vissza a főoldalra

 2011.12.09. 

Egy új fizetőeszköz

A kétharmados kormány, Európa legstabilabb kormánya ellen, ezzel egyben az ország ellen nyílt támadásba lendültek bizonyos pénzügyi körök. Pontosan nem tudni, hogy kik, ezt a kormány utasítására az Alkotmányvédelmi Hivatal vizsgálja. A magyar gazdaság pillanatnyi állapota és kilátásai nem rosszak, sőt a többi európai államhoz képest kimondottan jók. A támadás ennek ellenére folytatódik. A New York–London központú pénzügyi világ, illetve feltehetőleg néhány jelentős tőkét mozgató spekuláns a forint elleni támadást a magyar állam finanszírozásának ellehetetlenítésével próbálja kiteljesíteni. A Moody’s indokolhatatlan leminősítése válasz arra, hogy a korábbi támadások ellenére a magyar államkötvényeket megvásárolták.

Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy egyrészt a támadásnak nem csak pénzügyi, hanem erős politikai vetületei is vannak, másrészt, a hagyományos gazdaságpolitikai és monetáris eszközökkel az ilyen támadások nem védhetők ki. A magyar állam, Magyarország lényegében védtelen az összevont pénzügyi támadás ellen, ennek jele, hogy a kormány a támadást a titkosszolgálatok bevonásával – nagyon helyesen – büntetőjogi eszközökkel kívánja elhárítani. Ez szükséges lépés, de sikere kétséges, a jövőre nézvést pedig semmilyen garanciát sem jelent.

A magyar pénzügyi rendszer támadásoknak kitettségét a nyolcvanas években alapoztuk meg, bár akkor erre senki sem gondolt. (Igaz, a forint teljes konvertibilitása csak 2001-ben valósult meg) A nem konvertibilis forintból mindenki konvertibilis fizetőeszközt akart csinálni. Ez akkor észszerűnek tűnt, ráadásul szimbolikus jelentősége is volt. A fél évszázados elzártság után végre újra a Nyugathoz tartozhatunk, úgy is, hogy pénzünket bármely nyugati államban elfogadják. Akkor csak nagyon kevesen tudhatták, hogy a forint szabaddá tétele milyen veszélyeket hordoz magában. Azt is csak kevesen sejtették, hogy a meglévő államadósságot ugyanaz a politikai erő fogja néhány éven belül a sokszorosára növelni, amely a Kádár-rendszerben uralkodott.

Ma a magyar gazdaság, a magyar állam és a pénzügyi rendszer leggyengébb pontja, hogy a forint árfolyama spekulatív támadásoknak van kitéve, illetve, hogy az államadósság túlnyomó része euróban van jegyezve. Egy elszabaduló forint árfolyam esetén ez lényegében azt jelenti, hogy ugyanannyi euró adósság törlesztéséért az ország lényegesen többet kell teljesítsen.

Az árfolyamokat csak a forint szabad kereskedésének beszüntetésével érhetnénk el, melyre egyrészt lehetőségünk sincs, másrészt valószínű, hogy a kialakult gazdasági struktúra hetek alatt összeomlana.

Így más irányba kell elindulnunk.

Olyan megoldást kell találni, ami egyrészt bizonyos védelmet nyújt a spekuláció ellen, másrészt nem igényel hagyományos finanszírozást, azaz külföldi tőkebevonást, harmadrészt párhuzamosan alkalmazható a mostani rendszerrel. A megoldást évek óta keressük közgazdász barátaimmal, és bár a gondolat már korábban megfogalmazódott bennünk, csak a mostani helyzet tette világossá, hogy merre kell elindulni.

A javaslat a következő: a kormány akár az újonnan megalakuló állami bank segítségével hozza létre az ún. duális pénzügyi rendszert. Azaz hozzon létre egy nem konvertibilis fizetőeszközt a forint mellé. Törvényben rögzítse, hogy az új komplementer fizetőeszközre kamatot felszámolni nem lehet. Az új fizetőeszköz árfolyamát az euróhoz, a dollárhoz vagy egyéb meghatározó devizához kösse. A szociális juttatások, illetve a közalkalmazottak fizetésének nagyságrendileg 20 százaléka ebben lehet kifizetve. Az új fizetőeszköz a Széchenyi-kártyákhoz, tehát lényegében egy bankkártyához vagy smart-kártyához hasonlóan működne. Az elszámolási rendszert a kibocsátó bank működteti. Az új fizetőeszköz elfogadását csak az állami, önkormányzati egységek, illetve a kibocsátóval szerződéses viszonyban álló vállalkozások és magánszemélyek végezhetik.

Az új fizetőeszköz hangsúlyozottan kiegészítő eszköz, tehát semmiképpen sem cél a forint megszüntetése. Az új fizetőeszköz nem konvertibilis, tehát nem váltható vissza forintra vagy más valutára. Kifizetéseket ugyanakkor a vállalatok és a magánszemélyek is teljesíthetnek a fizetőeszközzel, vegyesen forinttal, illetve természetesen kizárólagosan forinttal is. Így akár jelzáloghitel kiegészítő eszköze is lehet az új pénz. Kamatmentes hitel is igényelhető az új fizetőeszközben bizonyos feltételek megléte esetén, és a jogszabályban meghatározott mértékben a szerződéses vállalkozások a bérek bizonyos százalékát is teljesíthetik a fizetőeszközzel.

A legfőbb kérdés természetesen, hogy mi a haszna az egésznek?

Elsődlegesen, a költségvetés bérterhei 20 százalékkal csökkennek. Ezt a 20 százalékot tulajdonképpen az új fizetőeszközt elfogadó vállalkozások és magánszemélyek finanszírozzák, úgy, hogy szolgáltatásaik, a fizetőeszközre cserélt dolgaik avagy a munkájuk a fedezet. Természetesen ez is, mint minden pénz, lényegében adósságlevél. Ebben egyezik a forinttal, csakhogy míg a forint kibocsátás inflációt von maga után, addig a kiegészítő pénz, mivel nem szabad forgalmú, nem veszít értékéből, ha a kibocsátó állami bank a tevékenységét megfelelően végzi.

Amennyiben az állam az így felszabadult költségvetési tartalékot az államadósság csökkentésére fordítja, akkor lényegében nem történik más, mint hogy a külső államadósság belső államadóssággá válik. Azaz a magyar állam nem egy külföldi pénzintézet, hanem a rendszer részesei felé adósodik el. (Japán, annak ellenére, hogy a GDP 200 százalékát meghaladó államadósságot tudhat magáénak, mégis kiváló minősítést kap a hitelminősítőktől és keresett befektetési cél. Kizárólagosan azért, mert saját polgárainak van eladósodva.)

Másodlagosan, az importőröknek nem feltétlenül éri meg a nem konvertibilis pénz elfogadása. Ugyanis külföldön a nem átváltható pénzért semmit sem tudnak beszerezni. Ezért a fizetőeszköz elsősorban a hazai terméket hasznosító vállalkozásokhoz áramlik, ráadásul olyan új gazdálkodási formákat ösztönöz, melyekben a lehető legnagyobb mértékű a hazai munka és a hazai alapanyag. A komplementer fizetőeszköz segítségével olyan vállalkozások válhatnak életképessé, melyeket a hagyományos forint finanszírozás lehetetlenné tesz, ráadásul ezek a hatalmas méretű importorientált elosztórendszerek, hipermarketek, bolthálózatok szorításából is kikerülhetnek.

Harmadsorban, a központi elszámolás miatt az új fizetőeszköz fehéríti a gazdaságot, ugyanis az adóelkerülés a központilag nyilvántartott pénzzel lényegében lehetetlen. Éppen ez teszi indokolttá bizonyos adókedvezmények biztosítását is, melyeket az adószabályok egyszerűsítésével együtt célszerű kialakítani.

Negyedrészt, a rendszer szabályozható, és az állam bármikor visszavásárolhat annyit az új fizetőeszközből, amennyire az esetlegesen megbomló gazdasági egyensúly helyreállításához szükség van.

Természetesen az új fizetőeszköz kidolgozása komoly előkészítést és kutatást igényel. Svájcban a WIR frank valami hasonló eszköz, ugyanakkor sok a különbség is. Mégis a WIR-rendszer tanulmányozása bizonyosan sok buktatótól kímélheti meg kormányzatot, amennyiben rászánja magát a fentiek megvalósítására.

A kafetéria-rendszer újraszabályozása, a SZÉP-kártya bevezetése jó iránynak tűnik, de a kormány által meghirdetett nem konzervatív gazdaságpolitika egyik csúcspontja az új pénz bevezetése lehetne. A pénzhelyettesítők, komplementer fizetőeszközök most amúgy is nagy érdeklődésre tartanak számot, így az új fizetőeszköz bevezetése jó visszhangra találhat a társadalomban.

Természetesen az új rendszernek lehetnek buktatói. Minél többen gondolkodunk együtt a lehetőségeken, annál valószínűbb, hogy elkerüljük a buktatókat, ezért kérem, hogy írja meg véleményét – akár egy sorban is – a szerkesztőség postacímére vagy az ujpenz@magyarforum.hu címre.

Csorja Gergely