Egy szalmasárga hajú színész, kidagadt erekkel a nyakán üvölt, és náci veszélyről beszél

Teljes támadásba lendült a balliberális oldal, aminek képviselőit hisztériás rohamok gyötrik az Új Színházban történő vezetőváltás és a budapesti Kossuth tér átrendezése miatt.

Hogyan fogadtad Dörner György kinevezését? – kérdeztem Kligl Sándor szobrászművészt.

– Tetszett nekem a kinevezése, attól függetlenül, hogy mint Szegeden élő szobrász sajnos nem hiszem, hogy gyakori nézője leszek az Új Színháznak. Kiváló színésznek tartom Dörnert. A tiltakozás az, ami igencsak érdekes, mert diktátumot emlegetnek a tüntetők. Holott a főpolgármester úr törvényesen és pályázat útján nevezte ki az új vezetést, ami a mostani tiltakozóknak nem tetszik. És most mit hallok? Egy közgazdász, amolyan megmondó ember, aki egyben jó sajtkészítő is, kiáll, s közli, az EU ültet majd a nyakunkra miniszterelnököt egy éven belül. Úgy tudom, hogy nálunk parlamenti demokrácia van. Ez talán nem diktátum? Ez ellen miért nem tiltakoznak és gyűjtik az aláírásokat? Annak idején Moszkva mondta meg, hogy mikor és kit cseréljünk le. A jobboldalt ért támadások nem ma, nem tegnap kezdődtek el, hanem igen régen, és folyamatosan tart. 1945– 1990-ig totális baloldali uralom volt, majd újfent kaptak 12 évet a balliberálisok, és szemmel láthatóan idegrohamot kapnak, mikor a jobboldal szerephez jut. Az egész folyamatot betetőzte a már említett Róna Péter-ügy. Azt mondják, jönnek a szakértők. Nem ártana ezért, ha valamit tennének a politikusok a presztízsük érdekében, védelmében. Teljesen abszurd dolgokat tapasztalhatunk. A sajtószabadságért tüntetnek a baloldaliak. Nézzük csak, meg mi minden jelenhet meg az interneten, a blogokban. Mi van itt megtiltva? Ma gond nélkül mondhatja egy képviselő, hogy gazember a kormány. 2010-ben hatalmas vereséget szenvedett a balliberális oldal, kiütötték őket a ringben, de ők úgy tesznek, mintha nyertek volna. Döbbenetes a tünet. Emlékeznek az Új Színháznál lévő demonstrációra? Egy szalmasárga hajú színész, kidagadt erekkel a nyakán üvölt, és náci veszélyről beszél. Dörner lenne náci? Rendszeres szereplője volt a Hír Tv-nek, ők vajon mit szólnak ehhez?

Mit gondolsz a tiltakozók sokan vannak, vagy csak szervezettebbek és hangosabbak?

– Bizonyára szervezettebbek. Azt veszem észre, hogy vannak „hivatásos” aláírók, tiltakozók, megmondó emberek. Ha eljön egy nyugati újság munkatársa hazánkba, akkor még véletlenül sem fordul elő, hogy a nemzeti oldalon állókat kérdezné meg az adott ügyről. Van egy hangos, bejáratott aláírói kör, azokat mindig megtalálják. Ha elolvasom, hogy mi ellen tiltakoznak, rögtön tudom, hogy milyen nevek követik a petíció szövegét. Mindez viszont egy másik kérdést is felvet: miért nem gondoskodik a tisztelt jobboldal, a nemzeti oldal arról, hogy „megcsinálja” a maga megmondó embereit? Amikor megjelenik valami ordenáré dolog a baloldalon, akkor kell, hogy legyen egy nemzeti megmondó ember. Ha egy állítólagos író többek közt azt mondja, hogy moslékzabálók vagyunk, akkor ne csak publicisták tiltakozzanak, hanem kiváló, tekintélyes, ismert írók, akiket legalább annyiszor láthatunk a tévében, mint az örökké tiltakozókat.

Egy másik téma: 15 festőművésztől rendeltek kb. 20 millió forintért képeket a nemzeti alaptörvény albumának illusztrációjához. Erre sajtófelháborodás következik, majd „szakemberként” megkérdeznek néhány belvárosi műkereskedőt, akik teljesen lehúzzák a képeket. Ez a műkereskedő csoport egy külön interjút érdemelne. Ahogy az is, hogy 50 millióért rendelték meg a Magyar Nemzeti Bank minősíthetetlen logóját. Emiatt senki nem háborodik föl.

Legközelebb róluk is szó lesz, de most térjünk rá a szoborügyre. Alkotásod a Kossuth téren álló Kovács Béla-szobor, aminek a felavatására nem ment el a politikai baloldal. A többfigurás József Attila-szobrod Békéscsabán áll, a másik pedig Hódmezővásárhelyen. Tehát nem vádolhatnak József Attila-ellenességgel. Kérdem: jó helye van a Kossuth-téren a József Attila-szobornak?

– Röviden és velősen: nincs jó helyen. Úgy tudom, hogy a művész, Marton László sem oda tervezte a szobrot. A Kossuth téren nincs méltó helyen a szobor, egyrészt mert megközelíthetetlen, hiszen, ha közelről szemre akarjuk venni, akkor át kell vágni a pázsiton, és az is szomorú, hogy a környékbeliek a teret kutyafuttatónak használják. Sajnos ez elmondható az én Kovács Béla-szobrom környékéről is. A József Attila-szobor a költő A Dunánál c. versének illusztrációja, tehát eleve rossz helyen áll. Ezért nem ártana, ha ez a szobrot közelebb állítanák föl a Dunához. Azt pedig felháborítónak tartom, ahogy a baloldaliak akarják kisajátítani József Attilát, valószínűleg keveset olvassák.

Tehát helyesled a Kossuth tér rendezését?

– Igen, ezt feltétlen napirendre kell venni. Amikor az 1944-es évet emlegetik, hogy az azt megelőző állapotokat kéne a térre visszahozni, azzal én, aki konzervativizmust értékőrzésnek és nem szűklátókörűségnek tartom, teljesen mértékben egyetértek. A József Attila-szobor helyén, az 1906-ban felavatott gróf Andrássy Gyulát ábrázoló szobor állt. A helyet maga Podmaniczky választotta ki. Ezt a monumentális, majdnem háromszoros életnagyságú, Zala György által tervezett szobrot már 1919-ben le akarták bontani, de erre nem volt idejük. Az ország egyik legszebb lovas szobrát 1919. május 1-jén csak vörös rongyokkal takarták le, és gipszből egy hadonászó munkás-figurát állítottak elé. A II. világháború után egy ideiglenes vashidat építettek oda, és erre való hivatkozással ledöntötték a szobrot, és egyesek szerint darabjaiból a Sztalin-szoborba is jutott. A hatalmas talapzat egyik kis darabjából pedig József Attila-portrét faragtak. Hasonló sorsa a hajdani Kossuth-szobornak és a 17 méter magas Tisza István-szobornak. Az utóbbi egy több csoportból álló szobor volt, a helyén Károlyi látható. A Tisza-szobor mellékfigurái bronzból készültek, az egyik Kecelen, a másik Esztergomban látható, a címe: A munka. A Tisza-szobor fő figuráját, az oroszlánt feldarabolták, és újrahasznosításra kiadták kőfaragóknak, szobrásztanulóknak. A hajdani Kossuth-szobor széjjelszedett darabjait, mellékfiguráit a ’70-es években Dombóváron állították föl teljes összevisszaságban. A pesti Kossuthot túl komornak tartották és helyette készítettek egy vidám, integető figurát. Száz szónak is egy a vége: az 1945 előtti szobrok többségét minden vita és egyeztetés nélkül eltüntették. Ebből óriási károk keletkeztek.

A Károlyi-szoborról mi a véleményed?

– Nem a Kossuth-térre való több okból is. A szobrász Varga Imre, az ő véleményét is ki lehetne kérni. Bármit is mondanak, a jobboldal nem kép-és szoborromboló. Ötven éven át egy parancsuralmi rendszerben éltünk, és művészileg egy giccses förtelemben. Az MSZMP meg akarta találni a saját filozófiájához a műveket. Ezért is telepiszkították az országot Lenin-szobrokkal. Azt mondják az ügyeletes aláírók: minek annyi Szent István-szobor. Bezzeg, akkor nem tiltakoztak, amikor a Lenineket állították föl. Engem 1996-ban azzal támadtak, hogy miért is akarok Szegedre Szent István-szobrot, hiszen államalapító királyunk nem is járt a településen. Miért, Lenin talán járt? – kérdeztem vissza.
Legutóbb Japán fővárosának vezetői kértek fel, hogy alkoss szobrot Tokió egyik közterére.

Nemrég pedig említettél egy szoborkompozíciót a Nobel-díjasok emlékére.

– Ez a tervem: egy 13 alakos kompozíció a magyar Nobel-díjasok emlékére. Lehetetlen helyzetbe kerültem, mert ezt a tervet a helyi, többségben lévő baloldal egyértelműen elutasítja. Meg is van erre a kompozícióra a pénz, de hiába. Kitalálták, hogy pályázzak a saját ötletemre. Bizonyára irigyek, hogy nem olyan ember találta ki ezt, aki közülük való.

Medveczky Attila