|
 2011.04.22.
Az arrogancia és a defenzíva
Ezzel a két szóval
jellemezte a B92 rádió, a szerbiai liberális média zászlóshajó
kommentátora heti összefoglalójában a Tadić-féle Demokrata Pártban
(DS) az előrehozott választásokkal összefüggő folyamatokat.
Megkezdődött a
menekülés a süllyedő hajóról. Az egyik ismert egyetemi tanár
egy nappal a Šešelj-disszidens Nikolić Szerb Haladó Pártja (SNS)
által szervezett nagygyűlés előtt bejelentette: a DS-vezette
uralkodó koalíció egyik pártjának felső vezető tisztségét
felcseréli a belgrádi nagygyűlés emelvényével. Mert – állítólag
– van neki mit mondani. (Feltehetőleg azon kívül is, ami
nyilvánvaló. Nevezetesen, hogy látva a vezető kormányerő
politikai elhasználódásának mértékét, elsősorban személyes
érdekből, halaszthatatlannak tartotta a politikai pálfordulást.)
Amit már ma meg
lehet jósolni: lesz tolongás a damaszkuszi úton.
Tudjuk, nyakunkon
vannak az előrehozott parlamenti választások. A dátumról
Belgrád dönt. Figyelemmel persze, az EU véleményére is.
Ami megváltozott
Nekünk, vajdasági magyaroknak is készülődnünk kell. Ezúttal
okosabban és főleg hatékonyabban mint a korábbiakban.
Mi az, ami változott?
Megnőtt a DS étvágya.
A közvélemény-kutatások eredményei arra utalnak, hogy a Tadić-párt
a Nikolić-vezette SNS-el szemben veszti a szerb szavazókat. A DS
magyarnyelvű napilapja a Magyar Szó, ahelyett, hogy végre
felnyitná a magyarok szemét – több brosúrával lemaradva –
még mindig szendviccsel fenyegeti a tájékozatlannak tartott
olvasóit. Pedig, hol van már a tavalyi hó? Igaz, annak idején
Nikolić és akkori főnöke Šešelj-vajda ennyi útravalóval szándékozott
elindítani a vajdasági magyarokat Magyarországra. De az idők,
úgy látszik, csak a Magyar Szóban nem változnak. Az SNS közben
kikupálódott. Nikolić is vállalja az EU-t, s ami ennél sokkal
fontosabb, az EU is vállalja őt. Olyannyira, hogy egy-egy kiküldött
nyíltan kimondja: az előrehozott parlamenti választásokon, a
korábbiakkal ellentétben az EU-nak nincs favoritja, olyan pártfogoltja,
melynek győzelme számára kiemelkedően fontos lenne.
Ez bizony nagy változás.
Különösen, ha tudjuk, hogy a 2008-as választások után sem a
DS-nek állt a zászló. A Milošević-utód Dačić-féle
Szerbiai Szocialista Pártot (SPS) csak az elnöknek juttatott belügyminiszteri
poszttal lehetett átcsalogatni az Európa-barát oldalra. Így jöhetett
létre a kezdettől fogva ingatag és főleg tehetetlen hatalmi
koalíció. A süllyedő hajó, amelyről immár menekül, ki
merre lát.
Megmondani az igazat a DS-ről is
Ahelyett, hogy e földindulás-szerű változásokról, akárcsak
a száraz tényekhez ragaszkodva, tájékoztatná olvasóit, a
Magyar Szó megmarad a régi sablonnál: a DS az egyedül üdvözítő
szerb párt. Ami elfogadhatatlan. Annál is inkább, mivel – s
ez az elmúlt időszakban többször is bebizonyosodott – a DS
is csak nacionalista szerb párt. Méghozzá kezdettől fogva az.
Emlékezetes, hogy Đinđić, e párt merényletnek áldozatul
esett második elnöke a magyarokat illetően ugyanúgy
gondolkodott, mint a mai vezetők. Đinđić sem akart magyar pártot,
vagy pártokat Szerbiában. Szerinte a magyaroknak a DS-en belül
kellett volna politikai tevékenységet kifejteniük. A ma már
kultikusnak számító párt- később kormányelnök így akarta
eleve biztosítani a magyarok szavazatait.
Nincs olyan vajdasági
magyar média, amelyben ezek a tények, netán magyarázattal ellátva,
megjelentek volna.
Kell-e mondani,
hogy az effajta történeti perspektívát nélkülözi a Magyar
Nemzeti Tanács (MNT) „médiastratégiája” is.
Mindez azért
fontos, mert így a vajdasági magyar politikai elitre marad az
igazán nagy feladat megoldása. Konkrétan, mit jelent a Nemzeti
Együttműködés Rendszere (NER) a gyakorlatban, például a választási
előkészületek során. A fontosabb pártok elnökei ugyan letették
már az állampolgársági esküt, de ettől függetlenül a
vajdasági magyar közösség egésze számára új helyzetet
jelent a Budapestről elindult folyamat, a határokon átnyúló
nemzetegyesítés érvényesítése?
Mi a NER tartalma a Vajdaságban?
Tegyük fel, hogy a Vajdaságban nem lesz olyan párt,
amely, mint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nyíltan
fellépne a nemzetegyesítés folyamata ellen. Olyan viszont van,
amely csak ímmel-ámmal kapcsolódik be ebbe a folyamatba. Fékezi
például az autonómia ügyének nemzetközi megjelenítését célzó
konkrét erőfeszítéseket. Vagy saját vezetőnek a részérdekeiből
kiindulva hagyja lassulni a kettős állampolgárság megszerzésére
irányuló lendületet.
De nemcsak ezek
azok a feladatok, amelyekről a NER szellemében, s a vajdasági
magyar média, az MNT és a DS-be integrálódott magyarok csendes
ellenállását legyűrve eredményeket kell elérnünk.
Ahhoz, hogy a pártok
különbözősége ellenére eljussunk az egységes választási
fellépésig, lépéseket kell tennünk az olyan nyíltan vallott,
vagy csak lappangó dilemmák ügyében, mint amilyen a szórványhoz
való viszonyulás, a helyben való boldogulás feltételei és árnyalatai,
a kis létszámú magyar tagozatok ügye, vagy éppen az EU-ból
kitoloncolt menekültek többé-kevésbé szervezett átömlesztése
a magyar határhoz közeli magyarlakta településekre.
S itt van újra a
kérdések kérdése. Milyen választási programmal állíthatja
meg a vajdasági magyar politikai elit a magyar szavazatok számának
további csökkenését. Netán a már felerészt elveszett
szavazatok legalább részleges visszaszerzését?
Van tennivaló bőven,
csak hozzá kell látni.
Ágoston András
(VMDP Hírlevél)
|
