|
 2011.04.01.
Provokáció a kassai emléknapon
A Magyar Köztársaság
Nagykövetsége, a Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, a
Kassai Polgári Klub és a Major család szervezésében került
sor március 14-én, 14.30 órai kezdettel az Esterházy János
Emléknapra, amelyen a mártírgróf születésének 110. évfordulójára
emlékeztek Kassán, és mellszobrát helyezték el a Csáky-Dessewffy
palota udvarán. A kassai Esterházy emlékünnepséget sajnálatos
módon szlovák szélsőségesek egy csoportja bekiabálásokkal
próbált megzavarni. Peter Kalmus képzőművész pedig
toalettpapírba próbálta becsomagolni az alkotást, amelyet a
jelenlevők megakadályoztak. Az eseményekről Martényi Árpádot, az Esterházy János Emlékbizottság elnökét kérdeztük.
– Tisztelt elnök úr! Ön a rendezvény szónokaként szem- és fültanúja
volt az incidensnek. Ezt a megemlékezést szlovák rendőrök is
biztosították?
– Nem láttam rendőröket sem a palota udvarán, sem az
épület előtt.
– A szlovák szélsőségesek hol tartózkodtak? Az utcán, vagy a
palota udvarán?
– Az utcán szlovák nemzeti zászlót lobogtattak, és közben
azt skandálták: „fasiszti”. Hogy ez ránk vonatkozik-e, vagy
Esterházyra, azt nem tudhatom. Az utca és az udvar között egy
fal húzódik vasrácsokkal, így kintről láthatták, mi történik.
Nyilvánvaló, hogy egyes szélsőséges elemek beszivárogtak az
udvarra, de ez egészen a leleplezésig nem tűnt föl nekünk,
mert csendben voltak.
– Kalmus végig az udvaron tartózkodott?
– Én nem ismertem ezt az embert, de a történtek után
beazonosítva: igen ott állt köztünk barna kabátban, lófarkos
frizurában a rendezvény elejétől fogva. A leleplezés után lépett
a szoborhoz, és kezdte azt WC-papírral betekerni. Akkor odaléptek
hozzá az ünnepség kassai rendezői, és eltávolították
onnan, majd leszedték a papírdarabokat a szoborról.
– Azt mondják, hogy akik Kalmussal dulakodtak, azokon önkényuralmi
jelképek voltak. Ezt meg tudja erősíteni?
– Erről nem tudok. Az udvaron nem tartózkodtak ilyen
jelvényekkel viselő fiatalok. Később arról informáltak, hogy
a dulakodás kint az utcán történt. Kalmust pedig ketten távolították
el a szobor mellől. Majd még egyszer megkísérelt odalépni a
szoborhoz, de akkor már leteperték a földre. Ezután fölállt
és hátrébb húzódott.
– Kinek a tulajdonában van ez a palota?
– A Major-család vette meg ezt az épületet, s ők engedélyezték
azt, hogy a palota tágas udvarában helyezzük el a mellszobrot.
Arra nem is Esterházy János neve van felírva, hanem a 7832-es
szám, ami a mártír politikus rabszáma volt a mirovi börtönben
halála előtt.
– Ön jól ismeri Esterházy János életét. 1938-ban azt mondta a mártír
politikus: „a szlovákok nemzeti érzéseit tartsák a legmélyebb
tiszteletben, engedjék meg, hogy ugyanúgy élhessenek itt, mint
ahogy azt mi magunknak odaát követeljük.” Erről akkor mit
sem tudhatnak egyes szlovák hőbörgők.
– Ünnepi beszédemnek is az ön által idézet mondat
volt az egyik pillére. Kassán Esterházy János politikai pályájának
két momentumát emeltem ki. Amikor 1935-ben Esterházy Kassa város
képviselője lett a prágai parlamentben, akkor is azt
nyilatkozta, hogy a magyaroknak és a szlovákoknak békességben
kell egymás mellett élni. Kassa átadására 1938. november 11-én
került sor. Ezen az alkalmon Horthy Miklós kormányzó is jelen
volt. Mint Kassa város képviselője, Esterházy János is a
fogadó bizottság tagja volt. Itt elmondott beszédében szlovákul
jelentette be, hogy ő Csehszlovákiában marad és sorsközösséget
vállal azzal a 60-70 ezer magyarral, akiknek szintén ez a sors
jutott. Akkor mondta azt a nevezetes mondatot, amit ön az előbb
idézett.
– Vannak olyan szlovák történészek, akik elismerik Esterházy
nagyságát, humánumát?
– Hogyne! 2007-ben, Esterházy János halálának 50. évfordulóján
rendeztünk Budapesten egy történészi konferenciát. Ezen két
szlovák történész is előadást tartott. Ők objektíven,
pozitívan értékelték a politikus tevékenységét, arra hívták
föl a figyelmet, hogy Esterházy János a Kárpát-medencei népek
békés egymás mellett élését hangsúlyozta, s ebben a
szellemben is tevékenykedett.
– Igaz, hogy Esterházy egy időben az önálló Szlovákia mellett szállt
síkra?
– Ő nem elszakadást, hanem a szlovák és kárpátaljai
területek autonómiáját szerette volna. 1939. március 14-én
megalakult az önálló szlovák állam, s ezt a tényt Esterházy
üdvözölte. Úgy gondolta, hogy Szlovákiában könnyebb lesz a
magyarok sorsa, mint Csehszlovákiában, ahol a cseh uralom valósult
meg.
– A mártír politikus Szlovákiában még mindig háborús bűnösnek
van elkönyvelve. Felkeresték-e a Híd elnökét, aki ugye a kormánykoalíció
oszlopos tagja, hogy tegyen valamit ez ellen?
– Konkrétan ezzel a kéréssel nem fordultunk Bugár Bélához.
Ő hajdan többször volt jelen a Magyar Koalíció Pártja vezetőjeként
emlékünnepségeinken. Amikor március 13-án, Budapesten, a Szép
utcában, az Esterházy-emléktáblánál tartottuk ünnepségünket,
akkor egy fiatalember a Híd-Most párt nevében koszorúzott. Úgy
hiszem, hogy aki józan gondolkodású, az mindent megtesz Esterházy
János rehabilitációjáért.
– Egy helyütt azt olvastam, hogy Esterházyt „fehér zsidónak”
nevezték, mivel ő volt az egyetlen képviselő, aki a
parlamentben ellenezte a zsidók deportálását. Emiatt ellenségnek
tekintették Esterházyt, aki egy alkalommal alig tudta elkerülni
a meglincselést. Ennek ellenére három évvel ezelőtt a
Szombatban egy cikk jelent meg, ami Esterházy Jánost úgy tüntette
föl, mintha Mussolinivel és Hitlerrel szimpatizált volna.
– A Szombatban megjelent cikk válasz volt Németh Zsolt
Esterházy János zsidómentő tevékenységét méltató írására.
Jehuda Lahav azt írta le, hogy Esterházy igazából nem is volt
zsidómentő. Holott valóban jegyzőkönyv tanúsítja, hogy
Esterházy volt egyedül, aki ellene szavazott a deportálást
kimondó kormányhatározatnak. Az tény, hogy Esterházy János
nem rajongott a zsidókért, de keresztényként nem tudta
elfogadni, sőt ellenezte a deportálásukat. Esterházy mentette
a lengyel, és a szlovákiai zsidókat is. Útleveleket szerzett
nekik, s ez mutatja, olyan keresztény politikus volt, aki a nehéz
időkben tudta, hová is kell állni.
– Az idei évfordulónak nem Kassa volt az egyedüli helyszíne. Az
Emlékbizottság hány helyen volt jelen?
– 1991-ben avattuk a Szép utcai emléktáblát, s ez volt
az első nyilvános Esterházy János-emlékhely. Azóta a Rákóczi
Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság minden évben
itt ünnepel. A 110. évforduló alkalmából Kövér László, a
parlament elnöke meghívta az ünneplőket az Országgyűlésbe.
Erre március 11-én, pénteken került sor az Országház Felsőházi
termében. A nyitóbeszédet Kövér László házelnök mondta,
Schmitt Pál köztársasági elnök pedig kitüntetéseket adott
át. A Rákóczi Szövetség és az Emlékbizottság szervezésében
március 13-án, vasárnap 9 órakor emlékmisét tartottak a
Ferenciek terén lévő ferences templomban, majd 10.30-kor koszorúzásra
került sor a Szép utcai emléktáblánál. Aznap délután,
Nyitraújlakon, a mártír politikus szülőfalujában, a római
katolikus templomban Esterházy-emléktáblát avattunk. A háromnyelvű
– szlovák, magyar és lengyel nyelvű – emléktáblán
olvasható: „az újlaki gróf Esterházy család emlékére,
mely segítője és támogatója volt a község lakosainak. Készült
e föld szülöttje – a kommunista rendszer áldozata – Esterházy
János képviselő születésének 110. évfordulóján”. Az emléktábla
leleplezése előtt Nyitraújlakon megkoszorúztuk Esterházy János
jelképes síremlékét, majd a katolikus templomban kétnyelvű
misét celebrált Durco Zoltán, a Nyitrai Egyházmegye püspöki
helynöke. Az ünnepi rendezvény után a falu kultúrházába jöttünk
öszsze szlovákok, magyarok, s minden résztvevő megértette
azt, mi ennek a megemlékezésnek a lényege. Ezért nem csak mi,
hanem Budapesten és Szlovákiában is több helyen megemlékeztek
Esterházy János születésének 110. évfordulójáról.
Medveczky Attila
|
