vissza a főoldalra

 2011.08.19. 

William Shakespeare: A velencei kalmár

(Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház)

Shakespeare sok vihart kavaró darabjának, A velencei kalmárnak tavaly november 9-én volt Sepsiszentgyörgyön a premierje. Ezt a produkciót válogatták be az idén a Pécsi Országos Színházi Találkozóra, a POSZT-ra, ahol már az első nap, június 9-én bemutathatták, de semmiféle kitüntetést nem kaptak érte. Pár nappal később a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján játszották újra, ahonnét a június 17-ei előadásukkal a szakmai zsűri fődíját hozták el. A velencei kalmárral jöttek el Gyulára, a 2005-től minden évben megrendezett, kéthetes Shakespeare-fesztiválra, ahová az akkori évad legizgalmasabb Shakespeare-drámáit, vagy vígjátékait hívják meg itthonról és külföldről. Itt A velencei kalmárt július 11-én vitték színre. Shakespeare ezt a különféle belemagyarázásokkal, mellékjelentésekkel színre vitt vígjátékát 1596 táján írta, és 1600-ban jelent meg könyv alakban. A 16. századi Európában meseanyagként szolgált a három ládika, a gyűrűk, valamint az adósából jogszerűen egy font húst kivágni akaró hitelező története. Általában komikus darabként állították színpadra úgy, hogy zsidóellenes éle is megmaradt. A múlt század harmincas éveitől kezdve pedig a komédia antiszemita mondanivalóját hangsúlyozták nemcsak itthon, hanem földrészünk számos színpadán is. A 2. világháború után pedig ennek ellenhatásaként a szovjet megszállás alatt lévő országokban pedig a komcsik – amiről nem beszélünk, az nincs is – bevett szokása szerint mellőzték. Angol nyelvterületen sem járt jobban, ugyanis előzőleg kötelező olvasmány volt, 1945 után azonban törölték még a Shakespeare-alkotások közül is. Ma már kiegyenlítettek a viszonyok, a mű megkapja azt a figyelmet és helyet, ami megilleti a nagy drámaköltő műveinek sorában.

Shakespeare A velencei kalmárban két teljesen eltérő, gyökeresen különböző kultúra harcát és felfogásbeli különbségét állítja a nézők elé. Az uzsorás, a pénzhajhász, a mindenkin kíméletlenül átgázoló, ennél fogva magányos, lenézett, kiközösített zsidó Shylockkal szembesíti a csak a kereskedésből hasznot húzó, nem a pénzkölcsönzésből nyerészkedő, barátoktól övezett és körülrajongott keresztény Antoniót. Az író szándéka világos: Shylockot ellenszenvesnek, kapzsinak, kegyetlennek és nevetségesnek ábrázolja, ugyanakkor elnézően és együtt érzőn is, mert azon kesereg, hogy a zsidónak ugyanolyan a vére, mint a kereszténynek, vagy ugyanúgy fáj a lába, ha beveri a kőbe.

Most, A velencei kalmárnak ebben a legfrissebb változatában a gyűlölet, az acsarkodás értelmetlensége, a családtagok furcsa viszonya, például apa-lány kapcsolat, a számító és az igazi szerelem, a férfibarátság, az önzetlenség meg az önfeláldozás áll a középpontban. Ebben a Bocsárdi László által rendezett darabban sokféle formabontó megoldással találkozik a nagyérdemű, ennek ellenére a rendező magát, a művet akarja mindenféle rászáradt politikai üledék nélkül bemutatni. Függetleníti magát az előítéletektől, nem törődik a rárakódott mondanivaló- és jelentésmódozatokkal. Az egyik érdekesség a színpad kialakítása, a nézőket felülteti a nagyszínpadon kialakított kisszínpadra, a második felvonásban 90 fokos szögben elfordítja a széksorokat. Bartha József aládúcolt, állványszerű díszletei pedig Velence süllyedését jelképezik. Újdonságot jelentenek Dobre-Kóthay Judit a ma divatját követő jelmezei. Például a fülbevalós, kopasz, mégis igen fess Antonio fekete bőrnaciban feszít, vagy a szemrevaló Portia elől maxi, hátul mini ruhában pózol. Incze G. Katalin igen vegyes zörejeket – fapallók nyikorgását, fuvolaszót, bel canto áriákat, orosz éneket, zsidó gajdolást – magába foglaló „zenéje” is nem mindennapi hatást kelt.

Bocsárdi László színészvezetésében sincs semmiféle erőltetett modorosság, hagyja a színészeket érvényesülni. Szakács László Shylockja egyáltalában nem sajnálatraméltó figura, inkább afféle „zsugori uram”, akin jókat lehet derülni. Az egész produkció rá épül, és ennek a feladatnak maradéktalanul eleget tesz. A címszerepet Mátray László alakítja, aki amolyan aranyifjút visz fel a színre, ez az Antonio nem annyira kétségbeesett kereskedő, inkább csak önmagát túlvállaló, rossz üzletember. Bassaniót, a barátját Kolcsár József kissé meggondolatlan fiatalembernek mintázza meg. A szép és finnyás Portiát Kicsid Gizella jeleníti meg, Nerissát Gajzágó Zsuzsa, Jessicát Szalma Hajnalka (alsó képen) kelti életre. Ebben a hosszú, több, mint három órás Velencei kalmárban - a számtalan újítás mellett - Shakespeare ráismerne saját alkotására. (Felső képen: Mátray László és Szakács László.)