|
 2011.08.31.
Megjelent a Magyar Fórum XXIII. évfolyamának
35. száma!
A tartalomból:
Csurka István: Történelemhamisítás
Üres porták (2.oldal)
Az
új szólam, a Nyugat, a modern életforma kimondatlan lenézést
közvetített a falu felé, s új eszközeivel roppant csábításnak
vetette alá az egész fiatalságot. Diszkóval, night clubbal,
kuplerájjal bombázta szét az addig közösségi fegyelemben élő
falut, s az egyéni kiélés, a „csak én számítok” – életformáját
nyomatta le oda, ahol azelőtt a munka és a tisztesség, az erő
volt a legény becsülete. Amit termelt, nem kellett, mert idegen
felvásárlók minősítették le a gyümölcsét, vágatták ki
termő ültetvényeit, záratták be vele teli disznóóljait,
mert újra csak az a nagyüzem uralkodott, amelytől a rendszerváltásban
megszabadulni volt a parasztság minden vágya. A tőle idegen
termelés, ahová már dolgos kézként sem kellett, mert a nagy táblákon
mindent a gép végzett el, a feleslegesség érzését
fejlesztette ki. A nadrágszíjparcellák, a kisbirtokok, a hat
tehenek, a két lovak, a begyűjtőbe cipelt tejeskannák értelmetlenné
váltak, megszűntek, a falu már öregestül se kellett. Az ember
nem kellett, amely benne élt. Terhére volt annak az íróasztali,
jakobinus, szabadkőműves mindentudó globalizmusnak, amely például
a brazíliai cukornádra akarta építeni, mint a nagytőkének a
legtöbb hasznot hozó növényre, Európa cukorellátását. Ezért
bezáratta leginkább a magyar cukorgyárakat, köztük a
legmodernebbeket is, mivel azonban Brazília felmondta a cukorszállítást,
mert nádcukrából olajkiváltó hajtóanyagot készít, mi,
magyarok, most újraindíthatnánk a cukorgyárainkat, ha volnának
még cukorrépa-termelők. Ember nélkül a nagyüzem se tud erre
csak úgy átállni. Ilyenkor azonban, már csak a falu igazságérzetének
kielégítése céljából is, meg kellene kérdezni, mi történt
azokkal az íróasztal-figurákkal, akik a nagy profit érdekében
– s a nagy profitból, nagy jutalék érdekében – elrendelték
a magyar nádcukorra utalódást. Milyen büntetést kaptak az európai
fejesek, a vezérek és a magyar kiszolgálóik? Pénzbüntetést
kaptak? Leváltották őket? Vagy még most is osztják az észt?
Semmilyen büntetést nem kaptak.
Eladósították a Dráva fővárosát
A Jobbik átcsúszik az MSZP mellé
(3.oldal)
Barcs
rendezett köztereivel, csodálatos környezetével, jól működő
intézményhálózatával, hangulatos szállás- és vendéglátóhelyeivel,
pihentető gyógyfürdőjével lett a térség kedvelt települése.
Szerkesztőségünk vendége
Karvalics Ottó, országgyűlési képviselő, a város polgármestere.
Az
MSZP-nek bizonyára az a dolga, hogy védje az általuk létrehozott
rossz rendszert, és azt szeretnék, hogy hosszú évekig csak a
hibáik korrigálásával törődnénk. A Jobbik viszont demagóg
kijelentéseket tesz, nagyokos dolgokat hangoztat, de azt, hogy
mindezt miként lehet elérni, már nem árulják el, bizonyára
nem is tudják. A Jobbik átcsúszik az MSZP mellé, és rosszabb
a véleménye a kormányról, mint a szocialistáknak. Könnyű
szlogeneket gyártani, de szakmaiságra is szükség van.
Leader-milliók nyomában
Főleg baloldali szervezetek alapították a Dél-Balatoni
Leader Zrt.-t (4.oldal)
Interjú
Hidvégi Józseffel, Fonyód polgármesterével
–
Fonyódon működik a Dél-Balatoni Leader Zrt. Ön még májusban
beszámolt arról, hogy ez a zrt 160 millió forintot működött
el. Kapcsolatban álltak ezzel a szervezettel?
–
Ez Fonyód esetében azért is különleges, mert a helyi
szocialista polgármester és országgyűlési képviselőjelölt
a Dél-Balatoni Leader Zrt. vezérigazgatója, és így szívélyes,
jó viszony nem alakult ki közöttünk. Mindamellett úgy
gondolom, hogy a város és a térség is alig profitált ennek a
szervezetnek a működéséből; egy-két művelődédési ház építésén
és néhány ingyenes programon túl sok minden nem történt. Azt
mondják, hogy vállalkozásokat segítettek és munkahelyeket
teremtettek. Nekem erről nincs tudomásom. Azt nem mondom, hogy
nem csináltak semmit, de három év alatt a – nem is 160, hanem
–196 millió forintos működési költség mellett kistérségünkre
csupán 110 milliós fejlesztés jutott. Ez azért problémás,
mert 2015-ig fenn kell tartani az irodát és értesüléseim
szerint az idén még 30 milliót költenek el, és így 25-30
millió maradhat a következő négy évre.
Újjáépül az összefogás városa
Sok család visszatérő rémálma a tavalyi
katasztrófa (4.oldal)
Toldi
Tamás, Devecser polgármestere: A vörös iszap közel ezer hektárnyi
külterületet öntött el, és folyómedrek kivételével már
megtörtént a mentesítés. Aholcsak 1-
2 cm
magasságot ért el az iszap, ott talajjavítóval oldották meg
semlegesítést, de az esetek többségében a károsodott földet
10-
20 cm
mélységben – a beszívódás mértékének függvényében –
elszállították a zagytározó területére. Jelenleg a folyómedrek
kotorásánál tart a munka, és a partoldalak tisztításánál,
ami igen nehéz munka, mert a folyóba nagy mennyiségben ülepedett
le az iszap és a semlegesítésre használt gipsz.
Ideje lenne pontot tenni a mellébeszélés végére
Tari István költő az 59. Magyarkanizsai Írótáborról
(7.oldal)
Az
igazi értékek fölkutatása sokkal fontosabb a pillanatnyilag
uralkodó divat követésénél. A délvidéki magyar irodalom története
munkásmozgalmi szempontból már meg van írva. Ideje lenne
pontot tennünk annak a mellébeszélésnek a végére is, mely
arról szól, hogy vidékünk hagyománytalan. A Délvidék volt
Magyarország leggazdagabb vidéke. Nézzük csak meg környékünk
nagyobb városainak a költségvetését. Szabadkán is hihetetlenül
nagy gazdagság halmozódott föl: Kosztolányi Dezső nem nőhetett
ki a semmiből. Vidékünk gazdagsága a szabad rablásban tűnt
el. Leigázóink legfőbb érdeke az, hogy erről a gazdagságról,
hogy saját gazdagságunkról megfeledkezzünk. Irodalmi életünk
szervezői az első világháború után hallatlan bátorságról
tettek tanúbizonyságot.
Kitörni a silányság világából
Célom a szereteten alapuló színház
(10.oldal)
Beszélgetés
Kőszegi Ákos színművésszel
–
Azt mondja, megfeledkeztek önökről. Holott éppen azzal támadják
a liberálisok a jelenlegi kulturális vezetést, hogy olyan
embereket neveznek ki a színházak élére, akik a jelenlegi kormánypártok
mellett küzdöttek.
–Aki
ezeket a mondatokat szajkózza, nem akarja, vagy nem tudja látni:
milyen ízléstelen volt eddig a színházi élet, s ezért
kellett változtatni. Nem látják, hogy a volt klientúra tagjai
minden színházban vezető szerepet játszottak. Másnak is meg
kell adni az esélyt. Nem szabad rögtön kinevezése pillanatában
kritizálni valakit, várjunk ezzel, amíg kiderül, milyen színházat
csinált. Egy a lényeg, hogy valamilyen úton-módon ki kell törni
a silányság világából.
Az ismert recept – elrontottuk, de maradunk
(19.oldal)
Nouriel
Roubini a Wall Street Journalnak nagyinterjút adott. Az
Isztambulban született iráni zsidó származású, de Tel-Aviv
és Olaszország után most New Yorkban élő közgazdász előre
jelezte a legutóbbi gazdasági válságot. Természetesen nem
csak ő, de a többi vátesznek nem volt ilyen példaszerű nacionáléja.
Roubini az interjúban meglehetősen borúlátóan nyilatkozott.
Szerinte nincs mit tenni, a rendszer képtelen fenntartani magát,
túlzottan eladósodott minden szereplő és eljuthatunk a Marx által
megjósolt pontra. Karl Marxnak igaza volt – mondta –, a
kapitalizmus egy ponton lerombolja önmagát, mert a hatékonyság,
a jövedelmezőség, a költségcsökkentés javításának örökös
hajszolásával folyamatosan átszivattyúzza a jövedelmeket a
munkától a tőkehez, ám ez elkerülhetetlenül kapacitásfeleslegekhez
és az aggregált piaci kereslet hiányához vezet. Pontosan ez történik:
azt hittük, hogy a piacok szabályozzák a folyamatokat, de nem
így van. Roubini szerint a vállalatok egyéni költségcsökkentő
törekvései érthetőek, csakhogy ami a vállalatnak költség,
az a másik oldalon munkabérként jelenik meg. A dogozók munkabérének
csökkenése pedig a keresletet csökkenti, melynek az eredménye,
hogy a vállalatok bevétele csökken. Ez egyfajta 22-es csapdája.
Keresse a Magyar Fórumot csütörtöktől az újságárusoknál!
Vagy
fizessen rá elő!
info@magyarforum.hu
tel.:
06-30-7545-017
|
