|
 2011.08.19.
Sokaknak semmi sem lehetetlen
Augusztus
18. és 21. között kerül megrendezésre a Tapolcai Ünnepi
Napok és Borhét. Császár László polgármester úrral az ünnepi
rendezvényről, Tapolca Stratégiai Programjáról, a fontosabb
beruházásokról beszélgettünk.
– Milyen hagyományai vannak a Tapolcai Ünnepi
Napoknak?
– 1998-ban vetődött föl az ötlet, hogy az államalapítás
évfordulóján tartsuk meg a Tapolcai Ünnepi Napokat. Ez eleinte
csak 1-2 napos rendezvény volt, de az igények megnövekedésével
nőtt a rendezvény ideje is. A látogatottságot mutatja: az első
években a tó partján tartottuk ezt a rendezvénysorozatot, majd
a Kisfaludy utcába, a Köztársaság térre tettük át a helyszínt.
Rendezvénysátrat állítottunk föl és már borfalu is várja
az érdeklődőket. A műsort pedig úgy állítják össze, hogy
mindegyik korosztály kulturális igényét kielégítsék. Egyértelmű,
hogy egyeztetnünk kell a környező településekkel, hogy a
kulturális rendezvények ne ütközzenek egymással.
– Borhétről olvasok, bár négynapos maga a rendezvény.
Anyagi okai vannak ennek?
– A tapasztalat azt mutatja, hogy az augusztus 20-a előtti
négy-öt nap az, ami igen vonzza a városba a turistákat. A városnak
6-7 millió forintjába kerül ez a rendezvénysorozat, tehát nem
mindegy, hogy menynyi időre tudunk színvonalas produkciókkal
szolgálni.
– Ez a rendezvény „csupán”
turista-csalogató, vagy pedig arra is szolgál, hogy a település
nevezetességeit bemutassák az idelátogatóknak?
– Részben turistacsalogató. Ebben az időszakban még
nagyon sok turista nyaral a Balaton környékén, ahonnan ellátogatnak
hozzánk. Másik célunk, hogy a helyiek is jól érezzék magukat
a rendezvényen.
– A 18 ezres városban mennyien foglalkoznak
borászattal, borkereskedelemmel? Mindezt azért is kérdezem,
mert a település honlapját böngészve olvastam, hogy a múlt
század első évtizedeiben meghatározó volt a szőlészet, a
borászat és a szeszfőzés.
– Ezt a jelenről is elmondhatjuk, mert alig van olyan
család, akinek ne lenne szőlőbirtoka a környező hegyekben. Ma
már borászkodásra a törvényi változások miatt nem mindenki
képes. Sokan csak a szőlőt tudják eladni, de már a bortermelésre
anyagi okok miatt nem vállalkoznak. Két kisebb borászat van a városban,
a régióban pedig nagy eredményt ért Varga Kft. és a Kázsmér
Intézet. ők már milliós tételben palackoznak. Tapolca régebben
kereskedőváros volt, mára viszont ez a jellege megszűnt, így
borkereskedelemmel csak néhány család foglalkozik.
– Ön 2009-től áll a város élén, elődje,
Ács János tragikus halála óta. Amikor megválasztották, azt
mondta: „az egyik fő célkitűzésünk, hogy a pályázataink
sikeresek legyenek”. Milyen sikerekről tud beszámolni?
– 1998-tól 2006-ig alpolgármestere tagja voltam a városnak,
két évig pedig a megyei önkormányzat elnökének a
kabinetvezetője. Onnan szavaztak be a polgármesteri székbe, így
elég nagy volt mindig a rálátásom a projektekre. A legna-gyobb
futó projektünk a városközpont-rehabilitáció. Ez egy több
mint 1 milliárdos program, amiből közel 700 millió forint állami
és uniós támogatást nyertünk el. Ez a 2012-ős határidős
beruházás nagyon jó ütemben halad; több közintézmény újul
meg ennek keretében, így a Belvárosi Irodaház, a Wass Albert Könyvár,
a Tamási Áron Művelődési Központ, közterületek, sétányok.
A beruházásokkal elősegítjük a gazdaságos üzemeltetést, a
kor követelményeinek megfelelő infrastruktúrát. Folyamatban
van egy 100 millió forintot meghaladó bölcsőde-felújítás
is, ami szintén az elmúlt évek sikeréhez tartozik. A harminc-
éves épületre ráfért a renoválás és tíz férőhellyel bővíteni
is tudtuk az intézményt. Minderre 80 millió forintot nyert a város.
A kormányváltás óta, az Új Széchenyi Terv keretén belül a
kerékpárút fejlesztésére adtunk be pályázatot, aminek lényege,
hogy a külső városrészeket összekössük a központtal. Két
olyan pályázatunk is van, amit eddig forráshiány miatt nem
tudtunk megvalósítani, az egyik a buszpályaudvarnak a vasútállomás
mellé való „átköltöztetése”, a másik pedig a szennyvíztelep-rekonstrukció
ügye. Valószínűleg ősztől ezek megvalósítására már lesz
alkalom.
– „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem
lehetetlen” – ez a Széchenyitől vett idézet az ön mottója.
Ma még mindig sokaknak az az elképzelése, hogy a kormány,
illetve az adott megye, vagy település vezetése intézzen el
mindent, s ő majd vár a „sültgalambra”. Tapolcán a lakosság
mennyire együttműködő a városvezetéssel?
– Nagyon jó a kapcsolatunk a civil szervezetekkel; költségvetésünkben
is forrást biztosítunk a működésük segítésére. Ha nehezen
is tudjuk ezt megoldani, de szükséges, mert a város civil
szervezetei komoly munkát végeznek, fontosnak tartjuk létüket,
és tudjuk: sokkal nehezebb és költségesebb is lenne mindezeket
újjászervezni. Bármilyen jellegű fejlesztési témáról van
szó, a civil egyesületeknek mindig kikérjük a véleményüket.
Rendszeresen meghívjuk őket a képviselőtestületi ülésekre,
és ők rendszerint együttműködnek velünk már az előkészítési
fázisban is. Mi pedig minden döntésnél arra ügyelünk, hogy a
többség számára elfogadható legyen. A testületben a
jobboldalnak megvan a többsége, de az ellenzékkel egyetértésre
törekszünk a főbb célkitűzések megfogalmazásában. A stratégiai
programot is így dolgoztuk ki. Amennyiben egy pályázatnál ezt
látják, akkor nagyobb az esélyünk a kedvező elbírálásra.
– Idézek: „ a stratégiai program célja
helyi közösségünk lélekszámának növelése, társadalmi
rendszerünk és gazdasági erőterünk fejlesztése, az erkölcs,
a nemzettudat, a lokálpatriotizmus és a jogos önvédelem segítségével.”
Menjünk sorban: milyen intézkedésekkel tudják elérni a város
lélekszámának növekedését?
– Azért tartottuk fontosnak ezt írásban is lefektetni,
mert Tapolcán csökkent a népesség száma. A lakosság egy része
elköltözött, vagy kiköltözött a városból. Ennek oka: a városban
kevés volt az építési telek. Mára ez megváltozott, és 30-40
lakás épült föl az utóbbi három év alatt. A legfontosabb
viszont a munkahelyek megőrzése és teremtése. 2006-ban a honvédelmi
kiképzőközpont létesítményét bezárták, s ezzel kb. 500
munkahely szűnt meg. Ez is az oka a lakosság csökkenésének. A
másik nagy érvágást a bau-xitbányászat központjának Ajkára
való áthelyezése jelentette. Sokan járnak még dolgozni Ajkára,
de azért nagyon jelentős az, ha a központ nem Tapolcán van. Több
kisebb cég szűnt még meg, beindultak újak is, de nem sikerült
még pótolni a megszűnt munkahelyeket. A vállalatok letelepedéséhez
megpróbáljuk a mindenkori infrastruktúrát megteremteni, így a
közműberuházásokat fejleszteni. A másik kitörési pont az
idegenforgalom. A Balaton háttértelepüléseként, kistérségi
központként az idegenforgalomra építve próbáljuk meg erősíteni
pozíciónkat. A Pelion Hotel pedig az elmúlt négy év egyik
helyi sikertörténete, hiszen több mint 400 férőhelyes szállodáról
van szó, ami évente 100 millió forintos adóbevételt biztosít
a városnak. Az idegenforgalmi fejlesztésekkel kapcsolatban több
tervünk is van, amikhez várjuk a befektetőket, viszont mindez
nem egyszerű a gazdasági válság miatt.
Medveczky Attila
|
