vissza a főoldalra

 2011.12.23. 

A piacok

Aki olvas gazdasági lapokat, hallgat gazdasági rádiókat és néz gazdasági tévéket, az rendszeresen hallja a piacok úgy gondolják, a piacok hangulata vagy a piacok megítélése szerint fordulatokat. De mik azok a piacok? Mik ezek a csodálatos lények, melyek általában depressziósak és bizalmatlanok, ugyanakkor sokszor felelőtlenek és hurráoptimisták? Mik ezek a mindenapjainkat meghatározó csodák, melyek romba döntenek országokat és felemelnek nem létező vagyonú vállalatokat?

A kérdésre nem tudok válaszolni. Sőt, megkockáztatom: senki sem tud. Néhány nagyvágó, néhány Soroshoz hasonlatos véleményferdítő – ún. befektető – ismer technikákat, melyek-

kel hatalmas pénzeket lehet szakítani. Ezek természetesen nem tisztán pénzügyi machinátorok, olyanok ugyanis tartósan nem létezhetnek. Azokra időről időre rárúgja az ajtót valamilyen hatóság, és hosszú évekig húzódó eljárások után börtönbe kerülnek. Az igazi nagy befektetők a gazdaságot és politikát befolyásolni igyekvő hatalmi csoportok, melyek mögött hatalmas tőke áll. Magyarországon sok igazi befektető jön-megy. Soros Györgyön kívül Joav Blum megbízója, Lauder úr, a zsidó világszövetség elnöke is egy ilyen igazi nagybefektető. De ilyen igazi befektető a kínai állam vagy a Templeton csoport, mely pillanatnyilag a magyar államadósság egy jelentős részét jegyzi.

A hatalmas tőkekoncentrátumok mögé szinte lehetetlen belátni, annyit azonban tudhatunk, hogy egy-egy csoport képes kormányokat megdönteni, háborúkat, forradalmakat kirobbantani és válságokat generálni. A nagybefektetők egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy bennfentes információkkal rendelkeznek és tevékenységükkel elsősorban nem követni akarják az árfolyammozgásokat, hanem befolyásolják is azokat. Ez különbözteti meg őket a mezei spekulánsoktól. Bár viselkedésük, módszereik lényegében a büntetőjog világába tartoznak, egyszerűen méretüknél fogva sokszor képesek az államok fölé kerülni. Márpedig a büntető- vagy bármilyen jog – még a nemzetközi is – feltételezi a szuverén állam létét és befolyását.

Ez a sajátos, a rendszerbe kódolt háború az államok és a hatalmas tőkekoncentrátumok között több évszázados múltra tekint vissza. Vannak államok, melyek látszólag szimbiózisban élnek a tőkekoncentrátumokkal – például az Egyesült Államok –, de valójában az ott élő népek nagy árat fizethetnek a feltétlen együttműködésért. A legutóbbi válság csak apró ízelítőt adott a lehetséges következményekből.

Ma a társadalomtudományi elemzések többsége a Max Weber-i álláspontot citálja, miszerint a protestáns, és ezen belül is a kálvinista etika megszilárdulása erkölcsi alapot adott a racionális haszonszerzési törekvéseknek. Ebből fejlődött ki az a tisztán haszonirányultságú modell, mely az államok feletti tőkekoncentrációk embertelen hatalmához és gyakorlatához vezetett.

Valójában a protestáns etika normáinak egyetlen részéből sem lehet levezetni a nemzetek, államok, családok, sőt teljes földrészek tönkretételéért, elszegényedéséért vagy mélyszegénységben tartásáért joggal okolható komplex pénzügyi, gazdasági és politikai manipulációkat végrehajtó csoportok tevékenységét. Mondhatjuk ugyan, hogy a racionális tevékenység a lehető legnagyobb haszon megszerzésére negatív következményekkel jár, márpedig ezek a csoportok nem tesznek mást, mint maximalizálják a hasznukat, mégis, a világ eseményeit szemlélve megállapíthatjuk: ennél többről van szó.

A befektetők bizonyos csoportja tevékenységével politikai célokat szolgál. Például Soros György a ‘80-as években társadalompolitikai célként meghirdette a nyílt társadalom magyarországi megvalósítását, majd húsz éven át alapítványán keresztül, a politikai cél megvalósítása érdekében intézményrendszert hozott létre. Nehéz tehát elképzelni, hogy éppen azt az eszközt, mellyel a legjobban bánik, ne vetné be. Nehéz elképzelni, hogy például az OTP elleni támadása nem volt része ennek a politikai programnak.

Azt is nehéz elképzelni, hogy a mostani, forint elleni támadás mögött ne állnának politikai igények, jelesül a kétharmados hatalom, ezen belül is Orbán megbuktatásának igénye.

De kik akarják megbuktatni Orbánt? A piacok? A Bank of China, a Templeton befektetőguruja, Mark Möbius vagy valamelyik indiai acélmilliárdos?

Bizonyosan nem.

Orbán megbuktatása, pontosabban az egész, épphogy éledező rendszer, a szuverén magyar rendszer megbuktatása csak olyan erőknek érheti meg, melyeknek van magyarországi kötődésük. Melyeket képviselnek valakik a magyar politikában, melyeknek programjuk, céljuk van a Kárpát-medencében.

Amikor reggelente valamelyik nagy pénzügyi cég elemzőjének okosságait hallgatjuk a piacok aktuális lelkiállapotáról, akkor gondoljunk erre! A misztikus piacok mögött emberek állnak, akiknek programjaik, céljaik és érdekeik vannak. Közülük nem kevesen népeket, sőt államokat képviselnek. A szabad piac legendája ugyanis, éppen a legutóbbi válsággal, végképp lelepleződött.

Csorja Gergely