|
 2011.04.01.
Történelmi csoda a Délvidéken
Kiugróan sokan kérték
a kedvezményes honosítást a Délvidéken; a közösségnek
fontos, hogy immár jogi köteléke is van a nemzeti összetartozásnak.
A honosítással a magyarság több generáción átnyúló reménykedése
vált valóra. Nemzeti ünnepünkön tette le az ünnepi esküt dr.
Csete-Szemesi István, a Szerbia-Montenegrói Református Keresztyén
Egyház református püspöke is. Erről a felemelő pillanatról
számolt be szerkesztőségünknek a püspök úr.
– Nemzeti ünnepünkön, amikor 67 év után ismét
visszanyertem 1944- ben elvesztett állampolgárságomat, azt
mondtam a körülöttem levőknek: „ez egy történelmi
csoda!” 1944-ben már felfogtam mi történt állampolgárságom
elvesztése miatt, mert szüleim és nagyszüleim nehéz élete tükör
volt számomra, és a gyermek, mint egy érzékeny műszer,
felfogja szülei szenvedését és azonosul vele. Az ateista
diktatúra az iskolai „nevelésében” nehezedett ránk súlyával
és mi, akik hittanra jártunk és hitbeli nevelésben részesültünk
otthon (osztálytársaim túlnyomó többsége) éreztük, hogy másodrendű
polgárainak tart a kommunista rezsim. Március idusán, amikor
feleségemmel és fiatalabbik fiunkkal letettük az állampolgársági
esküt, és kimondtuk azt, hogy: „Isten engem úgy segéljen!”,
valami olyant éreztem, amit életemben csak néhányszor, talán
gyermekeink megkeresztelésekor, vagy előtte az esküvőnk alkalmával,
valami egyszerit és összehasonlíthatatlanul szépet. Németh
Zsolt államtitkár úr és Korsós Tamás
főkonzul úr szavai valahogy ki is mondták, ami ezekben
az ünnepélyes percekben lelkünkben volt..
– Segítőkészek voltak a honosítás során a szabadkai
főkonzulátus munkatársai?
– A szabadkai főkonzulátus munkatársai több, mint segítőkészek
voltak. Mintha otthon lettünk volna a családban, olyan légkört
tapasztaltunk és semmi feszültséget, valami végtelen megnyugvást.
Ezúttal is szeretném megköszönni nekik a nagyobb nyilvánosság
előtt kedvességüket, segítőkészségüket.
– Milyen információi vannak: a délvidéki magyar reformátusok közül
mennyien szeretnének magyar állampolgárok is lenni?
– Még 2004-ben, a népszavazás előtt kimondatott: „a
kettős állampolgárság nem szegényebbé, hanem gazdagabbá
teszi Magyarországot. A testvériesség sohasem teher, hanem a
teljesebb élet lehetősége.” Ezzel a kijelentéssel teljesen
egyezem sok százezer határon túlra rekedt honfitársammal együtt.
Örömömre szolgál, hogy a délvidéki magyar reformátusok közül
szinte mindenki kérelmezi, és kérelmezni fogja a magyar állampolgárságot.
Jó érzés, hogy ezt a szerbiai hatalom egyáltalán nem ellenzi,
hiszen minden nagyvilágban élő szerb számára nyitott a szerb
állampolgárság megszerzése is.
– Térjünk rá egy másik témára. Olvasom, hogy január végén
kereszt(y)ény püspökök imádkoztak az ökumenéért Szabadkán.
Milyen az egyházak közti kapcsolat Délvidéken?
– A kereszt(y)ény egyházak kapcsolata Délvidéken igazán
példamutató, ennyire közeli, testvéri a történelem folyamán
sohasem volt. Az ateista diktatúra sanyargatása sorstársakká
tett bennünket. Sok más, előbbi találkozás után az idei,
januári imanapi találkozásunk is nagyon gyümölcsöző volt,
mert a liturgia után összeültünk és felmértük a
vagyonvisszaszármaztatással kapcsolatos zökkenőket, ugyanis
eddig minden egyháznak csak 10-15 százalékát származtatták
vissza az elvett javaknak. Közös ügyvéd által testületileg
is az alkotmánybírósághoz fordultunk a lassú ügyintézés
miatt. A romboló, család- és életellenes szekták elleni küzdelemben
is egyek vagyunk. Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy bár
egyházunk felerészt önkéntes adományokból tartja fent magát,
de a mind jobban megszűnő nyugati segélyek helyébe lépett a
magyar állam, ez is lélekemelő érzés a sok nyomorúság után.
De jó érzés, hogy a helyi hatóságok is segítőkészek az utóbbi
években.
– Kálvin több helyen is kifejtette, hogy az evangéliummal élő
keresztyén emberből hiányzik a pogány reménytelenség és a
vak félelem. Elmondhatjuk most, különösen a Húsvét előtti várakozás
időszakában, hogy a honosítással megszűnt a reménytelenség
időszaka?
– Kálvint lehet a reménység teológusának is nevezni.
Igaz és hisszük Pál apostol által, ahogy az Ige szívünkre
helyezi: a reménység meg nem szégyenít”. Reménykedtünk földi,
emberi dolgokban is, és az egyik ilyen most beteljesült a
visszahonosítás által. De ne felejtkezzünk el, mi kereszt(y)ények:,
hogy van egy harmadik állampolgárságunk is, ahogy Isten ezt
tudtunkra adja Pál apostol által a Filippi levél harmadik részének
20-ik versében, ahol ezt olvassuk: „mert a mi országunk a
mennyekben van, ahonnét a megtartó Úr Jézus Krisztust várjuk.”
Medveczky Attila
|
