|
 2011.04.22.
Bernard
Shaw: Pygmalion
(Radnóti Színház)
A
hosszú életű, Nobel-díjas – 1856-ban Dublinban született,
és 1950-ben Ayot St. Laurence-ben elhunyt – szenvedélyes igazságkereső
George Bernard Shaw számára a színpad nem volt más, mint szószék,
a dráma műfaja pedig csupán egy-egy eszme kifejtésére szolgált.
Felrúgta a klasszikus dramaturgia hely – idő – cselekmény hármas
egységén nyugvó szabályait, darabjait pergő dialógusokra építette.
Hősei sokszor nem hús-vér emberek, hanem bizonyos erkölcsi, társadalmi
tételek megszólaltatói. Egyik vígjátékának sincs szerteágazó
cselekménye, mert nem a történet bonyolítására tette a hangsúly,
hanem a mondanivalójára. A Pygmalion című komédiáját
1912-ben írta, de Angliában rögtön nem vitték színre, hanem
egy évre rá, méghozzá német nyelven Bécsben, a
Burgtheaterben volt az ősbemutatója. Az 1914-es londoni premiert
két hónappal megelőzte a budapesti, a Vígszínház tűzte műsorára.
A leggyakrabban játszott Shaw-művek közé tartozik, a Radnóti
Színházban utoljára 1990-ben ment, és most újították fel,
2011. február 27-én. A Pygmalionnak megszámlálhatatlanul sok
feldolgozása van, a legismertebb az 1955-ös film, az Adrey
Hepburn és Rex Harrison főszereplésével készült My Fair
Lady. Ebben a musicalváltozatban azonban boldog végkifejletet láthatnak
a nézők: mester és tanítvány egymásra talál.
 Pygmalion
figurája a görög mitológiából ismert: nem akadt olyan halandó
leány, aki Ciprus királyának, a finnyás Pygmalionnak elnyerte
volna a tetszését. Végül márványból faragott magának egy
ideális és kényes ízlésének minden szempontból megfelelő nőnemű
lényt. Ezt az élettelen szobrot becézgette, dédelgette.
Aphrodité istennőt olyannyira meghatotta ez a rajongás, hogy
egy bohó pillanatában életet lehelt a hideg szoborba. A király
ezt a hús-vér nőt vette feleségül. Még gyermekük is született,
Paphosz, akinek ma Ciprus egyik legszebb városa őrzi a nevét.
Ma tágabb értelme van, Pigmalionnak azt mondják, aki saját
teremtményét imádja.
Show
vígjátékán nem fog az idő, ma is táblás házak előtt megy.
Sztorija bármikor és bárhol megeshet. Mindenki szeret
elandalodni olyan történeten, amikor a szerencse kifürkészhetetlen
akaratából a szegény vászoncselédből, - jelen esetben virágáruslányból,
- tündöklő nagysága lesz. Darabjának humorát az angol nyelv
kiejtésbeli változatosságai adják. Ezeket magyarul igencsak
bajos lenne visszaadni, mert a mi nyelvünk nem alkalmas erre,
ugyanis nincsenek benne értelmet zavaró, megmásító kiejtésbeli
különbségek. A változtatás melletti másik nyomósabb érv,
hogy napjainkban, amikorra Valló Péter áthelyezi a cselekményt,
a tömegkommunikáció igencsak elterjedt, jóformán minden
otthonban ott terpeszkedik a televízió meg a számítógép,
amiből a csúnya „pesti nyelvjárás” árad, az effajta
konfliktus korszerűtlen, nem aktuális. Ezért Valló Péter
rendező új fordításra kérte fel Nádasdy Ádámot, mert már
a 20 évvel ezelőtti Spiró György-félét is avíttnak találta.
Az új „magyarítás” a pongyola nyelvhasználatra, a szlenges
beszédmódra, az argóban megszokott számtalan kifejezésre
hegyezi ki magát.
A
produkció Szervét Tibor és Petrik Andrea vállán nyugszik.
Szervét Tibor - a tőle megszokott és elvárt módon - kiválóan,
színészi eszköztárának összes pazar gesztusával, mimikájával,
testtartásával állítja a nézők elé Henry Higgins nyelvészprofesszort,
ezt a beképzelt, időnként elviselhetetlen frátert. Eliza
Doolittle-ot megszemélyesítő Petrik Andrea méltó partnere,
felnő feladatához, mert megvan hozzá a kellő színészi súlya.
El tudja hitetni a publikummal, hogy a mosdatlan szájjal fröcsögő,
ugyanakkor határozott erkölcsi érzékkel bíró, műveletlen lány
a tanulás és képzés hatására előkelő, választékosan beszélő
dámává változik. Szombathy Gyula Alfred Doolittle-ja a maga külvárosi
élettapasztalatával, számító furfangjával együtt bölcs öregember.
Pickering ezredes sima modorú karakterét Bálint András
mesterien alakítja. Higgins édesanyját Csomós Mari most is
azzal a profizmussal viszi fel a színre, ami őt jellemzi.
Pearesnét, a féltékeny, finomkodó házvezetőnőt Kováts Adél,
a mihaszna, jelentéktelen Freddyt Klem Viktor, Freddy rafinált,
elégedetlenkedő anyját Martin Márta játssza. Ebben a
Pygmalionban nincs semmiféle forradalmian új rendezői megoldás,
Valló Péter magát, a vígjátékot állítja színpadra, nincs
benne semmiféle aktuális politikai felhang, mához szóló üzenet,
rejtett kód.
Dr.
Petővári Ágnes
|
