vissza a főoldalra

 2011.02.04. 

Egykézés a Délvidéken

A Magyar Katolikus Püspöki Kar által tavaly decemberben meghirdetett Család éve kapcsán a magyarországin kívül a demográfiai mutatókról, a szociális hálóról eddig az erdélyi és a felvidéki magyar nagycsaládosok szervezetének vezetőit kérdezte lapunk. Most ebben a témában Krizsán V. Vilmossal, a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségének elnökével beszélgettünk.

 – A szerb állam mennyiben támogatja a nagycsaládosokat?

 – Kezd a szerb állam is ráébredni arra, hogy bizony nagyon nagy szükség van a születésserkentésre. Évente 30 ezerrel fogy az ország népessége, tehát ennyivel többen halnak meg, mint születnek. Sajnos az ország gazdasági erejére hivatkozva még mindig elmaradnak azok a támogatások, amelyek jelentősebb eredményeket hozhatnának.  

– Szerbiában életbe léptettek már egy hosszabb távú nemzeti stratégiát a népesedési politikával kapcsolatban? Ha igen, akkor kikérték ebben a témában a nagycsaládosok szervezeteinek véleményét?

 – A szerbiai kormány 2008 februárjában fogadta el a „Születés serkentő stratégiá”- t, amelynek intézkedéseit fokozatosan léptetik életbe. A 66 intézkedés közül néhány még abban az évben életbe is lépett, több intézkedés   viszont a gyakorlatban még nem valósult meg. Sajnos a tervezetthez képest már nagy lemaradásban vagyunk. Konkrétan, 2009. január 1-jétől minden harmadik és negyedik gyermeknek ingyenes tankönyveket kellett volna kapnia az iskoláskor előtti intézményekben, az általános- és középiskolában. Ez nem valósult meg, ehelyett 2009-ben minden elsős, 2010-ben pedig már minden másodikos diák is kapott ingyenes tankönyveket. Ez szép és jó, de nem igazából a harmadik és negyedik gyermek vállalását serkenti, ami az eredeti cél volt. Vagy egy másik példa. 2010-től az általános iskolákban biztosítani kellett volna a tanulók egész napos tartózkodását, illetve olyan akkreditált programokat, amelyek lehetővé tették volna a gyerekekkel való foglalkozást még a téli és nyári szünidőben is, ha azt igénylik a szülők. Csak néhány iskolában, kísérleti jelleggel indult eddig ilyen oktatás.

 – A vajdasági törvényhozásnak nincs külön hatásköre, vagy forrása a tartomány nagycsaládosai támogatására?

 – A vajdasági törvényhozás a népesedéspolitikával kapcsolatban komplex intézkedéscsomagot fogadott el. Ennek köszönhetően például a harmadik és negyedik gyermekeknek az iskoláskor előtti intézményekben ingyenes az ott-tartózkodásuk, hiszen a költségek felét a tartomány, a másik felét pedig az önkormányzatok fedezik. Külön támogatást nyújtanak az ikrek esetében. Sőt, külön tartományi családi pótlékot is szeretnének , de erre egyenlőre sajnos nincs fedezet. Az előző mandátumok idején külön demográfiai titkárság is működött, de a legutóbbi választások után ezt a titkárságot összevonták a népjóléti titkársággal.

 – Hazánkban, ha három gyermeket nevelnek egy családban, az már nagycsaládnak számít. Ez így van Szerbiában is?

 – Igen, mi is a háromgyermekes modellt vettük át. Érdekes, hogy Horvátországban, Boszniában és máshol is a négygyermekes modellt alkalmazzák.

 – Milyen a születési mutató a vajdasági magyar településeken? A többségi nemzetnél mennyiben erős a népességfogyás?

 – Az összes vajdasági községben negatív a népszaporulat. Ez alól a többségi nemzet sem kivétel, sőt Belgrádban és szűkebb Szerbiában még rosszabb a helyzet. Tehát ugyanabban a csónakban evezünk. Ez abból a szempontból jó, hogy így talán hamarább megszületnek a köztársasági hatalmi szervek részéről a szükséges intézkedések.

 – Mi az oka annak, hogy fogy a magyar a Délvidéken? Gondolom, a háttérben több tényező is húzódik?  

– A délvidéki magyarság fogyásának elsősorban gazdasági okai vannak. Nálunk tönkrement a gazdaság, alig találni működő termelő vállalatot. Tavaly kétezerrel több céget zártak be, mint amennyit nyitottak. Főleg a kisebb településeken nagyon nehéz a megélhetés. A mezőgazdaságot folyamatosan ellehetetlenítik, pedig ezen a tájon az emberek többsége ebből az ágazatból vár jövedelmet. Még mindig tart az elvándorlás, ennek okát pedig most már nem a háborús körülményekben, a többségi nemzet intoleráns viszonyulásában, hanem inkább a megélhetési gondokban látom. Van viszont még egy jelentős tényező, az pedig a fogyasztói mentalitás, az önzés, a kényelem. Sokan azok közül, akik megtehetnék, inkább az említettek miatt nem vállalnak gyermekeket. Mi ezekkel a szülőkkel próbálunk beszélgetni és változtatni a helyzeten.

 – Van-e arról felmérésük, hogy mekkora a gyermekvállalási kedv a vajdasági magyarok közösségén belül?

 – Külön felmérésünk nincs, de egyesületeinken keresztül szeretnénk elvégezni egy ilyen kutatást.

 – Többen mondják, hogy a média az ún. szingli életformát reklámozza. Eszerint: élj egyedül, ne alapíts családot, mert akkor érhetsz el sikert a pályádon, s a gyerek csak terhet jelent. Ez a probléma létezik Délvidéken is?

 – Nálunk is már régóta dívik az egykézés, tehát a szülők már eleve csak egy gyermeket akarnak, másfelől pedig sokan nem alapítanak családot, inkább egyedül élnek. Ami minket még inkább aggaszt, az a rettentően sok válás. Adán, például minden második házasság válással végződik. Sokkal kitartóbbaknak, megértőbbeknek, toleránsabbaknak kellene lenniük a házastársaknak. Egyébként a párválasztásról, párkapcsolatról és a krízishelyzetek megoldásáról mi szervezünk foglalkozásokat, de ettől sokkal több kellene.

 – Mennyiben családbarátok a munkahelyek a Vajdaságban? Nem félnek-e attól a nők, hogyha gyermeket szülnek, akkor elveszítik állásukat?

 – Egyáltalán nem mondhatjuk családbarátnak a munkáltatókat, hiszen fel sem veszik a többgyermekes anyákat, szülésszabadságra sem szívesen engedik el őket és egyáltalán nem nézik jó szemmel, ha az anyuka otthon szeretne maradni a beteg gyermekkel.

 – Mekkora összegű és mennyi ideig tart az ún. gyes?

 – Kilenc hónapig az állam terhére a teljes addigi fizetésüket kapják a szülésszabadságon lévő anyukák.

 – Azt olvastam, hogy önök azt szeretnék, ha a nagycsaládosok nem csak anyagi, hanem tárgyi támogatásban is részesülnének. Miért?

 – Igen, mi kezdeményeztük, hogy az egyes juttatásokat a nagycsaládosok ne mind pénzben kapják meg, hanem tárgyi támogatásban is részesüljenek. Tankönyveket, tornafelszerelést, ruházatot, lábbelit, számítógépet, kerékpárt, hangszereket, stb… lehessen nekik beszerezni. Jó lenne, ha az étkezésük, utaztatásuk költségeit vállalná át az állam. Sajnos a szülők sokszor nem a gyerekre költik a kapott pénzt , hanem haszontalan dolgokra. Az sem lenne szerintünk baj, ha a harmadik vagy a negyedik gyermekre kapott egyszeri juttatást a családi ház tatarozására és berendezésére költenék. Ehelyett előfordult, hogy dínomdánomra, rossz autóra, ló vásárlásra használták fel ezt a pénzt.

 – Kapnak-e adókedvezményt Szerbiában a nagycsaládosok?

 – A mostani bérelszámolási rendszerben nincs a gyermekek utáni adókedvezmény. Korábban , egy időben volt ilyen. Most 12 százalékos adót számolnak el a bérekre egységesen mindenkinek.

 – Kérem, mutassa be a Vajdasági Nagycsaládos Egyesületek Szövetségét. Mikor, milyen célokkal, feladatokkal jöttek létre?

 – A Szövetséget 2002-ben alakítottuk meg, elsődlegesen azzal a céllal, hogy segítsük az egyesületek munkáját és szélesítsük a délvidéki nagycsaládos mozgalmat. Akkor hat egyesület közel ezer családja tagosodott be. Most tizennyolc egyesületünkben és tizenhárom csoportunkban több mint háromezer kétszáz család vesz részt az aktivitásokban. Azt is kiszámoltuk, hogy összesen 10721 „gyermekünk” van.

Medveczky Attila