|
 2011.04.15.
A bolsevista és az eskü
Lendvai Ildikó
kijelentette Az Estében, hogy az MSZP nem tesz esküt az új
alkotmányra. Mi tagadás, ez a mondat nem hangzott marxi erővel,
senkit nem kergetett borzongásba. Ez már nem a kommunizmus kísértete,
amely bejárja Európát, hanem valami virnyákolás a sarokból.
Legtöbben talán megdöbbentek: miért, a kommunisták eddig esküdtek
valamire? Ki hitte el, hogy komolyan gondolták, elhatározták és
vállalták a kötelezettségeket, amikor valamire formálisan
felesküdtek? Tud egy kommunista és egy mai liberális egyáltalán
esküdni? Akár arra is, ami az övé? Nincs az ő nevük véglegesen
összekötve mindennel, ami földalatti, ami hazug, álnok,
hitetlen, ami esküvel szembeni? A puszta létezésük nem zárja
ki a hittel vállalt esküt?
A Pártközpont
egykori szépasszonya talán nem szegte meg Aczélnak, Knoppnak,
és Kádárnak tett ifjúkommunista munkásőresküjét? A munkásőr
nem tett esküt? Az eleve csak vicc volt? Eskü a dohányra, a
zsebre, a magyarellenességre? Számon kérte talán valaki a
sorozatos esküszegéseiket? Görbe szemmel néztek egymásra
valaha is esküszegés közben? Nem, soha, csak az osztozkodáskor
akadt nézeteltérésük egymással, de ez mindig is elsimítható
lett. Eskü? Ki várt tőlük esküt? Ne esküdjenek, Isten őrizz!
De vigyázzanak, aki nem tesz esküt, az bankár sem lehet.
Nemzeti bankár sem. Hoppá.
Cs.I.
|
