagyományos liturgia és a hagyományhű katolikus tanítás pártolása. Ez azt jelenti, hogy vannak modern, megreformált és hagyományos katolikus tanítások?

 – Ez a közhasznú alapítvány egy kis szegedi közösség életének megsegítésére jött létre. Két évvel ezelőtt Szegeden laikusok kérésére – eleinte havi rendszerességgel – elindult az ünneplése a hagyományos római rítusnak, az alsóvárosi ferences templomban. Mióta felszenteltek, és vállaltam ennek a misének az ünneplését, azóta minden vasárnap bemutatok hagyományos szentmisét. A rítus méltó ünnepléséhez fontos járulékos elemek szükségesek. Ilyen a díszes ruha, a megfelelő és méltó énekes asszisztencia, s ennek a megteremtése szintén anyagi áldozatot követel. Ahhoz, hogy hitbéli, evangélizációs tevékenységet végezzünk, szintén anyagi fedezet szükséges. A kérdésére válaszolva: tény, hogy azok, akik a hagyományos liturgiát részesítik előnyben, teológiai értelemben is a konzervatív oldalhoz állnak közelebb. A liturgia sem egy légüres térben létezik, hanem beágyazódik egy kultúrába. A liturgia nem él meg a hit fejlesztése, mélyebb megismerése nélkül. Nem él meg a képzőművészetek kompetens támogatása és a magas szintű zenei nevelés nélkül. Tehát akik a hagyományos liturgiát végzik, általában konzervatívabbak.

 – A II. vatikáni zsinat szellemében épültek modern templomok is. Van arra lehetőség, hogy azokban tridenti rítusú szentmisét tartsanak?

 – Erre elvileg van lehetőség, ám az a gond, hogy templomterek elrendezése az új liturgiában gyökeresen átalakult. A régi rítust hierarchikus felépítés jellemezte mind a templomépítésben, mind a liturgikus szolgálatban. Az előcsarnokból léptek be a mise kezdetén a hagyományos rítus szerint a templom hajójába, ami markánsan el volt választva a kórustól – ahol a klérus és az asszisztencia foglalt helyet – s azon belül a szentélytől. Egyetemes jelenség az anyaszentegyházban – beleértve a keleti liturgiákat, pl. a bizánci, a szír és a kopt rítusokat is –, hogy a szentélyt elválasztják a templom hajójától és az oltárok keletelve vannak. A szentélyben szent cselekmények történnek. Az új rítus viszont magával hozott egy olyan mentalistást, amikor világiak sokszor méltatlan öltözetben különböző szolgálatokat tesznek a szentélyben. Az új templomok már egy olyan mentalitást fejeznek ki, mely összeegyeztethetetlen a régi liturgiával, ezért alkalmatlanok annak méltó ünneplésére.

 – 2007 óta a plébánosok szabadon döntenek arról, hogy templomukban milyen misét celebrálnak? Tehát elképzelhető, hogy egy római katolikus templomban reggel 9-kor gitáros diákmisét mutatnak be, majd este 6-kor tridentit?

 – Egyházjogilag az ön által vázolt helyzet is előállhat. A Szentatya levele arra hivatkozik, hogy a régi liturgiát minden római rítusban felszentelt papnak joga van elvégezni. Egy adott egyházmegye főpásztora a püspök, aki előjogokkal rendelkezik, hogy megállapítsa, mely templomban milyen rítus szerint kell a nyilvános szentmisét bemutatni.

 – A szegedi ferences templomban kinek az engedélye kellett a hagyományos római mise bemutatásához?

 – Ez egy rendi templom, így a ferences plébános engedélyére volt szükség. A plébános ezt engedélyezte, de kikérte a szeged-csanádi megyéspüspök véleményét ebben a kérdésben. Kiss-Rigó László püspök úr pedig azt válaszolta, hogy ha erre valós igény mutatkozik, akkor nincs ellenvetése.

 – Szegeden kívül hol mutatnak be még rendszeresen hagyományos misét?

 – A budapesti Belvárosi Plébániatemplomban és a kecskeméti piaristáknál. Alkalmi jelleggel az ország számos pontján mutatnak be ilyen rítusú szentmisét. Erre egy szép példa: Boldog John Henry Newman tiszteletére mutat be emlékmisét a pesti ferences templomban négy nappal a bíboros birminghami boldoggá avatása után, szeptember 23-án, csütörtökön, este fél hétkor Barsi Balázs ferences szerzetes a hagyományos római rítusban.

Medveczky Attila