vissza a főoldalra

 2011.05.04. 

Megjelent a Magyar Fórum XXIII. évfolyamának 18. száma!

A tartalomból:

Csurka István: Történelemhamisítás

Az alapproblémánk (2.oldal)

Most a nép fennmaradásának gondjai más vonatkozásban is szóba kerülnek. Ausztria és Németország megnyitotta a munkaerőpiacát, amely voltaképpen eddig is nyitva volt. Sokan megijednek, hogy kiáramlik az itt kiképzett munkaerő, mások ettől nem tartanak. Senki nem tudja azonban, hogy mit eredményez évek múlva számunkra és egész Európa számára ez a lehetővé tett vándorlás. Mennyi elkeveredést bírnak ki a nagy lélekszámú nemzetek, meg azok, amelyek már nem is rendelkeznek asszimiláló képességgel. Ezek között előkelő helyen állunk. Nagyobb veszély fenyeget bennünket, mint akárkit. Ugyanakkor komoly lehetőség, esély nyílt előttünk, mivel ez a népáramlás kelet-nyugati irányú. Tőlünk keletre beolvadás előtt álló, de még magyar szórványok élnek, amelyeknek magyarkénti megmaradását csak igen csekély mértékben tudjuk előmozdítani. Ezek a java részben földművelő magyar szórványok most még a magyar állampolgárságot sem veszik fel, mert nem is tudnak róla eleget. Elesettebbek annál, de még valamennyire magyarok. A magyar állampolgárságot többnyire csak az egy tömbben és a megőrzött magyar kultúrában élők veszik fel. Ideje leszámolnunk a szórványmagyarság sorsát illető illúziókkal. Ezek a tízezrek, esetleg százezrek, ezek az árva és nyomorult körülmények közt élő, a magyart már törten beszélők egy darab föld ígéretével, egy kis jobblét reményében felszállnának a keletnyugati irányú áramlás vonatára. Ezt először is meg kellene vizsgálni. Tudom, nehéz ügy. A szülőföldből kitépetni tragédia még akkor is, amikor ez a szülőföld már ellenséges, meg akkor is, amikor a magyar már nem is tudja, hogy mennyire az. De talán minden megfordul, ha egy darab földdel és egy ölelő hazával várjuk őket. Ők dolgozni még bizonyosan nem restek. Látjuk ezt ide érkezett és hatalmas energiákkal otthont teremtő testvéreiken. Ha a bedeszkázott falu megmozdul, minden más lehet az országban. A csüggedtség felszáll, mint a köd, ha rásüt a nap.

 Heller Ágnes jelenti (20.oldal)

A Korcsulán tartott tanácsadó testületi ülésről jelentette Heller Ágnes: az ülésen a jugoszláv tagokon kívül a következők vettek részt: Giuseppe Semerari egyetemi tanár, Bari városából való marxista filozófus; Serge Mallett francia marxista szociológus és újságíró; Norman Birnbaum amerikai marxista, a New School (New York) szociológiaprofesszora; Jiri Strinka (Bratislava!), a Filozófia című csehszlovák folyóirat főszerkesztője, és mi ketten. (Heller Ágnes és Varga Iván – szerk.) A folyóirat eddigi működésének értékelése után különböző javaslatok nyomán a következő megállapodások születtek: C/ A folyóirat marxista orientáló orgánum kíván lenni, ezért a jövőben a nem marxista tanulmányokat csupán a Vita rovatban közli. D/ A Praxis kapcsolatokat kíván kiépíteni más marxista folyóiratokkal. Jelenti továbbá, hogy a Praxisról beszélgetést folytatott Calic jugoszláv nagykövettel, amelyben korábban a legkülönbözőbb irányzatú emberek vettek részt. Ha a lap letér a marxista útról, ő azonnal kilép a tanácsadó bizottságból. Egyébként ezzel Varga Iván is egyetért, és Hegedűs András elvtárs hozzájárult a tanácsadói feladat elvállalásához. A korcsulai utazás előtt a pártembereket tájékoztatja Heller Ágnes, hogy meg szeretnék nézni, milyen a folyóirat iránya, lehet-e jó irányba fordítani. Ha hazatér, szívesen tájékoztatja az ottani eseményekről az MSZMP KB illetékes elvtársait, de előbb mindenképpen ki akar utazni, és ha úgy látja, hogy a lap iránya nem megfelelő, akkor kilép a testületből, de ezt csak a kinti ülésen, indokolt jogcímmel kívánja megtenni.

 Négyes ünnep a hosszú lengyel hétvégén (Zsille Gábor írása) (3.oldal)

Nem meglepő módon a lengyelek egységesen állítják, hogy e boldoggá avatás „csupán” a hivatalos elismerése annak, amit ők már hosszú évek óta szilárdan hisznek: Karol Wojtyla bíborosként a lengyel nemzet nagy fia volt, II. János Pálként pedig eljutott az életszentségre. Hiszen egyházfőként minden ember számára szellemi és erkölcsi példakép volt, szava mindenkit megérintett. Csak a szentek szólhatnak ekképpen. Nem véletlen, hogy Róma népe már a halálát követő percekben világgá kiáltotta: Santo subito – azonnal avassák szentté! A május elsejei lengyelországi eseményeket ennek bizonyossága és felszabadultsága jellemezte. Az országba belépve már az első határ menti településen érezhető volt: e harminckilenc milliós nemzet valódi ünnepre készül. Az út szélén sűrűn álló, szalagokkal feldíszített feszületek és kegyszobrok lábához II. János Pál-arcképeket tettek; mindenfelé szorgos kezek takarítottak; a házak ablakaiban pápaképek és vatikáni zászlók virítottak. Az ám, vatikáni zászló: a laza szerkezetű, olykor öt-hat kilométer széles településeken áthaladva megfigyelhettük: minden egyes lámpaoszlopon két-két sárga-fehér zászló lengett. Az ember önkéntelenül elképzeli: a lengyel falvakban külön raktárépületet jelöltek ki a több ezer pápai címeres lobogó tárolására – a kellő mennyiség beszerzése az ottani polgármesterek egyik legfontosabb feladata, afféle népszerűségi intézkedés a választópolgárok felé…

 Nemet mondunk az ésszerűtlen privatizációra (4.oldal)

Interjú Farkas Ivánnal, az MKP gazdasági és régiófejlesztési alelnökével

A szlovák kormány néhány nappal ezelőtt döntött az ipari beruházások állami ösztönzése törvénymódosításáról. Az ösztönzésnek két formája: az adókedvezmények nyújtása, illetve állami támogatás munkahelyek létrehozására. A kormánydöntés értelmében a Pozsony megyébe beruházók nem kapnak ilyen ösztönzést a jövőben. Ezzel mi egyetértünk, mert így nagyobb eséllyel pályázhatnak a leszakadó, hátrányos régiókban letelepedni szándékozó beruházók. Úgy gondoljuk, hogy a keleti és a déli országrészekben élő vállalkozók helyzetén kéne segíteni, s munkahelyek ezreit létrehozni. Azzal viszont mi nem értünk egyet, hogyha már Pozsony megye kiesik, akkor miért marad benne a javaslatban Zsolna és Trencsén. A legjelentősebb közlekedési, infrastrukturális fejlesztés abban a térségben zajlik, ennek köszönhetően alacsony a munkanélküliség az országos átlaghoz képest. A mi javaslatunk az, hogy csak a déli és keleti megyékben kéne fenntartani az eddigi rendszert.

 Lejáratókampány Csíkszereda ellen (4.oldal)

Több mint 36.000 levél érkezett egyszerre Csíkszereda polgármesteri hivatalába. A franciaországi, németországi, ausztriai, olaszországi feladók az Amnesty International (AI) emberjogi szervezet egyik tavalyi cikke alapján kérték a csíkszeredai polgármestertől, hogy szüntesse meg a Tavasz utcai romatelep lakói ellen folytatott diszkriminációt. Minderről Szőke Domokost, a város alpolgármesterét kérdeztem.

„Bizonyosan valamilyen sablonos eljárás volt, s feltételezhető, hogy akik aláírták, azoknak fogalmuk sincs arról, hogy mi történik roma-ügyben Csíkszeredában, illetve Románia területén. Feltételezem, létezik egy alapszöveg, s csupán a település nevét cserélgetik. Az megint egy másik kérdés, hogy tavaly az AI képviselője teljesen egyoldalúan írta meg a jelentését. Mi hiába mondtuk el álláspontunkat, hiába mutattuk be szociális programunkat, azt nem szerepeltették benne. Azt is kihagyták a jelentésből, hogy bizony van itt diszkrimináció, csak éppen pozitív. A roma gyerekeket ingyen viszi busz az iskolába, ahol ingyen kapnak ebédet, majd busz megy értük. Ők, a jelentésezők, nekünk személyesen azt mondták: ismerik azt a sok jót, amit a város elkövet a romákkal, de őket ez nem érdekli, nekik a kilakoltatással van problémájuk. Így jelentős félretájékoztatásról van szó. Az egész szórólap azzal kezdődik, hogy Romániában állítsák le a kilakoltatásokat. S utána mi is ott szerepelünk példaként.”

 Nekem haza kell mennem

Tamás Mihály: Két part között fut a víz c. könyvét Győri Béla ismerteti (7.oldal)

Tamás Mihály 1934-ben írta meg könyvét. A Magyar Írás című folyóiratban jelent meg, majd később Budapesten a Franklin kiadó gondozásában. Regényünk főszereplője Bodák Iván jövendőbeli építőmérnök, szláv apától és magyar anyától született Beregszászon. S ez a Bodák Iván egy nap arra ébredt fel, hogy szülővárosa és Magyarország között határ húzódik. Szálljunk fel erre a különös vonatra, amely Beregszászra visz minket.

„Most pedig, ha majd felülnek a vonatra, tegezzék egymást. Ne felejtse el, hogy az úton Klári a nővére lesz… Tudja, mégis megszólnának, hogy fiatal leányt egyedül engedtem ilyen útra. Éltetőné bízta ezekkel a szavakkal leányát Bodák Ivánra. Klári 16 éves, szőke kicsorduló fiatalság ideges nevetéssel mutatta, hogy tetszik neki az újfajta helyzet…”

Aztán a vasúti kupéba bárókkal és mindenfajta emberekkel kerültek egymás mellé. Tanulságos volt az utazás. De jött a határ, amelyik eddig egyáltalán nem volt államhatár.

„Kérem az útleveleket! Milyen útlevél? Hát útlevél. Hát Beregszászba útlevél kell? A hordár jóízűen nevetett: Hát eddig hogy jöttek? Klári naiv jó szándékkal adta meg a választ:

– Szekéren…

– Akkor szerencséjük volt, mert ide már csak az Antant-misszió útlevelével lehet bejönni.

Akkor vette észre Iván, amit eddig nem is figyelt, hogy az állomás körül ritkás csoportokban idegen katonák álldogálnak…”

 A baloldal eladósította Szombathelyt (9.oldal)

Molnár Miklós, alpolgármester: Részben a költségeket kell csökkenteni, s meg kell vizsgálni, milyen lehetőségeink vannak a bevételi oldalon. Ide tartozik a gazdaságfejlesztés és az aktív vagyongazdálkodás. Erre egy példa: öt éven át feltüntették egy adott ingatlan eladását a bevételi oldalon. Viszont egyszer sem történt meg a 300 millió forintra becsült ingatlan eladása, s így összesen 1,5 milliárdot költöttek el a működési oldalon anélkül, hogy emögött bevétel lett volna. Ezért az idei költségvetésben úgy döntöttünk: az idei költségvetésben a várható vagyongazdálkodási bevételt már nem lehet a működési kiadások fedezetéül beállítani. Így is sikerült az 1,7 milliárdos működési hiányt 500 millióra csökkenteni a költségvetésben. 2012-ben pedig a közgyűlési határozat értelmében nem lehet működési hiány.

 A nemzet sportolói (9.oldal)

Buzánszky Jenő: „Kicsit sokat kellett várni rá, de megérte!”

Az Aranycsapat tagjának lenni a mostani kitüntetéstől függetlenül önmagában is nagy dolog volt, hiszen a világ legjobb labdarúgó-csapatai között emlegetik ma is azt a társaságot. Ráadásul egyedüliként voltam vidéki abban a csapatban. Rengetegen ismerték és szerették meg az országunkat a mi csapatunk játéka révén. Erre úgy érzem, joggal lehetek büszke!

Grosics Gyula: „Gyurcsány lehúzott a listáról!”

A „Nemzet Sportolója” címet 2004-ben alapították, és eredetileg 15 taggal tervezték, amelyben az én nevem is szerepelt. Volt azonban egy személy, aki egy ceruzavonással lehúzott a listáról. Hogy ne legyen annyira feltűnő, úgy alakították, hogy végül csak 12 fős lett a társaság.

– Meg lehet tudni, ki volt az, aki lehúzta a listáról Gyula bácsit?

– Az akkori, sportért felelős miniszter…

 90 éves Csonka Ernő,a természetelvű festőművész

A művész, aki megjárta a szovjet lágereket (11-12.oldal)

Szörnyű helyen voltunk, de összehasonlítva a többi táborral, mégsem a legkegyetlenebb körülmények közt éltünk. Azt, hogy ilyen helyre kerültem, azt leleményességemnek köszönhetem. A foglyokat egy doktornő osztályozta fizikai állapotuk szerint; mellkasukra tintával ráírta, mely csoportba kerüljenek be. Én „kettes” osztályzatot kaptam. A táborban találkoztam egy ruszin katonával, aki régebben az én szakaszomban volt. Jól bántak velem, így kenyeret hozott nekem, s azt mondta, hogy az „egyes” és „kettes” osztályzatúakat munkára viszik, a többiek hazamehetnek. Ezt rosszul tudta… Mellettem állt egy fiú, akinek volt a zsebében tintaceruzája, megkértem adja ide, s hirtelen mozdulattal a mellkasomra húztam a harmadik vonalat. Így kerültem én délre. Ez mentette meg az életemet, hiszen elég sovány fiú voltam. Tudja, szerkesztő úr, az a szörnyű, hogy vannak, akik azt mondják: minket ez nem érdekel, ez a maguk története.

– 1947-ben tudott a magyarországi változásokról?

– Mást vártunk. Magyarországról nagyon kevés hírt kaptunk. Csak egy újság került ki a táborba, egy Moszkvában készített magyar nyelvű kommunista lap, az Igazság, amit mi csak „gazságnak” hívtunk.

 Nem tudtak beszervezni ügynöknek, sem békepapnak (12.oldal)

Az Év Vasi Embere díjat idén dr. Sill P. Aba Ferenc ferences atya kapta. A 86 esztendős, tavaly gyémántmisés szerzetessel, exminiszter provinciálissal, ny. bírósági püspöki helynökkel, az Egyházmegyei Könyvtár vezetőjével a szombathelyi rendházban beszélgettünk.

„1952-ben Körmenden lettem káplán, s elég szegényes körülmények közt éltem. Ezt látva azt tanácsolták nekem a belügy emberei: jöjjön el a békemozgalomba, s akkor sokkal többre viheti. Mondanom sem kell, hogy nem tettem. Tehát nem tudtak beszervezni sem besúgónak, sem békepapnak. A körmendi plébános, Gerencsér esperes úr a fiatalok körében kiváló pasztorációt végzett. Amikor káplánja lettem, az esperes urat elvitte az ÁVÓ, s így én foglalkoztam tovább a ministránsok nevelésével, s tartottam a hittanórákat. Ez „súlyos véteknek” számított, ahogy az is, hogy városi lelkipásztorként nem vagyok hajlandó a békemozgalomban tevékenykedni. A Vasvármegye újságban megjelent ellenem egy cikk Körmendi lélekkufár címmel. Felrendeltek ezután Pestre, az Állami Egyházügyi Hivatal központjába. Nem találtak felforgató egyénnek, de megvonták tőlem a kápláni havi 300 forintomat. Ezután kerültem a püspöki palotába, az egyházmegyei bíróságra.”

 Szőcs Zoltán: Tekintgetés pünkösd felé (15.oldal)

Amit pedig a Heller, Tamás Gáspár, Chon- Bendit és a többi hangadó magyar és európai zsidó ellenünk Brüsszelben, majd Berlinben folytatott, szinte már hadüzenet nélküli háború. De mi méltósággal tűrjük, mert Ady óta tudjuk, hogy magyarként hozzászoktunk a rúgáshoz, és a világ semmi pénzéért sem javasolnánk nekik, hogy talán inkább Izrael Állam viselt dolgain siránkozzanak, ne a mieinken. Ünnepek és hétköznapok láncolata az élet. A keresztény társadalmakban keresztény ünnepek és keresztény hétköznapok vannak. Most múlt el Húsvét, ami az áldozat misztériumát jelenti a teológiában, az elmúlt húsz év nehézségeit a társadalomban. Húsvétot a Mennybemenetel követi: a megdicsőülés a teológiában, a kétharmados győzelem a társadalomban. Aztán kell jönnie a Pünkösdnek, annak az ünnepnek, ami miatt az áldozat is és a mennybemenetel is történt, és ami a teológiában a mindenkire szétáradó és kiterjedő áldást jelenti. De vajon miféle pünkösdi áldásra számíthatunk 2011 Magyarországán?

 Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!

Vagy fizessen rá elő!