|
 2011.08.12.
Mozart: Figaro házassága
(Óbudai Társaskör)
A
Salzburgban, 1756-ban született és 1791-ben, Bécsben elhunyt
Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophillius Mozart - közszájon
forgó nevén - Wolfgang Amadeus Mozart a világ zeneirodalmának
legismertebb komponistája. Hangversenytermekben, operaházakban
gyakran játsszák alkotásait, a mi dalszínházunk jelenleg négy
operáját tartja műsorán. Ezek körül is a legkedveltebb a
Figaro házassága, amit Mozart rekord gyorsasággal: 1785 októbere
és 1786 márciusa között írt. Amikor 1786-ban először láthatták-hallhatták
a Burgtheaterben a bécsiek, körükben csak mérsékelt tetszést
aratott, ugyanis a főúri közönség ímmel-ámmal fogadta csak.
Amikor egy évre rá Monzában bemutatták, az ottani publikum az
egekig magasztalta. Ma a „sztár” operák között tartják számon.
A kezdeti fanyalgás okát nem Mozart muzsikájában, hanem az
opera alapjául szolgáló, azonos című Beaumarchais-komédiában
kell keresni. Európa színpadairól – még a franciáról is
– kitiltották ezt a vígjátékot, amiben a szolga becsületesebb,
mint a gazdája, és túljár az eszén, a gróf hoppon marad, sőt
megszégyenül. Magyarországon első ízben Budán, 1795-ben, német
nyelven adták elő, majd magyarul a Nemzeti Színházban,
1858-ban. Operaházunk is folyamatosan műsorán tartja. Az Óbudai
Társaskör Nagytermében ez év márciusában újították fel,
és most nyáron július 8-án és 9-én pedig az árnyas fák ölelte
kertben élvezhette a közönség.
A
Figaro házasságának cselekménye a 18. századi Andalúziába
viszi el a nézőket. Itt él pazar palotájában Almaviva gróf
és felesége, Rosina. Szolgák hada veszi körül őket, akik közül
furfangosságával kiemelkedik Figaro, a gróf belső inasa és szépségével
Susanna, a grófné komornája. A gróf házassága megkopott már,
és szemet vetett a csinos Susannára, Figaro menyasszonyára.
Figaro és Susanna az esküvőjére készül, amit a gróf
szeretne elodázni. Figaro életét nehezíti az idősecske házvezetőnő,
Marcellina, aki szeretne feleségül menni a jókötésű
komornyikhoz. Tovább bonyolítja a helyzetet a minden - rangos és
rang nélküli - szoknya után futó kis apród, Cherubino, akit
meg a férfiak szeretnének házon kívül tudni. Amikor már
minden a feje tetejére áll, Figaro, Susanna és a grófnő
cselhez folyamodik, Figaro levelet küld a grófnak, amiben elárulja,
este a felesége a kertben randevúzik, ugyanakkor Susanna levélben
találkára hívja a grófot, de erre a komornának öltözött grófné
megy el. A gróf hevesen teszi a szépet álruhás nejének.
Amikor az összes turpisság kiderül, a gróf elszégyelli magát.
Helyreáll a béke, a grófnő megbocsát hűtlenkedő férjének,
Figaro elveheti szíve választottját.
A
mostani, júliusi két előadás különlegességét nem csupán
az adja, hogy fiatal, tehetséges énekesek kapnak lehetőséget,
hanem az is, hogy magyarul szólalhatnak meg. Rosina grófnőt az
Armel operaverseny döntőjébe jutott szoprán, Szakács Ildikó
(képen) személyesíti meg, aki új színekkel gazdagítja ezt a
háttérbe tolt, a megcsaltságban egysíkúvá vált női alakot.
Az ő grófnője nem kesereg a sorsán, nem afféle megbántott
feleség, hanem nőiessége teljében lévő, abban bízó, a férjét
visszahódítani képes asszony. Gaál Csaba a csélcsap Almaviva
grófnak kölcsönzi bársonyosan telt baritonját. Méltó
partnere Szakács Ildikónak. Az Odüsszeusz leleményességével
megáldott Figarót Gradsach Zoltán simogató bariton hangjával
és kifogástalan színészi játékával viszi fel az Operaház
színpadára. A talpraesett Susannát Sipos Mariann ennek a bájos
alaknak az ötletességével jeleníti meg és fényesen csillogó
hangjával szólaltatja meg. A folyton szerelmes és bajba kerülő
Cherubino „nadrágszerepét” Gál Gabi a fiatal férfiakra
jellemző kedves esetlenséggel és hangjának ezer színével, a
Figaro után nevetségesen sóvárgó Marcellinát Kecskés Zsófia
selymes mezzoszopránjával kelti életre. Fehér András ehhez a
két alkalomhoz, valamint a hely szelleméhez és a kert adottságaihoz
igazítva rendezi az előadást. A nem mindennapi hatás eléréséhez
Holló Mariann avatott zongorajátéka nagymértékben járul hozzá.
A közönség hálásan tapsolt, és köszönte meg a közreműködő
művészeknek az élményt. Mozart bővérű, olaszos
temperamentumú operáját nem lehet megunni, annak ellenére,
hogy nincsenek benne „operaslágerek”, olyan közismert
dallamok, amiket híres-nevezetes tenorok meg baritonok
koncerteken adnak elő, vagy vesznek fel lemezválogatásukba, habár
Figaro első felvonásbeli „Hogyha tán gróf uram” kezdetű
áriáját szívesen szólaltatják meg az énekesek. De a Figaro
házassága minden egyes alkalommal elbűvöli az embereket, és
ez nem volt másképpen most júliusban sem.
Dr. Petővári Ágnes
|
