vissza a főoldalra

 

 

 2011.08.05. 

Környezeti nevelés a Duna Múzeumban

Természettudományos Muzeológusok XXIX. Országos Találkozója

2011. augusztus 29. - 2011. augusztus 30.

Esztergom

Az esztergomi Duna Múzeum – hivatalosan a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum – újabb, jelentős országos rendezvénnyel hívja föl magára a figyelmet. A természettudományos muzeológusok éves találkozóját idén a Magyar Természettudományi Múzeum a Duna Múzeummal közösen szervezi. Bárd Edittel, a rendezvény szervezőjével, az esztergomi Duna Múzeum PR -és marketing munkatársával, sajtóreferensével a kétnapos szakmai program jelentőségéről és a múzeumpedagógiáról beszélgettünk.

 –Miként sikerült elérni azt, hogy ennek a találkozónak Esztergom legyen a helyszíne? Sőt a városon belül két helyszínen is, a Szent Adalbert Központban, illetve másnap a Duna Múzeumban lesz a rendezvény…

 –Pontosítok: a második nap egy ún. szakmai terepgyakorlat. Bevett szokás, hogy az első nap előadásokkal, tanácskozásokkal telik, míg a második napon a vendéglátó múzeumot tekintik meg a részvevők, és szakmai gyakorlaton vesznek részt. Idén a terepjárás programjában a klastrompusztai Pálos-rendi emlékek, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Strázsa-hegyi Látogatóközpontja  vagy a Sátorkőpusztai-barlang megtekintése szerepel a Nemzeti Park munkatársai és a Benedek Endre Barlangkutató és Természetvédelmi Közhasznú Egyesület tagjainak a vezetésével. Kérdésére válaszolva: a tavalyi találkozó Gyöngyösön, a Mátra Múzeumban volt. Ez az intézmény 2010-ben nyerte el az Év Múzeuma kitüntetést. Ott kérte föl a Duna Múzeum vezetőségét az idei rendezvény házigazda szerepére a Természettudományi Múzeum címzetes főigazgató-helyettese, Kecskeméti Tibor, aki ennek a találkozónak a kezdetektől fő szervezője – az első ilyen jellegű konferencia 1982-ben volt– , úgy is, mint a természettudományos muzeológiai szakfelügyelet vezetője.

Mennyi résztvevőt várnak?

 – Általánosságban 50-60 muzeológus vesz részt egy ilyen konferencián. Úgy gondoljuk, hogy reálisan számolunk, ha 50 vendégben gondolkodunk, mert anyagi okok miatt idén valószínűleg kevesebben tudnak élni ezzel az alkalommal.

 –Mi lesz a központi téma?

 – A kétnapos szakmai rendezvény központi témája a természetvédelem, környezetvédelem és a múzeumok kapcsolata lesz. A természetvédelem már az 1999-es találkozónak is témája volt, viszont a környezetvédelem a múzeumok világában még kevésbé van jelen. A mi intézményünk eredetileg Magyar Vízügyi Múzeumként alakult meg 1973-ban, s mikor a vízügy és a környezetvédelem egy tárca alá került, akkor kaptuk meg a máig is hivatalos nevünket. Arról viszont, hogy a környezetvédelem területén mit is tud gyűjteni egy múzeum, illetve mindez a munka csak egy múzeum feladata legyen-e, az még továbbra is kérdéses. Ezért is érdekel minket az, hogy a többi múzeum szakemberei mit gondolnak erről, van-e náluk már a környezetvédelmi szakterülethez kapcsolódó anyag. S az is kérdés, hogy folytatnak-e a környezetvédelemhez kapcsolódó kutatásokat, illetve ami szerintem a leglényegesebb, mit tudnak tenni a környezeti nevelés érdekében.

 – A környezeti nevelés és a múzeumok kapcsolata valóban elengedhetetlen. Ehhez viszont szükséges, hogy több oktatási intézménnyel felvegyék a kapcsolatot. Mindezt azért vetem föl, mert ön még június 28-án tartott előadást ebben a témában az A38-as Hajó kiállítóterében.

 – Ez az előadás a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem design műhelye, a MOME-line által szervezett Duna-napi rendezvényen hangzott el. Akkor a Duna Múzeum pedagógiai programját mutattam be nyolc perces időkeretben. Ez arra volt elég, hogy elmondjam, miért is fontos ez a múzeumi tevékenység, az, hogy a fiatalok az iskolai oktatáson kívül is, személyes élménnyel összekapcsolva, más tanulási helyszínen, de szakszerűen és hitelesen halljanak a környezetvédelem fontosságáról. A nálunk járó csoportok visszajelzései igazolják, hogy a Duna Múzeum és a többi természettudományos gyűjteménnyel rendelkező múzeum ennek a múzeumpedagógiai munkának remek terepei.

 – Augusztus 30-án a konferencia keretében kerül sor a Duna Múzeum új foglalkoztatótermének bemutatása. Milyen is ez a foglalkoztatóterem?

 –A műszaki és a természettudományos múzeumok igen elöl járnak az interaktív eszközök alkalmazásában. Ennek egyik oka, hogy megjelentek a tudományos és ismeretterjesztő központok – pl. a Csodák Palotája – , mint komoly versenytársak, és úgy gondoljuk, hogy ezeknek az eszközeiből sok mindent át lehet ültetni a múzeumi területre a tudományosság, szakmaiság igénye mellett. Ráadásul a múzeumi tárgyakkal való találkozás is megoldható úgy, hogy azokban kár nem keletkezik.

2000-ben nyílt a legújabb állandó kiállításunk, ami kimondottan az interaktivitásra épült, s akkor meg is kaptuk az Év Múzeuma elismerést. Nálunk a kiállítás teljesen interaktív, a látogató az első, tablós kiállítási rész megtekintésekor is maga dönti el, mennyi információhoz szeretne jutni. A pancsoló teremben fizikai kontaktusba kerülhet a vízzel, közvetlenül tapasztalhatja meg a víz alakító erejét. A foglalkoztatótermet azért hoztuk létre, mert látogatóink többsége diák, akik többnyire szervezetten érkeznek hozzánk. Egy hozzánk gyakran visszatérő – főleg a városból és a környékből érkező diákokból álló – csoport számára a kiállításon való végigsétálásnál többet ér, ha egy témához kapcsolódik egy adott látogatás, foglalkozás. A foglalkoztatóteremben a diákok nagyon sok vizes kísérletet tudnak elvégezni és vízi élőlényeket vizsgálhatnak modell, makett, mikroszkóp segítségével. Kooperatív módszertanra és interaktivitásra épülő foglalkozásaink vannak az ásványtan témaköréhez,, a környezetszennyezésről, a hulladékgazdálkodásról, az ökológiai lábnyom-számításról - sok olyan témát feldolgozunk múzeumi óra keretében, ami a kiállításon nem jelenik meg. Természetesen mindezzel nem lehetünk elégedettek: nagyon sok olyan demonstrációs tárgyat szeretnénk beszerezni a pályázat keretében, ami egy iskolában nem feltétlenül áll rendelkezésre. Például készült egy egyedi makett, ami a „víz körforgásá”-t modellezi a folyóktól a csapig, majd a szennyvíztiszító-telepeken át vissza a folyókba

 –A kiállításon bemutatják-e, hogy mennyire szennyezettek a vizeink? Gondolom ehhez nem csak Magyarország, hanem a környező államok domborzati térképe is szükséges, hiszen sem a Duna, sem a Tisza nem hazánkban ered.

 –Azt feltétlenül tudatosítani szeretnénk a látogatókban, hogy Magyarország „kap és ad is vizet”. Főleg a folyószabályozásokat mutatjuk be, a szennyezésekről a tablós kiállító-részben esik szó. Azt is bemutatjuk, hogyan változott meg a folyók élővilága. Emellett olyan időszaki kiállításokat és programokat is szervezünk, melyek arra hívják föl a figyelmet, hogy a folyók szabályozása és a környezetszennyezés milyen hatással bír az élővilágra.

 

Medveczky Attila