vissza a főoldalra

 2011.12.16. 

Úttörő helyett Körmendy prépost utca

A felsőőrsi prépostsági háromhajós középkori templom mostanáig az Úttörő utcában volt. Mostantól pedig a Körmendy prépost utcában. Nem a templom változtatott helyet, hanem az utcát keresztelte át az önkormányzat szeretett, egykori plébánosuk születésének centenáriumán.

Szép ünnepség keretében emlékeztek a nagy tudású és még nagyobb szívű Körmendy József felsőörsi prépostra december 12-én. Márfi Gyula érsek a szentmise bevezetőjében egykori papjáról elmondta, hogy őt egyszerre emlékeztette egyszerűsége és természetszeretete miatt Szent Ferencre, tudása okán Szent Antalra és II. János Pál pápára, derűje és öniróniája miatt pedig XXIII. János pápára. Ennyi szép hasonlatot nem osztogat akárkinek az érsek. Ki is volt Körmendy atya, aki jócskán túl a kilencvenen néhány éve hunyt el?

 Ő volt a Veszprémi Főegyházmegye pátriárkája, akit még Rott Nándor püspök szentelt, 1935-ben. Hogy mennyien tisztelték, az 2005-ben, rubinmiséjén, papságának hetvenedik évfordulóján mutatkozott meg. Hét falura szóló ünnep volt, érsekkel, paptársakkal, cigánybandával, tánccsoporttal, sok-sok szívből jövő köszöntővel. Az a fajta ember volt, akivel öröm volt beszélgetni, akit öröm volt hallgatni, és akivel öröm volt megosztani gondjainkat. Amit mondott, annak súlya volt. Nem kinyilatkoztatott, csak éppen egy gondolkodó, érző, imádkozó ember természetes meglátásait osztotta meg környezetével.

Az ezeresztendős egyházmegye múltját az utóbbi évtizedekben senki nem ismerte jobban nála. Tudós pap volt, ő vezette az érseki könyvtárat és levéltárat. Kutatott, publikált, és segítette a fiatal levéltáros nemzedékeket eligazodni az egyházi levéltár kincsei között. Harminc éven át, 1991-ig volt plébános Felsőörsön. Élete fő művének tartotta az ősi prépostsági templom sok évig tartó felújítási munkáinak irányítását. Büszkén vallotta: ez az ország egyik legszebb falusi temploma, olyan, mint egy székesegyház – kicsiben.

 Szeretett itt lenni, pedig egyáltalán nem jutalomból került ide, hanem büntetésből. Ugyanis korábbi állomáshelyein iskolát, kápolnát, templomot épített – ez utóbbiakat – engedély nélkül.

 Veszprémi gimnazista korában hét évig Rott Nándor püspök kosztos diákja volt. Hálából a kilencvenes években sajtó alá rendezte a püspök helytörténeti szempontból igen értékes bérmálási följegyzéseit. Másik kedvenc püspökéről, gróf Volkra Jánosról (1710–1720) monográfiát is írt. Miért e vonzódás a történelem iránt? Válasz nem hivalkodó, csak őszinte: „Szüleim nemes emberek voltak. Apám sokat mesélt a régi dolgokról, és így megszerettem, és érdekelni kezdett nemzetem, egyházam múltja.”

 A Kalot, a Kalász és a Jézus Szíve Szövetség szinte valamennyi kápláni helyén kedves lelkipásztori tevékenységi területe volt. Plébánosként két templom nélküli fíliájában is kápolnát emelt, és katolikus iskolát szervezett. A frontot is megjárta tábori lelkészként. Nyárádon 1956-ban nála keresett menedéket a párttitkár. „Mentsél meg, mert a nép agyonver!” – szólt a segélykérés. Az emberek hallgattak papjukra, pedig itt 1919-ben is akasztottak kommunistát. Körmendy József azt mondta a falu egybegyűlt népének, hogy senki sem ítélhet senki felett, az a bíróság dolga. Az emberek hallgattak rá.

 Papi programját és egyben édesanyja iránti szeretetét idézik 2000-ben lejegyzett szavai: „Anyámról írta nekem 1940-ben apám, hogy ő olyan, mint egy finn hősnő, aki a hitéért és a hazájáért bármikor kész életét áldozni. (Akkor zajlott a finn–szovjet háború). S valóban. Ez a kettő a fontos. Első az Isten, de vele szinte egyenlő mértékben fontos a haza. A katolikus magyar öntudatot kell ébresztenünk az emberekben, mert ez ma hiányzik.” Nem kesergett. Szerette az embereket, bízott a jövőben. Hirdette, hogy van remény, van jövő keresztényként, magyarként a hazában. Ugyanakkor hatalmas bűnnek tartotta az iskolai hittantanítás eltörlését, mert ezzel megölték a lelkiismeretet és az Isten előtti felelősségérzetet.

 Rubinmiséje után, 2005-ben kedvenc nótáját húzta a csopaki prímás, a felsőörsi plébánia kapujában: „Eltörött a hegedűm”. S a kilencvennégy éves pap énekelte a szép–szomorú Dankó-nótát. Most, századik születésnapján már más módon, a rá emlékezők szívében van jelen, és mostantól a róla elnevezett utca és a plébánia falán elhelyezett emléktábla őrzi oly sokak számára kedves személyét – írja Szerdahelyi Csongor.

(Magyar Kurír)