vissza a főoldalra

 2011.12.02. 

Vallási-nemzeti ereklyénk egyedülálló vizsgálata

Nem áll a rendelkezésünkre hiteles Árpád-fiúági genetikai összehasonlítható minta

2011. szeptember 22-e és 25-e között, a Győri Bazilika Héderváry-kápolnájában található hermában őrzött, és Szent László királyunknak tulajdonított koponyát az ereklyetartóból kiemelték, és azon természettudományos vizsgálatokat, méréseket végeztek.

A munka egyik koordinátora dr. Pálfi György antropológus, a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense volt.

 Ki kérte fel a tudós szakmai csoportot erre a feladatra?

 – A csoport tagjai dr. Pápai Lajos győri megyéspüspöktől és az egyházmegyétől kapták felkérésüket. Természetesen a felkérést előzetes tárgyalások előzték meg – a kutatási terveket szakmai érvekkel kellett alátámasztanunk. Bizonyos vizsgálatokat maga az egyházmegye kezdeményezett, például felvetették: szeretnék, ha elkészülne Szent László hiteles arcrekonstrukciója a koponyaereklye alapján. Izgalmas vállalkozás volt mindenki számára, hiszen pontosan nem tudhattuk, milyen állapotú és jellegű koponya van az ereklyetartóban, az megegyezik-e az „elvárásokkal”. A kutatócsoport összeállítása, és annak multidiszciplináris jellege nem előzmény nélküli: 2007-ben Széchényi Pál érsek múmiáján közel azonos összeállításban már antropológiai, orvosi és műszaki kutatásokat végeztek.

 Az egyház most kockáztatott, mert kérdés: valóban Szent László koponyájáról van szó? Egy kicsit az ördög ügyvédje leszek. Hiszen azt írja a sajtó, a koponya 50-60 éves férfié, Szent László viszont nem biztos, hogy megérte az 50. életévét. Egyes források szerint csak 49 évet élt.

 – A sajtóban megjelentek sajnos nem mindig pontosak, a múlt héten jelent meg pl. olyan közlemény, ahol azonos cikkben 50 és 60 évesnek is említik a koponyát. Ez nyilvánvaló elírás, de az említett, ilyen fokú – éves szintű – pontosság mindkét esetben tudománytalan is. Esetünkben azt mondhatjuk, hogy „középkorú”, vagy „ötven-ötvenöt év körüli” férfi koponyája. Kijelenthetjük azt, hogy a koponya „Szent Lászlóé lehet”, sőt, minden körülményt figyelembe véve az „nagy valószínűséggel Szent Lászlóé”. Azt már tudománytalan lenne állítani, hogy biztosan az övé. Születési évét sem tudjuk pontosan, hiszen lengyel földön, idegenben jött a világra – lehet, hogy csak 49 évet élt, de lehet, hogy ötvenet-ötvenkettőt. A felnőtt életkor az a kategória, amelynél az antropológus csak becsléseket tud megadni. Ezért a történeti antropológiában szélesebb korcsoport-kategóriákat használunk. Az ún. Maturus korcsoportba, az érett felnőtt korcsoportba a kb. 40-60 évesek tartoznak, ide sorolhatjuk a vizsgált koponyát is. Ilyenkor a koponya, vagy egy más csontvázelem viszonylag hosszabb állandóságot, de már az idősödés jeleit is mutatja. A kategória eleje, a „negyvenes” érték is csak hozzávetőleges – vannak, akik később, vannak, akik fiatalabb életkorban kezdenek el testileg öregedni. A genetika, az életmód, és a táplálkozás is befolyásolja az öregedést. Azt viszont ki kell emelni, hogy biztosan egy férfi koponyájáról van szó; különösen férfiasak a nemi dimorfizmust jelző pontok a koponyán.

 A vizsgálati eredményekből lehet-e következtetni az adott férfiú, – aki valószínűleg Szent László – életvitelére?

 – Csak koponya-vizsgálat után nem tudunk egészen pontos életvitelre következtetni. A legtöbb médium az erős fizikai aktivitás emelte ki. Ez igaz: azt már a koponyán láttuk, hogy egy erős, masszív csontozatú emberről van szó. Meg merném kockáztatni, hogy aránylag egészségesen táplálkozhatott, a koponyája masszív és nagyon jó állapotú – oszteoporózisnak pl. semmi nyoma sincs rajta. Egy testet alkot szervezetünk, s akinek kimondottan vastag, jó csontozatú a koponyája – ez a röntgenképeken is látszik –, feltételezhető, hogy nem voltak túl vékonyak a hosszúcsontjai és a csigolyái sem. Azt is ki kell emelni, hogy ami izomtapadási felszín a koponyán látszik – elsődlegesen a nyakszirtcsonton, halántékcsontokon a különböző nyakizmok, vállizmok tapadási felszínei –, az kimondottan markáns és kiemelkedő, összefüggésben azzal, hogy azokat az izmokat az illető életében sokat és rendszeresen használta. Ebben mind az anatómusokból, mind az antropológusokból álló csoport egyetértett.

 A bevezetőben említett négy nap elegendő volt a vizsgálatokhoz?

 – Ez a négy nap arra volt elég, hogy megfelelő tempóban és koordinációval a legfontosabb vizsgálatokat végezzük el. Ebben a négy napban nem csak vizsgálatok voltak, hanem bizonyos egyházi szertartások is (pl. hermanyitás-, ill. zárás), így még kevesebb volt az időnk; tisztán három és fél nap. Ez idő alatt megtörtént az összes hagyományos morfológiai és műszeres vizsgálat, és a mintavételek is. A koponyáról számítógépes rétegvizsgálat, CT-felvétel is készült, ami lehetővé tette az egyidejű paleopatológiai vizsgálat elvégzését is. Ahhoz, hogy arcrekonstrukciót tudjunk végezni, nagyon sok adat, ill. vizsgálat szükséges. Utóbbihoz talán a legfontosabb a koponyát teljesen hiteles másolatban elkészíteni. A koponya – ill. pontos másolata – a „váza” a klasszikus arcrekonstrukciónak. Esetünkben az eredeti koponya visszakerült az ereklyetartóba, de az előtte készült CT-adatok rögzítésre kerültek. A számítógép tehát megőrizte az adatokat, ami alapján két héttel ezelőtt készült el 3D-és nyomtatással a koponya századmilliméter pontos másolata, ami reprodukálható.

 Mikor készül el az arcrekonstrukció, és vannak-e más folyamatban lévő vizsgálatok?

 – Valószínűleg a téli hónapokban indíthatja el dr. Kustár Ágnes antropológus, a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa a rekonstrukciós munkafolyamatot. Ugyanígy az MTA Régészeti Intézetének Archeogenetikai Laboratóriumában is vizsgálat folyik, ahol dr. Mende Balázs Gusztáv, antropológus dr. Lászik András igazságügyi DNS-szakértővel dolgozik a DNS-maradványok kivonásán és értékelésén. Ez egy hosszú, többfázisú munka, s ezért elképzelhető, hogy nem fejeződik be tavaszra.

 Azt látom, hogy védőmaszkot viseltek a koponya vizsgálata során. Miért?

 – Nem azért, mert itt mi fertőződhetünk, hanem arra ügyeltünk, hogy legalább a mi DNS-ünk ne „fertőzze” a mintát. Az jól látható, hogy régen nagyon sokan megérintették a koponyát, maga az ereklyetartó is úgy készült, hogy az ereklyét 4 ponton a hívek megtapinthassák. A tapintási-, ill. kopásnyomok is megerősítik a koponya eredetiségét. Az ideális esetben kinyerhető és tipizálható DNS-maradvány pl. segítséget nyújthat Szent László többi ereklyéjének azonosításánál is. A dubrovniki ferences kolostorban őrzik Szent László felkar-csontját. Jó lenne azt is megvizsgálni, és az adatokat összevetni a koponyaereklye adataival.

 Milyen módszer mentén osztották föl a munkát dr. Pálfi Györggyel?- kérdezem dr. Patonay Lajostól a Semmelweis Egyetem anatómusától, a kutatócsoport másik koordinátorától.

 – Nagyon egyszerűen, Pálfi kollega a történeti embertani és morfológiai vizsgálatokat, jómagam főleg az orvosi és diagnosztikai vizsgálatokat koordináltam. Elöljáróban: a győri Kristóf Lilla Alida a Szegedi Tudományegyetem Biológiai Doktori Iskola doktorandusza kezdeményezte az egész vizsgálatot. Tehát az ő érdeme, hogy ez a vizsgálat létrejöhetett. Korábban mi már dolgoztunk együtt, mikor Széchenyi Pál érsek múmiáját vizsgáltuk. Lilla kért meg arra, hogy vállaljam el a vizsgálat koordinálását.

 A vizsgálatok előtt tudták, hogy milyen mértékben megtartott (mekkora) ez a koponya?

 – Pontosan nem, de azt tudtuk, hogy nem teljes a koponya, mert értesültünk róla, hogy ereklyeként bizonyos csontdarabokat adtak már belőle különböző templomokba, így Nagyváradra is került egy csontdarab. A vizsgálat során az is kiderült, hogy a koponyaereklyét a belső ereklyetartóból utoljára 1860-as években vették ki. Amikor az ereklye kivételét terveztük, számba vettük, mi mindent lehet elvégezni a rendelkezésre álló idő alatt, hogy ne kelljen adott esetben akár megint 150 évet várni ahhoz, hogy tudósok újra megvizsgálják az ereklyét. Ekkor döntöttünk úgy, hogy két nagy csoport fog vizsgálódni. A műszaki tudományok csoportja a hermát, az ereklyetartót és a koponyát is megvizsgálta különböző módszerekkel. Elsősorban olyan digitális mérőmódszereket alkalmaztak, amelyekkel gyakorlatilag bármikor reprodukálhatóvá válik ez a tárgy. Ezt a vizsgálatot győri Széchenyi István Egyetem mérnökei végezték. A koponyáról és a hermáról is készültek olyan fényképfelvételek, amelyeket a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen működő Fotogrammetriai és Térinformatikai Tanszék munkatársai szintén feldolgoznak. A műszaki vizsgálatok folytatása közben felvetődött, hogy Kustár doktornő, aki nemzetközi szaktekintély, elkészítené a Szent Lászlónak tulajdonított koponyaereklye alapján az arcrekonstrukciót. Ehhez is sok adathoz volt szükség és ezért történtek orvosi képalkotó diagnosztikai módszerrel CT-vizsgálatok. Ezekkel azt is megvizsgáltuk, hogy a csontban van-e valamilyen elváltozás, illetve egy másik vizsgálati módszerrel, a digitális volumentomográfiával sokkal részletgazdagabb kép rekonstruálható. A CT 0,6 mm-es szelettel, míg az utóbbi 0,2 mm-essel dolgozik. A képalkotó vizsgálatoknak pedig az volt a célja, hogy felderítsék a csonton lévő esetleges kóros elváltozásokat. Egy jóindulatú csontszaporulatot, (csontdaganatot) találtunk, egyéb elváltozás nincs. Kifejezetten orvosi, optikai eszközzel, endoszkóppal elvégzett vizsgálat, mikor megnéztük az arcöblöt, a dobüreget, az agykoponya üregét stb. Tóth Miklós fül-orr-gégész orvos kollegám korábban nagy számban vizsgálta a honfoglalás időszakából származó koponyák halántékcsontját, hallószervét, jelenleg Salzburgban él, s őt kértem meg a koponya ilyen jellegű vizsgálatára. Tóth Miklós doktor megállapította, hogy nagyon jól megtartott mindkét hallószerv. Erről is készítettünk részletes fotó- és videodokumentációt. Balogh Attila kollegám, az Országos Idegtudományi Intézet idegsebésze pedig a koponyáról egy speciális program – a „4D Anatomy”, amit eredetileg oktatásra fejlesztett ki – segítségével valódi térhatású megjelenítést hozott létre, ennek segítségével a koponya tetszés szerinti irányba mozgatható, fordítható, azt az illúziót keltve, mintha a szemlélő a saját kezében tartaná a koponyát.

 Mikor és miért döntöttek a DNS-vizsgálatok mellett?

 – A vizsgálatok megszervezésének a legeslegelején. A modern diagnosztikus vizsgálatok korában magától értetődő egy történeti korú emberi maradvány esetében DNS-vizsgálatot végezni. Az archeogenetikai vizsgálatok azonban az első körben csak önmagukban álló adatokat fognak szolgáltatni, hiszen nem áll a rendelkezésünkre hiteles Árpád-fiúági genetikai összehasonlítható minta. Talán ezért is fontos lenne a fehérvári királysírok DNS-vizsgálatát elvégezni, különös tekintettel a biztosan királyi temetkezésként elfogadott III. Béla csontmaradványán. A jelenlegi adatok alapján az ereklye adatai nem mondanak ellent annak, hogy Szent László királyunk koponyájának tartsuk. Esetünkben a DNS-vizsgálat önmagában nem bír személyazonosító jelleggel, de más hiteles adat birtokában az Árpád-ház vérvonalához való tartozását igazolni, avagy cáfolni tudjuk. Archaikus mintából DNS-t kinyerni nem könnyű dolog, kollegáim, Mende Balázs Gusztáv, paleoantropológus, és dr. Lászik András, igazságügyi DNS-szakértő dolgoznak ezen. Pápai Lajos, győri megyéspüspök úrral való megbeszélésünk szerint a DNS vizsgálathoz mintákat – egy fogat és kontrollként egy kis darab csontot – vettünk ki a koponyából. A fogakban ugyanis, kis szerencsével, a DNS hosszú ideig elzárva marad a külvilág káros behatásaival szemben, így az abból nyert minta nagyobb eséllyel kecsegtet a vizsgálatokhoz szükséges állapotú DNS-állomány kinyeréséhez.