|
 2011.04.08.
A boldogabb családokért
2011 a
Család éve a Magyar Katolikus Egyházban.
Ebből az alkalomból lapunk eddig számos hazai és határon túli
magyar nagycsaládos egyesület vezetőjével, egyházi és világi
személyekkel, így családterepautákkal is készített interjúkat.
Hortobágyiné dr. Nagy Ágnest, a Sapientia Főiskola Családpedagógiai
Intézetének vezetőjét, főiskolai adjunktust arra kértük,
hogy beszéljen az általa vezetett intézetről és a
„Boldogabb családokért” családi életre nevelés programról.
–Mikor és minek az érdekében hozta létre a
Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola a Családpedagógiai
Intézetet?
–A Családpedagógiai Intézet 2001 őszén jött létre,
amit megelőzött azév májusában a „Neveléssel a boldogabb
családokért!” címmel rendezett nemzetközi konferencia, ahol
bemutatkozott egy olyan csapat, aminek tagjai úgy gondolták Lukács
László tanár úr vezetésével, hogy a rendezvény után nem járnak
külön utakat, hanem együtt maradnak, s közösen tesznek
valamit a családügyért Magyarországon. Először azt a célt tűztük
ki magunk elé, hogy összefogjuk azokat a szakembereket, akik
nagyon sok családban szerzett tapasztalattal rendelkeznek. Többgyermekes
diplomás szakembereknek szerettünk volna a képzéssel segíteni,
olyan módszertani elemek átadásával, ami által gyerekeknek
iskolákban tudnak a család értékeiről beszélni.
–Tehát 2001 őszén már
be is indultak a képzések?
–Igen, novemberben indultak be azok a képzések, amiket
azóta is tartunk. Egy kis névváltoztatás történt. Az első
időkben személyiségfejlesztő tréning és keresztény pedagógia
volt a képzéseink neve, ma ezeket egészséges életmódra és
családi életre nevelés tanfolyamnak hívjuk. Először 30 órás
akkreditált, később 40 órás akkreditált képzéseket
tartottunk pedagógusok és védőnők számára.
–Milyen végzettséget
kap, aki részt vesz egy ilyen képzésben?
–Mi sajnos nem tudunk diplomát adni, mert egy 40 órás
akkreditált tanfolyamról van szó. Így egy olyan tanúsítványt
adunk, ami munkakör betöltésére önmagában nem jogosít. Azt
reméltük, hogy ezzel a papírral olyan helyen, ahol érdekli a
családi életre való nevelés az iskolát, előnyt jelent annak
a szakembernek, aki ilyen foglalkozásokat tart.
–Mit értsünk az
„azt reméltük” kifejezés alatt?
–Azért beszélek ennyire visszafogottan, mert ennek a metódusnak
– hiába 10 éves már az intézetünk – még nincs általános
gyakorlata. A mostani kormány politikájában megjelent a családi
életre nevelés, s így már bízom benne, hogy nem csak a mi
szakembereinkkel számolnak a közoktatásban, hanem a képzést
is hatékonyabban át tudjuk együtt gondolni.
–Igen: a kormány a
családi életre nevelést a Nemzeti Alaptanterv részéve kívánja
tenni. No de a családi életre nevelést lehet-e úgy tanítani,
mint pl. a matematikát, vagy az irodalmat?
–Nem lehet, ezért több fórumon azon gondolkodnak, mi
legyen a tantárgy bevezetésének módja. Ha egy új tantárgyat
találunk ki, s azt mondjuk: tanítsuk a jövő évtől, az nem reális
elképzelés, hiszen nem képezték ki a szaktanárokat. Nekünk
is alaposan át kell gondolni a szakemberek képzését az
tananyag függvényében. A mi programunk 1990-ben indult Kecskeméten,
amikor orvosként fiataloknak kezdtem el beszélni a természetes
családtervezés módszeréről. Nem gondoltam arra, hogy ebből
országos program lesz, hanem azt tettem a környezetemben , amire
indítatást éreztem. Ebből nőtt ki az, amihez 2001-ben a
Sapientia hozzákapcsolódott. Mára már egy közös kecskeméti-budapesti
történetről beszélhetünk. Ez is mutatja, hogy a program
fokozatosan alakul. Mi arra adtunk példát: miként tudunk
bejutni az iskolákba, osztályfőnöki, biológia, hittan, etika,
és egyéb tárgyak keretében ún. család –órákat tartani.
Megpróbáltunk olyan iskolákba bejutni – ez könnyen ment,
mert szájhagyomány útján terjedt a Boldogabb családokért
programunk - , akik örömmel fogadtak minket. Számunkra ez az önkéntesség
nagyon fontos volt: nem egy felső akartra cselekedett, hanem egy
alulról jövő kezdeményezésre mondott igent az iskola.
–Tehát a Boldogabb
családokért programra épült a Családpedagógiai Intézet küldetése.
–Igen, s ilyen módon személyem által is összefonódott
a projekt. A Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő
Egyesületet (SZÉK) családüggyel foglalkozó munkatársai
alkotják. Ez a civil szervezet 1997-ben adott először hivatalos
keretet a mi programunknak, amit 2001 májusában mutattunk be a már
említett konferencián. Ezután kaptunk intézeti hátteret ehhez
a munkához. Most pedig reményteli, hogy a Tudomány a Családokért
Egyesület kezdeményezésére összeállt a családi életre
nevelés ügyében munkálkodó csapat, mely országosan szeretné
összefogni az ezen a területen tevékenykedő szakembereket.
Ennek a csapatnak mi is a tagjai vagyunk. Így hozzájárulhatunk
ahhoz, hogy a családi életre való nevelés iskolai bevezetése
eredményes legyen. Kérdés, hogy tantárgy legyen, vagy áthassa
az oktatás egészét a család értékének hangsúlyozása.
–Milyen érdeklődést
mutatnak a diákok ezeken a család-órákon?
–Elsősöktől egészen tizenkettedikesekig foglalkozunk a
fiatalokkal. Korosztályoktól függően változhat a hozzáállás.
A kisiskolások érdeklődőek, várják az órákat és elfogadják
a hallottakat. Hatodik osztály fölött már találkozunk
kritikus megközelítéssel. Azt is mondják néha: nincs nekem
erre szükségem. A középiskola utolsó éveiben viszont már érzik
a diákok, hogy komoly segítséget kaphatnak tőlünk.
Kamaszkorban tehát ellenállóbbak a diákok. A legszebb dolog a
munkánkban, mikor egy „ellenálló” osztálynál évek során
elérjük azt, hogy egy fantasztikus légkörben tudjunk beszélgetni.
Mi nem előadásokat tartunk a családról, hanem foglalkozásokat;
beszélgetünk, játszunk, s együtt gondolunk végig fontos kérdéseket.
A diákok szemléletét pedig a felelős párkapcsolat, életvédelem
felé próbáljuk terelni.
–Igaz, hogy a
Sapientia képzéseihez a határon túlról is jelentkeztek?
–Kárpátaljáról egy kalocsai képzésünkre jöttek el,
Révkomáromba pedig mi vittük ki a tanfolyamot. Ezek ún.
kihelyezett képzések voltak. Most Erdélyből és Vajdaságból
is érdeklődnek. Az ottani szakemberekkel régebbi a
kapcsolatunk, így szívesen részt veszünk az általuk rendezett
módszertani bemutatókon Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben.
Újvidékről pedig nyári szabadegyetemre, pedagógus továbbképzésre,
kollégiumi beszélgetésekre érkeztek meghívások.
–Mennyire elméletiek
ezek a képzések? Modelleznek is különböző problémákat?
–Fele-fele arányról van szó. A gyakorlatban bemutatjuk a
családi életre nevelés -programokat, ,nem csak a miénket,
hanem a Timóteus Társaságét, a Társ-Suliét, és Varga Péter
Spielhózni programját. Azért, hogy ha kell, őket is hívhassák
foglalkozásokat tartani. Tehát nem csak a mi tanfolyamunkat népszerűsítjük.
A Boldogabb családokért családi életre nevelés programunk így
gyakorlatorientált, a nem formális pedagógia eszköztárának
elemeit tartalmazza.
Medveczky Attila
|
