vissza a főoldalra

 

 

 2011.12.23. 

Készüljünk karácsonyra – református étkezés

Van református karácsonyi menü? Mi a jó, az igazi ajándék? Hogyan töltődhet fel testileg és lelkileg az ember adventben? Hogyan ünneplik a református családok Jézus születését? Négy háziasszony osztotta meg velünk tapasztalatait, receptjeit. Tiszta, takarékos, lelki élményekben gazdag karácsonyt kívánunk cikksorozatunk harmadik, étkezésről szóló részével.

 Mit süt egy nagymama, egy anyuka adventben? Hol tudunk spórolni a karácsonyi menün? Tippeket, ölteteket, praktikákat kínálnak kezdőknek és haladóknak: Gilicze Andrásné, szentes-felsőpárti lelkipásztor, az Országos Nőszövetség titkára, három gyerek édesanyja. Fördős Kata missziói gondnok, gyermek misszionárius, a Budai Gyülekezet tagja, a Reformátusok Lapja óvodás rovatának szerzője, két gyermek édesanyja. Jakab-Köves Gyopárka, írónő, szombathelyi lelkész felesége, a Dunántúli Nőszövetség tagja.  Vargha Ferencné Kiss Réka, biztosítási ügynök, a pápai nőszövetség titkára, kórházlátogatói csoportot vezet, két nagylány unokája van.

 Az első lépés – bevásárlás

 Fördős Katáék már december elején összeállítják a karácsonyi menüt, megszabják, kinek mi lesz ebben a dolga. Minden tartós élelmiszert már előre beszereznek, sőt, a főzéshez való alapanyagokat is. „Egy háziasszonynak nem lehet az a célja, hogy hét-nyolcféle ételkülönlegesség kerüljön az asztalra, hanem az, hogy viszonylag kipihentem élvezhesse a családja és a szerettei társaságát. Éppen ezért én a szerény vacsorát pártolom szentestére” – mondja, de hozzáteszi, a 25-i nagyobb ebédnél a közös főzés öröme dominál náluk. Kiss Réka könnyedén végez a konyhai teendőkkel, ő azt mondja, nem fáradtság számára a több órás sütés-főzés. Saját bevallása szerint nagy konyhát vezet, s mások bizony elismerően nyilatkoznak szakácstudományáról.

 Nem az a legjobb tanácsadó, ha fellapozzuk a legújabb receptújságokat, általában az itt megjelent receptek eléggé megterhelik a pénztárcánkat. Nagyon egyszerű alapanyagból is lehet nagyon finomakat készíteni, állítja Jakab-Köves Gyopárka. „Mi a süteményeknél, de szinte az egész kulináris kínálatunkban arra törekszünk, hogy minél kevesebb adalékanyagot használjunk. Ez nem csak azért jó, mert így egészségesebben étkezünk, hanem mert jó sokat lehet vele spórolni.”

 Ezért nem használ ételsűrítőt, helyette lisztet kever az ételhez, a süteménybe puding helyett besamelszerű mártást készít, amit aztán ízesít. Azt javasolja, próbáljuk meg a boltban kapható félkész dolgokat kiiktatni, azok nélkül is nagyon egyszerűen elkészíthető az étel. Másik hasznos tanács, hogy ne vásároljunk olyasmit, ami nem az évszakhoz illő. Karácsonykor, ha nincs a mélyhűtőben eper, akkor nem muszáj azt enni, akkor legyen helyette alma, vagy ha olcsón beszerezhető, akkor déli gyümölcs, véli Gyopárka, aki az egyik nőszövetségi konferencia óta minden bevásárlásnál végiggondolja, tényleg szükség van-e az adott termékre, mielőtt a kosarába teszi.

 Református étel a hal?

 Háziasszonyainkat arról is faggattuk, szerintük milyen egy karácsonyi református menü. „Még a számban érzem az otthoni karácsonyi orjaleves ízét – emlékezik gyerekkora ünnepére Gilicze Andrásné –, disznót vágtunk, volt hús és sütemények is, de hal sohasem, mert azt nem szerette édesapám.”

„Mivel a Reformátusok Lapjába én írom az óvodás rovatot, így utána kutattam annak, mit ettek az emberek régebben. Szerényebb étkezés volt csak. Diót és mézet ettek vacsorára, érdekes módon némi fokhagyma is került hozzá, majd utána mákos guba került az asztalra. Ez biztosan nem az én menüm” – mondja a budai háziasszony.

 Szombathelyi kolléganője szerint a halevés hagyománya elsősorban katolikus böjti hagyomány továbbélése, ami átjött sok református családba is. Nálunk is már többször volt hal szenteste is, de én ezt nem tartom kötelező érvényűnek. Kiss Réka úgy véli, manapság családonként változik a menü, a hal általános, felekezettől független karácsonyi étel. Lássuk hát, háziasszonyaink milyen ételek kerülnek az asztalra az általunk megkérdezettek családjában az ünnepen.

 Háziasszonyaink asztaláról

 „Kicsi a család, hárman töltjük együtt a szentestét, és három emberre nem kell nagy vacsorát főzni” – mondja Fördős Kata. Olyankor hideget szoktak enni, majonézes salátát hideg sülttel. „Viszont 25-én és 26-án a szeretteinkkel együtt öten-hatan vagyunk, akkor nagyobb lakomát csapunk. Nálunk nagy klasszikus a kacsa és az aszalt szilvás rántott csirkemell. Együtt vagdaljuk fel a salátának valót, elrendezzük a süteményeket, elkészítjük a gyümölcssalátát. Igyekszem egyben sütni ilyenkor, az egyszerű, mert az étel csak bekerül a sütőbe, és ott minden elkészül.”

 Gyopárka családjában az ünnep szombatján vacsorára többnyire inkább hideg fogás – különlegesebb saláták, töltött tojás, töltött sonka – kerül az asztalra, mert az előre is elkészíthető. Szerinte ilyenkor nem érdemes kísérletezni új fogással, süteménnyel sem. Azokat érdemes megfőzni, megsütni, amik már jól beváltak. „Miután mi lelkész család vagyunk, számunkra az nagyon fontos, hogy az ételek már korábban készen legyenek, könnyen melegíthetőek legyenek. Ebben szerencsére elég gazdag a magyar konyha kínálata, akár még halból is. Egy rácpontyot is lehet úgy előkészíteni, hogy amikor az ember már az ünnepre érkezik, az már szinte kész.”

 Amit a nagymamák a legfinomabbra készítenek, azt Gilicze Andrásné nem sűrűn szokta főzni. „Azt szeretném, hogy a gyerekeim emlékezzenek az ő ízeikre. Töltött káposztát ezért legfeljebb háromévente főzök, mert az édesanyám nagyon finomat csinál” – mondja a lelkésznő. Kiss Réka szentestére borlevest készít (vaníliás, szegfűszeges, fahéjas sodó tojássárgájával), előételnek kocsonyát, főételnek halat szokott, Gundel receptjei alapján. Természetesen ő is előre elkészíti a menüt. Másnap rendszerint finom húsleves, töltött káposzta és kacsasült kerül az asztalra, egyik lánya libamájat hoz. A pápai nagymama azt is elárulta, hogy idén vesepecsenye lesz a főétel, már megvette az alapanyagot.

 Jól bevált sütemények

 „Anyósom a grillázstorta felelőse” – árulja el Gilicze Andrásné, aki emellé még diós stanglit és hókiflit szokott sütni, olyasmit, ami gyorsan elkészül. „Torta nálunk mindig van – mondja Kiss Réka –, azon kívül régi tradicionális recepteket készítek el, mindig ugyanazokat csinálom. Mindenkinek megvan a családban a kedvenc süteménye, azt megsütöm karácsonyra.”

 Gyopárka mindig süt bejglit, de már jó előre. „Rudanként beteszem a fagyasztóba, és csak akkor veszem elő, amikor már ünnep van. Így attól sem kell félni, hogy nagyon kemény lesz.” A mézeskalács-sütés egy igazi adventi jókedvű családi program náluk, ami hozzátartozik a készülődéshez. „Néha több alkalommal is készítünk mézeskalácsot, mert miután nagyon szeretjük, rendre el is fogyasztunk néhány darabot belőle.” Hozzáteszi, nem szégyen, ha egy háziasszony, akinek ott van a munkája is, nem süt süteményt, különösen, ha az családi munkamegosztással megoldható, mert van egy nagymama, aki örömmel segít be.

 Fördős Katáék nem isznak alkoholt, ilyenkor sem, így az ő ünnepükből kimarad a nemes borok gyönyörűsége. „Házi szörpöt iszunk helyette, amit én teszek el minden nyáron málnából, fekete ribizliből és piros ribizliből.” A szombathelyi család számára pedig a karácsonyi ünnepkör időszakához hozzátartozik a fahéj, a szegfűszeg. „Ha a háziasszony előrukkol egy kis fűszeres teával, akkor az nagyon különleges színt adhat az ünnepségnek. Akár a házi puncs készítését is megpróbálhatjuk” – bíztat mindenkit Jakab-Köves Gyopárka.

 Ünnepi díszben

 „Szeretjük megadni a módját” – mondja Kiss Réka. Szenteste családjával kiöltözve ülnek az asztalhoz, azt is karácsonyi terítő borítja. Náluk ez az ünnepi lelkülethez tartozik. „Fenyőt, gyertyát mindenki tesz az asztalra” – magyarázza Fördős Kata, aki a kevésbé szokványos díszítést szereti. Náluk mindig kerül ültető az asztalra. Például mézeskalács névvel ellátva, vagy falapocskák, amire arany festékkel írják rá a családtagok nevét, vagy papírból hajtogatott kis névjegy. „Akár egy szép fenyődísz is odakerülhet, amire kreatív boltokban kapható arany betűkből rá lehet írni a meghívott nevét, ez egészen különleges. Volt, hogy magára a pohárra írtam rá arany tollal a neveket – mondja –, de gyertyát mindenképpen teszek a teríték közé akár sóba akár üvegpohárba is beleállítom. Azt javaslom, hogy engedjük el a képzeletünket, és merjünk olyat is kipróbálni, amit esetleg addig még soha.”

 Feke György – Kováts Annamária

 

(Forrás: reformatus.hu)