vissza a főoldalra

 2011.12.09. 

A Puskás-hagyatéknak itthon van a helye

Buzánszky Jenő a Nemzet Sportolója, az Aranycsapat tagja

1953. november 25-én játszották az „Évszázad Mérkőzését” a londoni Wembley-stadionban. Ekkor aratta világraszóló, 6–3-as győzelmét Anglia ellen a magyar labdarúgó-válogatott. Aligha véletlen, hogy ennek emlékére 1993 óta éppen ezen a napon ünnepeljük a Magyar Labdarúgás Napját. Idén két jelentős esemény is történt az ünnep kap-csán. Előbb Puskás Ferenc teljes hagyatékának hazatérését jelentette be Orbán Viktor miniszterelnök, majd bemutatták a nemzeti vasúttársaság által készíttetett, az Aranycsapat tagjainak arcképével díszített új MÁV-mozdonyt. Mindezekről Buzánszky Jenőt, az Aranycsapat egykori jobbhátvédjét kérdeztük.

 November 8-án maga a miniszterelnök jelentette be a nagy hírt, miszerint végérvényesen Magyarországra kerül Puskás Ferenc teljes hagyatéka. A „Száguldó Őrnagy” egykori csapattársaként miként értékeli ezt?

 – Ez a lehető legjobb dolog, ami a hagyatékkal történhetett! Puskás Öcsi a világ talán legismertebb magyarja. Szerintem mindenkinek van olyan története, hogy külföldön járva, magyarságuk kapcsán azt hallották elsőként, hogy „Puszkász”. Puskás Ferenc Magyarországon született, itt vált világhírű labdarúgóvá és bár közben bejárta a világot, élete utolsó éveire ismét hazatért, itthon is temették el. Akárhonnan közelítjük tehát meg, arra az eredményre juthatunk, hogy ezeknek a tárgyaknak, ereklyéknek itthon van a helyük! Nagyon boldog vagyok, hogy Öcsi gyermekei is belátták ezt, és hazakerülhettek a felbecsülhetetlen értéket képviselő Puskás-emlékek. Úgy vélem, hogy az általa összegyűjtött emlékek muzeális és sportértéke egyaránt hatalmas.  

A felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia is ragyogó választásnak tűnik.

 – Így van, már csak azért is, mert az sem mindegy, hogy hol helyezzük el ezt a múzeumnyi mennyiségű emléket. Ha majd létrejön az állandó kiállítás, akkor a Puskás Akadémián pallérozódó fiatal labdarúgók testközelből tapasztalhatják a névadó, és tágabb értelemben az egész Aranycsapat páratlanul sikeres pályafutását, s így nap mint nap szembesülhetnek vele, micsoda örökség képviselői ők! Ez biztosan jó hatással lesz a pályafutásukra.

 Két héttel a Puskás-hagyaték hazatérése után felavatták és forgalomba állították az Aranycsapat képé-vel díszített új MÁV-mozdonyt. Mint vasutas családból származó ember, gondolom, külön is repesett a szíve az örömtől!

 – Az ember öregségére egyre többet gondol viszsza a múltjára, életére. Én is emlékszem, hogy édesapám a dombóvári vasútnál dolgozott, és 1943-ban, az érettségi után én is ott helyezkedtem el. A háború után szerettem volna a vasúttiszti tanfolyamra menni, ám a sok jelentkező miatt nem kerültem be, voltak ugyanis nálam idősebbek, akik korábban jelentkeztek és emiatt elsőbbséget élveztek. A Pécsi VSK – amely a MÁV pécsi igazgatóságának együttese volt – hírét vette ennek, és azzal csábítottak a csapatukhoz, hogy ha odaigazolok, akkor elkezdhetem a vasúttiszti iskolát is. Azonnal igent, mondtam, más kérdés, hogy később „B-listás” lettem, így a legmagasabb vasúti képesítést már nem szerezhettem meg, sőt fel is mondták a munkaviszonyomat a MÁV-nál. Ezzel együtt a vasút nekem örök szerelem volt és maradt, így aztán valóban úgy van, ahogy mondta, nagyszerű érzés volt látni a bennünket ábrázoló mozdonyt. Főleg, hogy nem a mostani, hanem a fiatalkori képeinkkel díszítették azt ki…

 A hírek szerint a mozdony bejárja majd az egész országot.

 – Amikor ezt meghallottam, rögtön az jutott eszembe, hogy miként annak idején az Aranycsapat száguldott a pályán a győzelmek felé, úgy száguld majd mostantól ez a mozdony a mi győzelmeink emlékével. Az Aranycsapat színeiben – egyedüli vidékiként – egy híján félszáz mérkőzést játszottam, és ezeken mindössze háromszor szenvedtünk vereséget. Minden túlzás nélkül mondhatjuk, hogy abban a diktatúrától átitatott légkörben a sport és azon belül az Aranycsapat sikerei voltak talán az egyedüli örömforrásai a nemzetnek. Ma már szerencsére teljesen más a történelmi helyzet, de ennek ellenére biztosra veszem, hogy sokak számára jelent majd örömet, ha megpillantja valahol az Aranycsapat mozdonyát, esetleg utazik is az általa húzott szerelvénnyel!

 A hivatalos ünnepségen az is elhangzott, hogy jövőre ez a mozdony húzza majd a csíksomlyói pünkösdi búcsúra igyekvő szerelvényt. Tervezi-e, hogy ön is kimegy a „saját mozdonyával”?

 – Igen, tervezem, annál is inkább, mert Grosics Gyulával együtt személyes meghívást kaptunk a vezérigazgató úrtól a csíksomlyói útra. Számtalanszor jártam már Székelyföldön, a csíksomlyói búcsúba is többször eljutottam, de minden korábbinál nagyobb élményt jelentene úgy kijutni, hogy a saját mozdonyunk repít bennünket. Ez esetben elmondhatnánk Gyuszival, hogy még ez egyszer együtt keltünk útra imádott csapatunkkal. Adja Isten, hogy az egészségünk, fizikai állapotunk rendben legyen, és megvalósuljon még ez az álmunk!