|
 2011.02.04.
Hol vagy hazám?
A Magyar Kultúra Napja
A Himnusz írását
1823. január 22-ére fejezte be Kölcsey Ferenc. A Himnusz a
magyar nép nemzeti imádsága lett. Ma már a katolikus és
református énekeskönyvek is imaként sorolják be tartalomjegyzékükbe.
Január 22-e a Himnusz születésének napja jó ideje a Magyar
Kultúra Napja. Az idén az előestén a magyar parlamentben megünnepeltük
ezt a napot. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke hívta
megemlékezésre a magyarokat. A ház vadászterme zsúfolásig
megtelt, és az ünneplőket Lezsák Sándor emlékeztette a másik
dátumra, ugyanis január 22. 1989 óta a magyar újjászületés
napja is.
Különös vers Kölcsey
Ferenc műve, erőforrás és csodák kiváltására is alkalmas.
A vendéglátó emlékeztette a hallgatóságát 1990. zavaros
napjaira, amikor taxisblokáddal fenyegették meg a fővárost,
majd az országot. Azon a vasárnapon nagy tömeg gyűlt össze,
és elindultak keresztül a városon. A tömeg élén Lezsák Sándor
és Gyarmati Dezső olimpiai bajnok haladt. A Margit hídon szándékoztak
átmenni Budára. Egy a környéken ügyeletes rendőrtiszt megállította
a menetet, s Lezsák Sándort felszólította, hogy álljanak meg,
ne tovább, mert az átkelési szándék veszélyeket hordoz magában.
A budai oldalon vasdorongokkal álltak a blokádosok. Pető Iván
emberei. Lezsák közölte a rendőrrel, hogy ők akkor is átmennek
Budára. A saját felelősségére mondta a rendőrtiszt, és Lezsákék
megindultak. Már csak néhány lépésnyire voltak a
vasdorongosoktól. Gyarmaty Dezső kérdezte Lezsák Sándortól:
mit csináljunk? Énekeljünk! – volt a válasz. Lezsák Sándornál
volt egy hangosbeszélő berendezés, és énekelni kezdtek: Isten
áldd meg a magyart! És megtörtént a csoda, mert leeresztették
a vasdorongokat, és átengedték a hatalmas tömeget a Pesti
oldalról a budai oldalra. Nem volt vér, nem volt összetűzés,
a Himnusz csodát tett.
Számos más példát
is hozhatott volna Lezsák Sándor, de az ünneplő közönség értette,
miről beszélt az Országgyűlés alelnöke. Bábai Iván egykori
államtitkár szólt Kiss Gy. Csaba Hol vagy hazám? című kötetéről,
mely kötetben a szerző kelet-közép-európai himnuszok sorsával
és üzenetével foglalkozik. Görömbei András szerint –
mondotta Bába Iván – a magyar önismeret könyve ez a
himnuszos kiadvány. A Nap Kiadó gondozta, Sebestyén Ilona
igazgató köszöntötte a vendégeket, és az új könyvet, Kiss
Gy. Csaba művét.
Sebestyén Ilona
szavaiból tudtuk meg, hogy Közép- és Kelet-Európa népeinek
himnuszát javarészt még le sem fordították. A könyv megjelenésére
szinte valamennyit lefordították kitűnő költők. Ágh István,
Nagy László, Kovács István, Serfőző Simon és a többiek.
Nagy történetük
van a közép-kelet-európai himnuszoknak. A mienk 1823-ban született,
a többiek később. A II. világháború után nagyon sok. Ez érthető
is, mert ebben az időszakban még nem rendelkeztek önálló államisággal
különböző népek; sem Szlovénia, sem Szlovákia, sem
Montenegro, sem Macedónia, sem Bosznia-Hercegovina.
Elgondolkodtató versek ezek a himnuszok. A jövőért szólnak,
és hűséget ígérnek. Ebben a korszakban egy himnusz uralta
ennek a térségnek az ideológiáját, harsány volt, és barokk
pompával megírt himnusz: Szajuz nye rusimüj szvabodni,
reszpublik = szövetségbe forrt szabad köztársaságok. A
szovjet himnusz kezdő sora. De a himnuszok nem épülhetnek
hazugságra. A szovjet himnusz hazugság volt. Nem voltak szabadok
azok a köztársaságok, és nem is forrtak szövetségbe, hanem a
diktatúrába. Ezt igazolja a Szovjetunió széthullásának története
is.
A később született
himnuszok nemegyszer győzelmi ditirambok voltak, közülük azért
a legszebb:
„Nem halt meg még
Lengyelország, ameddig mi élünk. Kik hazánkat elorozták, megérzik
kardélünk.”
Ez az olaszhoni
lengyel légió dala volt, himnusz lett belőle, Lengyelország
himnusza. Kitűnő költő, Kovács István fordította.
A „vérzivataros”
idők során a magyar himnuszt is az elpusztítás veszélye
fenyegette. Rákosiék bízták volna meg Kodály Zoltánt és
Illyés Gyulát „korszerű” himnusz megalkotására. Nem vállalták.
Kodály két szóval utasította vissza az elképesztő ötletet,
ez így hangzott: „Jó a régi.”
Nem könyvismertetőt,
és nem könyvkritikát írunk, csak lapozgatjuk ezt a szép kiadványt.
Közép- és Kelet-Európából megismerhettük Albánia himnuszát,
Szepesi Attila for-dította. Bosznia-Hercegovina himnuszát Farkas
Iván ültette át magyar nyelvre. Bulgária himnuszát Ágh István
és Nagy László fordításában olvashatjuk. Megismerhetjük
Csehország himnuszát is. A cseh nép imádságát Ágh István
és Nagy László fordította le. Horvátországét Csordás Gábor.
Lengyelországét Kovács István. Macedóniáét Ágh István.
Montenegróét Szepesi Attila és Szászy István. A román
himnusz nyersfordításban látott napvilágot. A szerb himnuszt
Jung Károly, a szlávok és a szlovákok himnuszát Serfőző
Simon, egy másik szlovák himnuszt meg Baranyi Ferenc és az önálló
államiság színterére lépő Szlovénia nemzeti himnuszát
Tandori Dezső ültette át szép magyar nyelvre.
Az ünnepségen
Kiss Gy. Csabát, a szerzőt Juhász Judit kérdezte. A parlament
vadásztermében az ünnepi sokadalom megünnepelte Kölcsey
Ferenc versét, mert ez a Himnusz végül is vers, tökéletes
vers, a magyar nemzet himnusza.
Gy. B.
|
