|
 2011.08.24.
Megjelent a Magyar Fórum XXIII. évfolyamának
34. száma!
A
tartalomból:
Csurka
István: Történelemhamisítás
Bevándorlás
– kivándorlás (2.oldal)
Bevándorlási törvényre
tehát ma is szükség volna, amikor látszólag felhőtlen a
magyar ég, hiszen ünnepeken és hétköznapokon ma százával
teszik le az állampolgári esküt magyarok és kapják meg a
magyar útlevelet és ezzel a haza védőhatalmi pajzsát és valóban
szépen haladunk a trianoni igazságtalanság jóvátétele irányába.
Ezt az állampolgári eskütételt sokfelől támadják. A liberálisok
és a Joav Blum üzletkörébe tartozó hazai lakóparkosítók külföldi,
elsősorban szlovák ellenségeinkkel összekarolva nacionalizmust
és irredentizmust kiáltanak és az itt adót nem fizető erdélyi
vagy délvidéki magyarok választói jogának megadása miatt
vannak felháborodva. Ez az ismertté vált teleküzletek fényében
különösen csinos kis felháborodás. Azok a megható
megnyilatkozások, amelyeket azok a magyarok tesznek, akik átveszik
magyar útlevelüket, bántóan szembenáll nemcsak a teleküzletek
kedvezményezettjeinek, kivételezettjeinek gőgjével és
haszonlesésével, hanem azzal a könnyedséggel is, amellyel
egyelőre még csak magyar állampolgárok, elsősorban fiatal
emberek, a hazát elhagyni készülnek. Egyes fiatal orvosok,
helyesebben orvos jelöltek, mai kifejezéssel élve
„rezidensek” – régebben nem ennyire finomkodva nevezték
meg őket – idegenben való munkavállalásáról van szó. Ez a
kérdéskör sok körszeletből áll. Az első, hogy ezek a fiatal
orvosok valóban megalázóan kevés fizetést kapnak. Megélni
nem lehet belőle, arra pedig, ami éppen életkoruk sajátja
volna, a családalapításra végképpen nem elég. Helyzetük több
mint kilátástalan. Ha eltöltenek is éveket ebben a szűkösségben,
fizetésük a mai előrejelzések szerint akkor sem fog elfogadható
szintre emelkedni, látják az idősebb kollégák végtelen
kihasználtságát és látják azt is, ami keserűséggel tölti
el őket, hogy egy felső orvosvezető réteg, amely már a múltban
is a hatalmi osztály része volt, mennyire őrzi ezt a felemás
helyzetet – és a privilégiumait. Az is világos, hogy egy most
huszonéves fiatalemberben, aki az elmúlt húsz évből szülői
által oltalmazott és védett gyermekként töltött el másfél
évtizedet és akit a szülői ösztönzések és áldozatvállalások
juttattak az orvosi tanulmányok lehetőségébe, és akiket az a
kor nevelt fel, amelynek túlnyomó részében a nemzetbe tartozás
„nem volt téma”, nem lehet olyan forró a vágy az odatartozás
iránt, mint az elcsatolt magyarok nagy részénél, akik most
megkönnyezik a befogadást. A rezidenstől nem várható el, hogy
higgadtan áttekintse megalázóan kis fizetése eredőit. Nem várható,
hogy áttekintse, miért, milyen történelmi környülállások következtében
jut neki csak ennyi? Mert nem úgy nevelték fel. Nem úgy nevelte
az óvoda, a középiskola, a család és főleg, nem úgy nevelte
az egyetem. Nem magyarnak nevelték. Világpolgárnak nevelték.
Hogyan láthatná meg, hogy ez összefügg a fentebb tárgyalt bevándorlással,
az off-shore cégekkel és a kivételező határellenőrzéssel.
Dunaföldvári
örökség: erőltetett fejlesztések, előnytelen szerződések
Nem
leszünk a „jóléti turizmus” áldozatai (4.oldal)
Interjú
Keresztes Lajos polgármesterrel
Így is elég sok a
problémánk azokkal a szervezetekkel, melyek csak ellenőrizni jönnek,
és olyanokat írnak elő, ami tovább terheli a várost. Kérdésére
válaszolva: látok egy országos elmozdulást ennek a témának a
megítélésében. Churcill mondta az amerikai külpolitikáról:
miután minden hibát elkövet, azután már a helyeset cselekszi.
Eddig mi egy olyan hibás politikát követtünk, hogy a jogvédőktől
való félelem miatt nem mertünk a többség, a közösség érdekét
védő döntéseket hozni. Ma már elérkeztünk egy olyan
ponthoz, ahol ezt a hibás politikát nem lehet tovább folytatni.
Ha valakinek ez nem tetszik, akkor aligha várhatja el, hogy a többség
igazodjon hozzá.
Szakrális
Művészetek Hete a család évében
(5.oldal)
Az Ars Sacra Alapítvány
ötödik alkalommal rendezi meg ősszel, szeptember 16. és 25. között
a Szakrális Művészetek Hete rendezvénysorozatot. Már az első
programokkal az volt a szervezők legfőbb szándéka, hogy
mindenki számára elérhetővé tegyék azokat a képzőművészeti
kincseket, zenei különlegességeket, amelyek alkalmasak a lélek
felemelésére. Az idei programokról, a művészeteken átszűrődő
reményről Dragonits Márta belsőépítésszel, az Ars Sacra
Alapítvány kuratóriumának elnökével beszélgettünk.
Veszélyben
a szécsényi mentőállomás
800
milliós tartozást vett át az új városvezetés
(7.oldal)
Stayer László, Szécsény
polgármestere: Készíttettem egy kimutatást arra vonatkozólag,
hogy az elmúlt nyolc évben az önkormányzati vagyonból milyen
összegben adtak el ingatlanokat. Környezetemben megkérdeztem:
ki milyen összegre tippel? Senki sem találta el, hiszen 350
milliós értékről van szó. Tehát az önerőt épületeladásokból
is biztosították. Az átadás-átvételkor az is kiderült, hogy
a kötelezettségvállalás összege 650 millió forint. Hitelekről,
szállítók felé történő tartozásokról van szó. Az önkormányzatnak
volt egy olyan peres ügye egy szemétszállító céggel, amit már
elődöm is megörökölt, és aminek összege hozzávetőlegesen
120 millió forint. Emellett több peres ügy is volt, s így az
örökségünk mínuszban kb. 800 millió forint. Közben fény
derült különböző más ügyekre is, így arra is, hogy az egészségügyi
centrum munkálatai során elbontásra került a szomszédos mentőállomás
garázsépülete, amely a mai napig nem épült vissza. Tehát ezt
nekünk kell már megoldani.
Megőrizzük
a Nagykunság hagyományait
Elsőként
az elszakított területekről választunk testvértelepüléseket
(7.oldal)
Karcag a Nagykunság
fővárosa. A huszonháromezer lelket számláló település fekvéséből,
kulturális, kereskedelmi, egészségügyi, oktatási és gazdasági
szerepéből következően vált a táj központjává. A város
fontosabb beruházásairól, a népművészet támogatásáról és
a magyar–kazah együttműködésről Dobos Lászlót, Karcag
polgármesterét kérdeztem.
A
bíróságok szabotálják a semmisségi törvény végrehajtását
A
2006-os rendőri jogsértések feltárásának is szól a kitüntetés
(9.oldal)
Völgyesi
Miklósnak, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácselnökének
augusztus 20. alkalmából a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
kitüntetést adományozta Schmitt Pál államfő. Többek között a 2006 őszi emberi jogi jogsértéseket vizsgáló
Civil Jogász Bizottság társelnökeként végzett tevékenysége
elismeréseként adományozta az államfő – a miniszterelnök
javaslatára – a kitüntetést.
– Gratulálunk a
rangos kitüntetéshez! Kimondhatjuk, hogy ezzel a 2006-os jogtiprások
feltárását is elismerték?
– Majdnem ötven
évig dolgoztam bíróként, húsz évig a Pesti Központi Kerületi
Bíróságon ítélkeztem. 1977. január 1-jétől a Legfelsőbb Bíróság
bírójává választottak. „Nemecsekként” dolgoztam, mert elég
sok főnök volt ott, de valakinek meg is kellett oldani az ügyeket.
Aki belépett a pártba, annak politikai elvárásoknak is meg
kellett felelnie. A bírói társadalom döntő többsége nem
volt párttag, de a párton kívüliek nem lehettek bírósági
vezetők, és igen kevés fizetést kaptak. Több tanácselnököm
is volt, egyik sem volt kifogástalan úriember, így az a Vágó
Tibor sem, aki a Mansfeld- per hírhedt bírájaként írta bele a
nevét a történelemkönyv lapjaiba. Ő még a pártba is be
akart szervezni. Általában azért választották a párttagságot,
mert azt hitték, hogy stabilabb lesz a helyzetük.
Kivételezett
helyzetben az RMDSZ-es önkormányzatok
Románia
költségvetési koncepciója a csavargók számát növeli
(12.oldal)
Mezei János,
Gyergyószentmiklós polgármestere: az RMDSZ és Magyar Polgári
Párt közti ellentétek sajnos fékezik a fejlesztési pénzeket,
továbbá nincs arra igény román részről, hogy Székelyföldre
befektessenek. Ha Bukarestbe felmegy egy gyergyói és egy bákói
polgármester, és előadják kérésüket, szinte bizonyos, hogy
az utóbbit segíti a központi hatalom. Azt nem mondom, hogy nem
foglalkoznak velünk, de jóval alacsonyabb szinten. S azt is
tapasztalom, hogy az RMDSZ, mint kormánypárt, igyekszik előnybe
hozni saját önkormányzatait. Ezek mind fékek, de munkával és
több odaadással azért szép eredményeket lehet elérni.
Véres
gyémántok (20.oldal)
Pogány Alajos gyémántkereskedő,
egész életében nem tudta, kitől féljen jobban, a banditáktól
vagy az adóellenőröktől. Ötéves korában meghalt az édesanyja,
apját nem szerette, mostohaanya nevelte, apja náci párttag
volt, 52-ben átment Ausztriába: találkozott egy belga lánnyal,
feleségül vette, apósa kis óra-ékszer boltjában lettt
alkalmazott. Izgatta, hogyan lehetne az elejétől a végéig egy
kézben tartani a munkát és a pénzt is. Először csak féldrágakövekkel
foglalkozott stikában, mert apósa féltette a feketén szerzett
drágakövektől, mert számla nélkül az adóhivatal firtatta az
eredetüket. Apósa megelégedett a becsületesen végzett munkával,
ők szűkösen éltek egész életükben. 69-ben kirabolták az egész
üzletet, golyókat eresztettek belé. Sok gyémántáru volt nála
bizományban, azok viszont be voltak biztosítva. Belgiumban eddig
ez volt a legnagyobb ékszerrablás, amit bemutatott a rádió és
a televízió is.
Keresse a Magyar Fórumot az újságárusoknál!
Vagy fizessen rá
elő!
info@magyarforum.hu
|
