vissza a főoldalra

 2011.02.04. 

Az érinthetetlenek érdekei- interjú Budai Gyulával

– Kormánybiztos Úr, a Filozófiai Kutatóintézet körüli vizsgálatának sajtóvisszhangja szerint az ügynek lassan Ön lesz a bűnbakja?

 – Szomorúan tapasztalom, hogy ezt az ügyet a kormány baloldali értelmiség elleni támadásaként próbálják beállítani. Sőt, már a médiatörvényt kritizáló kör elleni Orbán-bosszút emlegetnek. Pedig az általunk folytatott vizsgálat sokkal korábban kezdődött, mint a médiatörvény körüli hisztériakeltés. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy egy 2005 májusában induló pályázattal kapcsolatos, illetve az ahhoz köthető támogatási szerződés törvényességének vizsgálatáról van szó. Nem értem, hogy a balliberális sajtó részéről ez miért jár ekkora izgalommal?  Ennek az ügynek a részletes áttekintését a korábbi vizsgálati tervünk tartalmazta. Tehát a médiatörvénnyel kapcsolatos véleményalkotástól teljesen függetlenül már tavaly ezt a területet vizsgálatra jelöltük ki. December elején kaptuk meg azt a vizsgálati jelentést, amely ezeknek a pályázatoknak az elemzését, értékelését tartalmazza. Egyébként mi kifejezetten a pályázatok egészére koncentráltunk. A későbbiek során terjesztettük ki a vizsgálatunkat azokra a pályázatokra, amelyek esetében konkrétan nevesítve lettek azok a filozófusok, akik hatalmas költségvetési forrásokért készítettek olyan tanulmányokat, amelyeknek a szükségességét és a célszerűségét – természetesen – nem az én feladatom megítélni. Annyit azonban előrebocsátok, hogy azok az események, amelyek a tanulmányok elkészítése körül zajlanak, több olyan kérdést vetnek föl, amelyek a további vizsgálatok szükségszerűségét előrevetítik.

Körültekintően fogunk eljárni, ennyit ígérhetek. Ezalatt azt értem, hogy amennyiben megjelenik a sajtóban egy figyelemreméltó anyag, első lépésként azt vizsgáljuk, hogy valós észrevételt tartalmaz-e, avagy rágalom a cikk egésze. Úgy gondolom, hogy nekem erre – megbízatásomnál fogva – jogom van. Annál is inkább, mert mint kiderült, olyan információk birtokába jutottunk, amelyek mellett nem mehettünk el. Ezek alapján vizsgálni kellett azokat az egyéb pályázatokat is, amelyek szintén a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal keretein belül kerültek kiírásra, elbírálásra. Azt a vitát, ami ezen vizsgálat körül robbant ki, nem mi gerjesztettük.  Személy szerint az egész vizsgálati anyagra vonatkozóan én egyetlen-egy nyilatkozatot tettem a mai na-pig. Megerősítettem az egyik napilapnak azon információját, mely szerint a Budapesti Rendőr-főkapitányságon feljelentést tettem a kutatóintézet és bizonyos cégek közötti szerződések vonatkozásában, mivel úgy ítéltem meg, hogy több mint 70 millió forint közpénzt nem arra használtak fel, amire kellett volna.

 – A hivatkozott anyagot ki készítette?

 – A Tudományos Akadémia indította el, illetve az intézet jelenlegi igazgatója rendelt el egy belső vizsgálatot a közpénzek felhasználásáról. Tehát teljes egészében csúsztatás a baloldali média részéről, hogy én rendeltem meg a vizsgálatot. Ez rágalom.  Egyébként a kormányváltást követően számos intézményben indult vizsgálat: ebbe a körbe tartozik a Filozófiai Kutatóintézet is. Az új igazgató által elrendelt belső vizsgálat bizonyos megállapításokat tett, és ennek alapján úgy döntöttünk, hogy az abban szereplő tények alapján meg kell tennünk a jogi lépéseket. Olyan színben tüntetik fel az egészet, mintha mi koncepciós pereket szeretnénk indítani bizonyos liberális értelmiséghez tartozó filozófusokkal szemben. Heller Ágnestől kezdve Konrád Györgyig nyomdafestéket nem tűrő nyilatkozatokat tettek, hogy egyebet ne említsek, engem Visinszkij-díjra jelölt az egyik baloldali újság.  Mint tudjuk, Visinszkij a volt szovjet főügyész, a koncepciós perek atyja volt. Egy demokratikus jogállamban a magyar kormány által megbízott elszámoltatási és korrupció-ellenes kormánybiztost Visinszkij-díjra jelöl egy baloldali újságíró, amikor gyanúba kerülnek pártfogoltjai. Ez több mint elgondolkodtató. Nem értem, hogy azok ellen, akik jogtalanul intéztek személyem ellen támadást, miért nem volt akkora sajtó- felháborodás, mint ellenünk, akik egy törvényesen lefolytatott belső vizsgálat alapján jogi lépéseket tettünk.

 – Bizony itt is tetten érhető a kettős mérce. Gyanítom, belterjes érdekekről van szó.

 – Így van. Az érinthetetlenek érdekeiről van szó. Az elmúlt húsz, közelebbről az elmúlt nyolc év szereplőiről. Nincs ebben semmi titok. Mindenki tudja, hogy azok a hölgyek, urak, akik különféle koncepciós eljárással vádolnak engem, vádolják a kormányt, valójában a liberális értelmiséghez, annak az SZDSZ-nek a holdudvarához tartoztak, amely SZDSZ ma már hivatalosan nem létezik. Lényegében ők voltak azok a személyek, akik meghatározták, milyen irányba kell bizonyos dolgokban elindulni, melyek azok a prioritások akár a kultúra, akár a tudomány, a művészet terén, melyek az ő ízlésüknek, az ő elképzeléseiknek megfeleltek. A demokrácia, a véleménynyilvánítás szabadsága őket kizárólag akkor érdekli, ha számukra tetszetős az a vélemény. Ellenben, ha nem, akkor ez a rágalomhadjárat tombol. Én nem kívánok ebben a vitában részt venni. Mi – a megjelent újságcikk alapján – megtettük a szükséges jogi lépéseket további hat pályázat ügyében. Ezek az ügyek jelentik egyébként az összetettebb munkát, hiszen közel 500 millió forint értékben történt  kifizetés. Nekem az a dolgom, hogy ezt a vizsgálatot lefolytassam, s a vizsgálat eredményének megfelelően döntést hozzunk. Jelen pillanatban egyébként a Filozófiai Kutatóintézet volt igazgatójának, dr. Borbély Gábornak a tevékenységét vizsgáljuk. Furcsa, hogy az intézet egy olyan gazdasági társasággal köt szerződést, amelynek a beltagja az intézet igazgatója. Ez a Boga Bt. Egyébként – áttekintve az ügy minden ide vonatkozó szálát – figyelemreméltó, hogy a különféle cégek kikkel kötöttek megbízási szerződéseket, kik nyerték ezeket a pályázatokat. Az is érdekes körülmény, hogy milyen szempontok játszottak szerepet a pályázati feltételek megfogalmazásában, amelyek alapján a kutatóintézet munkatársai nem kaphattak lehetőséget a pályamunkák elvégezésére. Helyettük az illetékes döntéshozók kiszervezték azokat saját cégeikbe s saját érdekeltségi köreikbe. Ez egyébként nem új keletű módszer. Nagyon új dolgon nem fáradoztak, nem törték a fejüket.  Olyan gazdasági társaságok, illetve egyéni vállalkozások lettek a pályanyertesek, amelyeknek tagjai egyébként is a kutatóintézetben dolgoznak: például dr. Borbély Gábor igazgató, aki a Boga Bt-nek a beltagja. Ezeket a tényeket nem mi állapítottuk meg. A vizsgálati anyagból dolgoztunk. Pusztán a részünkre átadott dokumentumokat áttekintettük, s ez alapján levontuk a szükséges következtetést.

 – A Filozófiai Kutatóintézetben már 2009-ben, a Gyurcsány-Bajnai időkben szó szerint egymásnak estek az urak, és azt firtatták, hogy kinek a mispóchéja, azaz pereputtya vitte el a pénzt? A Népszava tudósított erről.

 – Itt az a legérdekesebb, hogy a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal volt a pályázatok ötletgazdája, kiírója, s ő rendelkezett a pénzek kiosztása felett is. Valószínűleg ott állt rendelkezésre az a forrás, ahonnan a pénzt bármilyen úton-módon azon kiválasztott filozófusokhoz lehetett irányítani, akik a pályázatok későbbi nyertesei lettek. Heller Ágnes, aki az elmúlt időben több alkalommal keményen támadott engem, Alaptalan alap: a tradíció folytonosságának és életmű egységének kérdése Nietzsche, Lukács, Heidegger munkásságában témával pályázott. Bár, mint mondtam, nem az én feladatom a  munka szakmai részének megítélése, de mégis, józan ésszel közelítve a kérdéshez, mi köze van ennek a kiíráshoz? Azt sem igazán értem, hogy az ugyanebben a cipőben járó Radnóti Sándor a filozófiai pályamunkák környezetében kirobbant vita után hirtelen nem akar Orbán Viktorral egy levegőt szívni. Ő Az esztétikai reprezentáció történeti és elméleti aspektusai c. munkával nyerte el a busás pályadíjat. Azt már meg sem kérdezem, hogy ez a – filozófiai elmélkedésre bizonyára okot adó – téma hogy került a díjazottak közé. Nekem egy dolgom van, amennyiben a költségvetési források nem megfelelően lettek felhasználva, vizsgálatot indítsak, s azt végigvigyem.

 – Apropó, állítólag a pályázat kapcsán vállalták a filozófus hölgyek és urak azt is, hogy lefordítják Platon műveit – ami egyébként magyar nyelven már olvasható.

 – Igen. A belső vizsgálati anyagot, a különböző pályáztatásokkal, az elkészült munkák elbírálásával, illetve a pályázati pénzek felhasználásával kapcsolatban jogászok készítették el. Az általuk lefolytatott belső vizsgálat is ugyanazokat a tényeket közli. Én igazán új dolgot nem csináltam, mégis a filozófusok minden dühe rám irányul.

 – Ön lett a botránykő a Filozófiai Kutatóintézetben.

 – Állok elébe. Szeretném hangsúlyozni: nekem egyetlenegy feladatom van, a közpénzek felhasználásának vizsgálata.

 – Ön most egyedül vizsgálódik, vagy már a rendőrség is beszállt ebbe az ügybe?

 – Az alap ügyben már a Budapesti Rendőr-főkapitányságra tettünk feljelentést. Az új információk, amelyek ezzel egy időben, illetve ezt követően jelentek meg különböző napilapokban,   az új vizsgálatoknak az  eredményeit összegzik. A fentiek alapján a vizsgálatot kiterjesztettük azokra a tanulmányokra, továbbá pályázatokra, amelyekről most itt beszélgettünk. Vajda Mihály, Radnóti Sándor, Heller Ágnes, Steiger Kornél pályamunkáiról van szó. Steiger Kornélra visszatérve, az ő életművének a címe: Határmezsgyék – A filozófia és a tudomány az ókorban. Kérdés: az uniós integráció tekintetében ezt miként tudjuk kamatoztatni?

 – Hogyan tovább ebben a filozófiai ügyben, ami egyébként közönséges elszámolási kérdés?

 – Bekértük azokat a pályázatokat, bírálatokat, illetve azokat a műveket, amelyek elkészültek. Ezeknek a vizsgálata folyamatban van. Úgy gondolom, hogy ezen a héten pontot teszünk az ügy végére. Amennyiben kollégáimmal együtt úgy ítéljük meg, akkor ebben az ügyben is megtesszük a büntető feljelentést. Azért közel félmilliárd forint jelentősnek minősül, főleg egy olyan tudományos értekezésért, amelynek a magyar társadalom sok hasznát nem veszi. Úgy gondolom, hogy ebben nekünk mindenképpen le kell vonnunk a jogi konzekvenciát. Még egyszer szeretném elmondani: itt nem koncepciós perekről van szó, illetve nem arról, hogy a liberális baloldali értelmiség ellen indítottunk támadást. Nem szabad a különböző dolgokat összemosni, bár a baloldali média nagyon jól ért ehhez. A médiatörvénnyel kapcsolatban ugyanezt a játékot játszották el. Nagyon kíváncsian várom egyébként ezzel kapcsolatban is a folytatást. Mi lesz a reakciójuk, ha az Európai Unió illetékes szervei azt a megállapítást fogják tenni, hogy a médiatörvény megfelel az európai jogharmonizációnak, jogalkotásnak? Akkor azok a baloldali újságok, baloldali gondolkodók, akik itt, Magyarországon diktatúrát emlegettek, vajon miként fogják az álláspontjukat felülvizsgálni? Illetve, azok a komoly gondolkodók, akik kirohantak Brüsszelbe, és tájékoztatták az Európa Parlamentben a szocialista és a liberális képviselőket a magyar médiatörvényről, mit fognak mondani, amikor megkérdezik tőlük, hogy miért támadták meg a saját hazájukat? Mert én valóban úgy gondolom, hogy ezek az emberek most rárontottak Magyarországra, rárontottak a magyar népre, és mindent megtettek annak érdekében, hogy az európai elnökség kezdetétől fogva hazánkat lejárassák Európában és a világon.

Visszatérve témánkhoz: mi tények mentén folytatjuk a vizsgálatot, tények alapján teszünk megállapítást azokkal a pályázatokkal kapcsolatban, amelyek közel 500 millió forintot értek Magyarországnak.

Győri Béla