vissza a főoldalra

 2011.04.01. 

„A boldogtalan ember egoista, dühös, igazságtalan, kegyetlen,
és még az ostobánál is kevésbé hajlamos embertársai megértésére.”

(Anton Pavlovics Csehov)

A liberális, vagy baloldal, vagy nevezhetjük akárhogy, boldogtalan. Boldogtalanságuk, rettegésük, félelmük oka a kétharmad. Mégse értem miért pont Schmitt Pált utálják ennyire. Mindenesetre jellemző a támadás mikéntje. Heller Ágnes az európai zöldek szervezte gyűlöletülésen kifejtette, hogy Schmitt Pál nem tud se magyarul beszélni, se írni. A támadás irányát már korábban kitalálták. Több próbálkozás volt az államfő lejáratására: az alkotmány- előkészítő irat, Schmitt újévi beszéde és a többi. Mind arra volt kihegyezve, hogy Schmitt hibázik. Csakhogy valójában egyik sem túl meggyőző.

Amikor a liberálisok kedves publicistája, Tóta duplavé Árpád leírta, hogy egrecíroztat, akkor csak mi hördültünk fel. Pedig egy finomlelkű kozmopolita közírónak mégiscsak illenék az idegen szavak szótárát forgatni, ha már otthon így rögzült. Hasonló tahóságokat nap mint nap olvashatunk az Indexen, a Népszabadságban, de még az Élet és Irodalomban is. Merthogy közíróink nyolcvan százaléka egyáltalán nem tudja helyesen használni az idegen kifejezéseket, nem tud helyesen írni, vagy fogalmazni és közembereink is hadilábon állnak a beszéddel. Ne menjünk vissza Horn Gyuláig, elég Szanyi Tibor, Mesterházy Attila, Lendvai Ildikó, vagy Horn Gábor egy-egy beszélyét megnéznünk.  A legoptimálisabb, az elszeparál, a felmerül, a kőkemény realitás, az úgymond idézőjelben és a többi remek szófordulat szinte percenként lazítja fel gondolatainkat. A fülsértő ostobaság hovatovább elfogadottá válik, mert a nyelv, az ugye, változik. Mindenkinek megbocsátható a tévedés, csak Schmittnek nem. Ezt egyértelműen kimondani még  Heller is csak kétes pénzeinek védelme érdekében merte. De, kimondta.

És a siserahad lázas kutakodásba kezdett, míg meg nem találtak egy teljesen jelentéktelen bejegyzést, a hegyeshalmi Paprika Csárda vendégkönyvében. Az nem valószínű, hogy Schmitt nem tudja, az államfőt két l-lel írjuk. Az odafirkantott szövegből, amit persze mindenhol közöltek, ezt nem is lehet megállapítani. De, a sajtó már szétkürtölte, már mindenhol ezt zengik. Schmitt nem tud helyesen írni.

Pedig, Schmitt jó harminc éve közéleti ember, jó harminc éve magas tisztségeket tölt be. Ha nem tud helyesen írni, akkor feltehetőleg idáig sem tudott. De, csak most lett ez ilyen fontos. NOB alelnökként még nem zavart senkit. Miért?

Mert, Schmitt Pál bűne nem az, hogy nem tud helyesen írni. Nem ír semmivel se helytelenebbül, mint a közéleti szereplők 90 százaléka, beleértve a valódi és újságírókat. Schmitt bűne, hogy merészelt köztársasági elnök lenni, sőt nem átallott Orbánnal alapvető kérdésekben egyetérteni.

Ezt olvasta fejére Heller Ágnes Clevelandba disszidált magyar takarítónők angolságával. Zsigeri és egyben nevetséges, de rendkívül bántó támadás ez. A helyesírási hibákat kijavítják a korrektorok – hálás ezért minden újságíró –, de a boldogtalan ember kegyetlen és igazságtalan önzése sok kárt okozhat. Ha hagyjuk.

Csorja Gergely