|
 2011.08.17.
Megjelent a Magyar Fórum XXIII. évfolyamának
33. száma!
A tartalomból:
Csurka István: Történelemhamisítás
Szembenézni a szegénységgel (2.oldal)
A
szegénységről most csak hamis fogalmaink vannak, a tisztes szegénység
erkölcsét, kultúráját, összetartó erejét nem ismerjük. A
mai fiatal nemzedékeknek már semmilyen fogalmuk nincs róla. Egy
huncut vas nélkül is benne vannak az egoizmus és hedonizmus
kulturálatlanságában, hallani sem akarnak arról a fegyelemről
és takarékosságról, öntudatról, amely a ránk mért történelmi
csapások közepett is megtartotta népünket. A csángók nagyon
szegény emberek. Talán kevesebből élnek meg, mint egyes hazai
mélyszegénységben élő telepek gyülevész tömegei. És mégis
őrzik kultúrájukat, nem boldogtalanok, senkit nem hagynak magára,
senki nem züllik el. (Ezt néhány napja a Máltai Szeretetszolgálat
alelnöke beszélte el mint vizsgálatai eredményét, megható és
nagyon tanulságos módon egy tévéműsorban.) Vagyis a felismert
szegénység, az elvállalt, amellyel a közösség szembenézett
– erőforrás. Kultúra. Mindenkit közös erőfeszítésre késztet
a megmaradás érdekében. A hitelből élés, a korrupciós egyéni
kiemelkedés ezzel szemben egymás ellenségévé teszi az
embereket és megindul a bűnözés. A tisztes szegénységnek van
hite, eszménye, Istene, a hitelből élésnek csak anyagiassága.
A tisztes szegénység elfogadása más: nyílt, becsületes,
keresztényi. Ennyit termeltem, ennyit harcoltam ki magamnak,
ennyiből kell megélnem. Helyzetem javításához mindent
megteszek, hogy több munkaalkalom legyen és a magyar munka
jobban meg legyen fizetve. Csak tisztességes feltételek között
fogadok el hitelt és a hitelnyújtótól semmilyen politikai feltétel
támasztására nem adok lehetőséget. Mindenkitől elvárom,
hogy dolgozzék. Nem egyenlőséget akarok, mert az emberek nem
egyenlők, hanem igazságosságot. Nem tűröm el egyetlen régi
vagy új politikai szereplőtől vagy más módon magát kiváltságosnak
tételező kaszttól, hogy igazságtalanul magas, a teljesítményével
nem arányos jövedelmet sajátítson ki.
A Nobel-díjas íróval a KGB végzett?
(3.oldal)
A
napokban új megvilágításba került egy, már évtizedek óta
lezártnak hitt haláleset. A londoni The Observer című hetilap
augusztus 7-i számában (a Corriere della Sera című olasz
napilapra hivatkozva) nagy horderejű cikket közölt arról, hogy
a Nobel-díjas francia író, Albert Camus (1913–1960) valószínűleg
mégsem közlekedési balesetben vesztette életét, hanem
politikai merénylet áldozata lett. Mint ismeretes, a hivatalos változat
szerint 1960. január 4-én Camus és párizsi kiadójának
tulajdonosa, Michel Gallimard egy Facel Vega FV3 típusú
sportkocsiban a francia főváros felé tartottak, amikor délután
két óra körül, egy Petit-Villeblevin nevű település határában
halálos kimenetelű balesetet szenvedtek.
Elődeink eladtak minden mozdíthatót
(4.oldal)
Szerkesztőségünk vendége dr. Nagy István,
országgyűlési képviselő, Mosonmagyaróvár polgármestere.
Mosonmagyaróvár
Magyarország kapuja, így igen sok csata helyszíne voltunk, de
az itt élők megtanultak minden nehézségből talpra állni, újra
kezdeni és mindig újjáépítették ezt a várost maguk és utódaik
számára. 1956 öröksége pedig máig példát és erőt ad a
jelen kihívásaihoz. Kulturális értékeinkre is büszkék lehetünk;
nem messze született Liszt Ferenc, és nálunk indult meg először
Európában az egyetemi szintű agrárképzés. Ezeken túl a város
fekvésére is építenünk kell, hiszen autópályák, nemzetközi
vasútvonalak keresztezik egymást, a nemzetközi vízi útvonal
halad el a város mellett, és a közelben két nemzetközi repülőtér
– Bécs és Pozsony mindössze 20 perc alatt elérhető – működik.
Ezeknek az adottságoknak a kihasználása kellő feladatot jelent
és éppen ezért felelősséggel jár.
Visszaszerezzük Marosvásárhelyt
(7.oldal)
A
marosvásárhelyi magyar polgármesterjelölttel kapcsolatban az
Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsnak (EMNT) a véleménye: politikai
és közösségi összefogásra van szükség, hogy az egyenjogúság
érvényesüljön, az érdekcsoportos tevékenység helyett
szakmai politizálást kell folytatni. Éppen ezért dr. Vass
Leventét, az egészségügyi minisztérium tanácsosát jelölik
közös polgármesternek Marosvásárhelyen. Az esélyekről Jakab
Istvánnal, az EMNT Maros megyei szervezetének elnökével beszélgettünk.
Alkotmányellenes a szlovák joggyakorlat
(7.oldal)
Felvidéken
a magyar állampolgárság ügyében felgyorsultak az események.
A VIA NOVA Ifjúsági Csoport – ami különálló jogi személy,
de partnere és elvben ifjúsági szervezete a Magyar Koalíció Pártjának
– több társadalmi szervezettel közösen aláírásgyűjtést
kezdeményezett, valamint szimpátiatüntetést hirdetett meg
szeptember 1-jére Komáromba. Gubík László, az MKP lévai
szervezetének elnöke, a VIA NOVA ICS országos alelnöke néhány
héttel ezelőtt tette le a magyar állampolgársági esküt, a
szlovák állampolgárságát pedig nem kívánja feladni. Gubík
Lászlót az északi szomszédainknál tapasztalható megfélemlítésről
és a kettős állampolgárságról kérdeztem.
Morális csődben az ajkai önkormányzat
(9.oldal)
Nemcsak
az önkormányzattal fizettette ki gyorshajtásait, de szolgálati
autója után duplán vette fel a költségtérítést is Schwartz
Béla, Ajka szocialista polgármestere. Az erről szóló
dokumentumokat az elmúlt héten a Fidesz helyi vezetői mutatták
be. A „duplázásról”, feljelentésekről és az iskolabezárásokról
Ravasz Tibort, az ajkai önkormányzat fideszes képviselőjét kérdeztem.
Minél nagyobb a szegénység, annál
gazdagabb az eredeti kultúra
(10.oldal)
Korpás Éva, felvidéki népdalénekesnő:
Olyan erős külső hatások érik a gyerekeket már az óvodás
korban, annyira más zenei stílus felé terelik őket, hogy az
alapiskolában igen nehéz a zeneórán felkelteni a figyelmüket.
Természetesen vannak üdítő kivételek, mikor a szülők arra törekednek,
hogy gyermekük tiszteljék a hagyományokat. Viszont a többségre
nem ez a jellemző. Ezért is tartom fontosnak ezeket a lemezeket,
koncerteket. A lemez a gyerekeknek szól, de a szülőket is meg
akarom szólítani vele, hiszen korántsem mindegy, hogy egy édesanya
mit énekel a kisgyermeke ágya felett.
Városi lázadások és tehetetlen rendőrségek
(19.oldal)
A
mostani londoni zavargás alatt szinte kizárólag luxuscikkeket
forgalmazó üzleteket fosztottak ki. Elektronikai boltokat,
mobiltelefon-szaküzleteket és luxusruházati boltokat. Véletlenül
se loptak élelmiszert vagy mosóport. Ebből az következik, hogy
a randalírozás lényegében a mélyre szorult fekete lakosság
igénybejelentése a modern nyugati társadalom javaira. Szűklátókörű,
elbutult, de egyértelmű bejelentés. Hasonló bejelentésekre az
angolszász világban,ű de Párizsban is évente sor kerül. Néha
több alkalommal is. A mostani sajátosságát és hírértékét
az adta, hogy Londonban speciel több mint húsz éve nem fordult
elő hasonló, illetve, hogy ez a mostani nem korlátozódott egy
városrészre vagy városra. Ezt a mostanit a közösségi
oldalakon és okostelefonokon szervezték. Egy-egy fosztogatócsoport
az így megszervezett helyszínen találkozott, fosztogatott,
verekedett, néha ölt is egy ideig, aztán, mire a nagyobb rendőri
erők megérkeztek, köddé vált. A rendőrség pedig képtelen
volt idejében a megfelelő válaszlépéseket megtenni. A nyugati
társadalmaknak sorra kell szembesülniük a ténnyel, hogy
rendfenntartó szerveik gittegyletek, melyek leginkább a
gyorshajtókkal és a tilosban parkolókkal, esetleg egy-egy
zsebtolvajjal képesek hathatósan felvenni a küzdelmet. A
komolyabb fenyegetésektől képtelenek megvédeni a polgárokat.
Keresse a Magyar Fórum hetilapot csütörtöktől az újságárusoknál!
Vagy
fizessen rá elő!
info@magyarforum.hu
|
